Cselekmény: Főhősünk a kamaszkor előtt álló Chala, az osztály legvásottabb gyereke, ami latin körülmények között ugye nem annyira csínytevéseket jelent, hanem kutyaviadalokat, verekedést - az már ehhez képest semmiség, hogy a szerencsejátékok mellett például galambok tenyésztéséből próbálja fenntartani a háztartásukat, hiszen apja nincs, az anyja meg ki tudja mit csinál, mindenesetre Chala tűnik a felelősebbnek kettőjük közül. Szerencsére idős tanárnője, Carmela rutinos az utcakölykökkel és próbálja szerető gondoskodással terelgetni őket és védeni az állami gondozástól. Csakhogy egy nap szívrohamot kap, és mivel Chalánál nagyon rezgett eddig is a léc, az első becsületbeli verekedésnél megy azonnal a javítóintézetbe. És ha nem lenne elég baj, hogy helyt kell állni az iskolai és utcai dzsungelben és menedzselni kell a háztartást, Chala még bele is szeret osztálytársnőjébe, aki viszont túl jólnevelt hozzá képest...

Téma: Azt hiszem Kuba aktuális állapotát kívánja kritikával illetni. Elsősorban Carmela személyén keresztül kiáll a rendszer pozitívumai és szellemisége mellett, de Chalán és a bürokrácián keresztül pedig azt mutatja be, hogy szükség van a rendszer rendszeres felülvizsgálatára.

Tartalom: Tipikus fejlődőországbeli utcagyerek film, adott a nyomorpornó (Isten városa (2002), Kafarnaum (2018)): Chala félárva, kutyaviadalokon vesz részt, az anyja egy drogos kurva. Itt azonban megáll a dolog, a kubai rendszer ugyanis ennél jobban nem engedi elkallódni az embereket a történet szerint: nincsenek gengszterek, utcai erőszak, a marginalizálódás csak egy szó. Ellenpéldának ott van Carmela, aki még rabszolgák leszármazottja, de ő már tanár lehetett, kezei közül pedig számos sikeres, amúgy elkallódó gyerek került ki. A probléma, hogy a rendszer merevebb lett és a fiatalabb, tapasztalatlanabb nemzedék már kiüresedve követi a szabályokat, nem lebeg előttük a valódi cél. Chalát javítóintézetbe küldenék folyamatos kihágásai miatt, Carmela viszont mindig kimenti tekintélyével, hiszen a fiú alapjai rendben vannak, csak a külső körülmények, az utca keveri bajba. Ezeket azonban a javítóintézet sem fogja megoldani, ezért küzd Carmela érte. Jó párhuzam Chala palesztin szerelme, Yeni, aki mintapéldány, mégis beleütközik a bürokráciába, mert másik régióba van bejelentve, így nem lakhatna apjával Havannában. A harmadik fő konfliktus vallási: egy osztálytársuk elvesztése miatt a diákok kiraknak egy, az osztálytárshoz köthető képeslapot a faliújságra, ami történetesen Máriát ábrázolja, csakhogy a szigorúan szekuláris államban ilyet tilos csinálni. Mivel a gesztusnak nincs vallási jelentősége, Carmela ragaszkodik, hogy kinn maradjon a falon. Még számos kisebb-nagyobb jelenség szerepel a történetben (politikai üldöztetés, emigráció, rendőri zaklatás... stb.), amiket csodálok, hogy nem verték ki a biztosítékot. A titok azt hiszem abban keresendő, hogy nem napjainkban játszódhat a film, nem láttam ugyanis mobilt senkinél, azaz gondolom szabadabban lehet szidni egy korábbi vezető jóval korábbi időszakát.

Forma: Formai érdekességeket nem tudok kiemelni, ott vannak a galambok és a kutyák, mint jelképek, a kamera  gyerekek magasságában mozog, a háttér színes, de egyben lepusztult, így benne van a történet kimenetelének két lehetősége is. A zene nem tűnt fel. A színészek viszont igen; a felnőttek ilyenkor sosem érdekesek igazán, de a gyerekek teljesítménye király volt korukhoz képest, ők - különösen Chala - vitte a hátán a filmet. Persze valószínűleg nem kellett színészkednie, csak kiadták neki, hogy legyél kubai macsó, azaz add magad, és ezt jól csinálta.

Élmény: Ha ezt erénynek lehet nevezni, a filmé az, hogy végig egyensúlyozik a remény és a reménytelenség között, és ebben nagyon emlékeztetett Az elhagyottakra (1950). Chala bármikor belezuhanhatott volna a mélybe, de ezt nem merték/akarták ábrázolni, így a veszély sem tűnt komolynak. Mindenesetre több-kevésbé pozitívan zárul a történet, ettől kellemes az élmény.

Érdekességek

• Alina Rodriguez egy évvel a film után, 63 évesen elhunyt. Szép búcsú.