Cselekmény, téma, tartalom: ...avagy "79 tavasz", utalva ezzel az 1969-ben elhunyt, 79 éves Ho Si Minhre. A dokumentumfilm egyfelől Ho Si Minh életét meséli el néhány főbb vázlatpontban, de a hangsúly sokkal inkább az akkor aktuális vietnámi háborún van. A film propagandisztikus, pozitív vietnámi alakokkal vagy áldozatokkal van tele az egyik oldalon, míg a másik oldalon gonosz francia és amerikai katonákkal. Jó latin módra a végére már aktivizmusba csap át felszólítva a világ proletárjait egyesülésre. Bár nem tudom, mire utalt pontosan, de a végső üzenete, hogy a szocializmusban is lehetnek törések, de nem szabad feladni.

Forma: Ez az érdekesebb, az ilyen filmek jellemzően avantgárd stílusúak (ld. még pl. Most! (1965)). Itt is állóképekből és mozgóképekből ollóznak össze egy esszét, ami alá idézetek, gondolatok, különféle zenék kerülnek. A montázsolás mellett az áttűnések jellemzőek a film első felére (ld. a nyitóképet, ahol a nyíló virágból bomba lesz), a második fele a tetőpontra pedig elszabadul, már nem csupán eszeveszett tempóban követik egymást a vágások, de a rendezőnk roncsolja is a filmszalagot a hatás érdekében. A zene ehhez idomul, pszichedelikus, aktivista, a végére pedig szétcsúszik az erőszaktól.

Élmény: Nem mondom, hogy nem volt hatásos, tud megrázó lenni, de ez is csak pornó, hiszen alapérzelmekre hajt, ráadásul ugye kellően félrevezető is a helyzettel kapcsolatban. De ez még nem feltétlenül baj; az már igen, láttam nem egy hasonlót, így nem igazán hatott az újdonság erejével.

Érdekességek

• Ho Si Minh (1890-1969) tanárgyerekként iskolázott volt, huszonévesen hajókon dolgozva járta be a világot, egy francia barátja hatására Franciaországban vált kommunistává harmincas évei felé, így a Szovjetunióban és Kínában tanított 1941-ig, amikor hazatért Vietnámba. Ekkor - többek közt amerikai támogatással - mozgalmat szervezett a japán megszállás ellen, majd francia segítséggel leszámolt a rivális politikai mozgalmakkal, de a gyarmatukat feladni nem akaró franciákkal is egymásnak estek 1946-tól, akikre végül 1954-ben mértek döntő vereséget. Az ország azonban kettéoszlott a kommunista Északra és az antikommunista Délre, amit természetesen nem hagytak annyiban és rövidesen megindultak a Dél ellen. A többit már jól ismerhetjük amerikai filmekből is, mindenesetre Ho Si Minh 1969-ben meghalt.