Előzmények: Az amerikai Edison, a francia Lumiere-testvérek és Melies mellett az úgynevezett brit brightoni iskola tagjai voltak az első fontosabb filmes csoportok. Ide tartozott James Williamson (1855-1933) is, aki gyógyszerész-vegyészként szabadidejében fotókkal foglalkozott, de idővel kiszállt a filmezésből, miután egyre inkább szórakoztatóiparrá nőtte ki magát.

A film: A történetben ráhívnak egy égő házra tűzoltókat, akik felkerekednek, kimentik az égő házban ragadt embereket és megpróbálják eloltani a tüzet. Látszólag semmi izgalom nincs benne, de 1901-hez képest agyeldobósan progresszív, mert a filmben vágások vannak, amelyek másik helyszínre visznek minket. Ez már egy tök modern narratíva, bár a történet súlypontjait még nem érzi, a mentésben nincs meg az igazi katarzis. Annyira egyértelműen ihlette az Egy amerikai tűzoltó életét (1903), hogy először azt hittem, ezt a filmet már láttam, és vissza kellett keresnem, hogy tényleg nem.

Cselekmény: A világunk bizony nem csak a mi világegyetemünkből áll, nyolc másik világgal együtt alkotják az ún. kilenc birodalmat. Réges régen az egész világon sötétség volt és a sötét elfek lakták, akik a világosság megjelenése után az aether nevű fegyverrel vissza akarták állítani a sötétséget, ám ezt az asgardi birodalomból származó Borr (Tony Curran) megakadályozta, a fegyvert pedig mivel megsemmisíteni nem tudta, alaposan elrejtette. Később, az időszámításunk szerinti 10. században a jégóriások birodalmának vezetője, Laufey próbálja jégbe borítani a világot, és épp a Föld birodalmával kezdenék, de Borr fia, Asgard királya, Odin (Anthony Hopkins) legyőzi őket. E 10. századi földi csatának köszönhetően alakult ki a viking mondakörünk.

Napjainkban a már öreg és gyenge Odin fia, Thor (Chris Hemsworth) készül átvenni a királyságot apjától, ám a ceremóniát megzavarja a jégóriások váratlan támadása. A kudarcokat nem ismerő, harcos Thor és testvére, Loki (Tom Hiddleston) apja tiltása ellenére a jégóriások birodalmába mennek megtorolni a támadást, csak Odin közbelépése akadályozza meg, hogy a csetepaté újabb háborúba torkolljon. Amiért Thor nem vette figyelembe, hogy egy kisebb konfliktusért kirobbantott háború sokkal több szenvedést okoz, mint amennyi haszonnal jár, Odin elveszi Thor emberfeletti erejét és villámló kalapácsát, és a Földre száműzi. Ugyanakkor utánaküldi a kalapácsot is, de csak az veheti kézbe, aki méltónak bizonyul rá, így senki sem tudja felemelni. A Földre zuhanó Thort épp a fura asztrofizikai jelenségeket kutató Jane (Natalie Portman) szedi fel, aki ekkor még nem sejti, hogy a vizsgált jelenségek és a másik nyolc birodalom jelei. A Vasember 2 (2010) stáblistája utáni jelent ismétlődik meg, amikor a szintén Földre zuhant kalapácsot Coulson ügynök (Clark Gregg) találja meg. Eközben a nem túl okos Thor királyi címére féltékeny Loki megtudja, hogy valójában Laufey gyermeke, akit Odin csecsemőként magához vett, hogy majd egyszer ő legyen a két birodalom közötti béke megtestesítője. Amikor Odin gyengélkedik és Thor földi száműzetését tölti, Loki magához ragadja a királyi címet, és egy öntudatlan, harcos lényt küld Thor kiiktatására, aki az együtt töltött idő során beleszeretett Jane-be, és amikor életét adná a ráküldött lény elleni küzdelemben az emberekért, a kalapácsára és természetfeletti erejére újra méltóvá válik. Loki felhasználva a birodalmakat összekötő "híd" energiáját épp elpusztítaná a jégóriások birodalmát, amikor az élet értékét mostanra becsülni megtanuló Thor hazaér és a hidat összezúzva megakadályozza a faj kiirtását, noha ezzel elvágja magát Jane-től is. Loki a mélybe zuhanva eltűnik, de a Bosszúállók első részében (2012) láthatjuk, hogy a Földön van, külső segítséggel megpróbálja elfoglalni magának a világunkat, ám a Bosszúállók legyőzik és asgardi börtönbe vetik. Két évvel később a még mindig Thorra vágyakozó Jane véletlenül rátalál a sötét elfek elrejtett fegyverére, az aetherre, amihez hozzáérve az behatol a testébe...

Téma: Szórakoztató történetről beszélünk, de ha nagyon akarjuk, akkor Thor karakterfejlődései lehetnek a témáink: az első részben a forró fejű harcosból a nép érdekét szem előtt tartó államférfivé válik, ami a második részben annyival finomodik, hogy már uralkodónak is alkalmatlannak találja magát, amikor megérti, hogy harcosként hatékonyabban tehet értük. A harmadik részben mégis eljut oda, hogy vállalja a szerepet, amikor képes lesz a harcos szerepből továbblépni vezetővé.

Tartalom: Az első történet megrendezését arra a Branagh-ra bízták, aki Shakespeare-feldolgozásairól ismert, de ebben nem sok nyomát láttam a shakespeare-i mélységű királydrámáknak, sőt, csalódáskeltően rossz lehetett a forgatókönyv, ami Thor jellemfejlődését nem mutatja meg túlzottan, a nagy manipulátorként beállított Loki motivációját is csak felszínesen. A szerelmi szál alaptalannak tűnik, illetve ott is hiányzik egy magyarázat, hogy a földi hőseink mégis miért hisznek akár egy pillanatra is Thornak. A második részben ez sokkal jobban sikerült, persze annyival könnyebb dolga volt, hogy első rész már fölvázolta a karaktereket és az alapszitukat. De enélkül is itt már többet foglalkoztak a karakterekkel és komolyabb tétje volt mindennek; a történet nagy nyertese az ekkora már nagyon népszerűvé váló Loki lett, aki sokkal árnyaltabb és emberibb jellemet kapott. Történet szempontjából a leginkább műfajhoz illő szuperhős film a harmadik rész lett, ami végképp kihasználja a Marvel-filmek szappanoperává váló jellegét, a karaktereket meghagyja az előismereteinknek, és a történet maga már csak a kalandokkal foglalkozik. Ahogy Thor is megfogalmazza, Loki sajnos eddigre kiszámíthatóvá válik és újra egysíkú mellékszereplővé silányítják; de ami még rosszabb húzás volt, hogy az első két rész földi főszereplőit elintézik két mondatban teljesen mellékesen, és a korábbi asgardi főszereplők egy részét is lemészárolják rövid úton. Mindhárom történetben fontos a humor, de a Vasemberrel (2008-2013) ellentétben itt nem a beszólások a humor forrása, hanem a váratlan helyzetkomikum. Az első részben elsősorban ez azt jelentette, ahogy a fennkölt isten a Földre alászállva viselkedik hétköznapi helyzetekben, és valamilyen szinten e két világ találkozása jelentette a második részben is, de itt már erősebben támaszkodott a földi főhősökre. A harmadik rész lett az, ami már inkább volt vicces, mint kalandos, itt teljesen elszabadultak és rengeteg váratlan poént kaptunk, ami nem mindig volt odaillő.

Forma: Az első film nem volt túl érdekes számomra vizuálisan, az animáció még kifejezetten gyenge is lett egyes pontokon, de a legjobban az fájt, ami a Fekete Párducban (2018) is:Asgard és a jégvilág is teljesen steril volt és alig kaptunk ízelítőt abból, hogy milyen ott az élet. A második rész minden tekintetben jobb volt, de az asgardi problémát egyik rész sem tudta orvosolni. Messze a legszebb a harmadik rész volt, ahol nem féltek stilizálni egyes jeleneteket, helyenként a vágás és a kamerakezelés is dinamikusabb volt. A zene íve is hasonló volt, az első részben fel se tűnt, a másodikban már alkalmanként igen, de csak a harmadikban jutott eszükbe a készítőknek beemelni az ikonikus Led Zeppelin Immigrant Songot (1970), amit épp a skandináv mondavilág ihletett. A színjáték általánosságban inkább nem jó, és ez szokás szerint nem a színészek, hanem a karakterek hibája, hiszen ahogy írtam, kevéssé árnyalták őket.

Élmény: Először is most már megértettem, hogy jobb lett volna szépen sorbamenni a Marvel-fázisokon ahelyett, hogy trilógiaként kezelem az egyes karaktertörténeteket, mert a Vasembernél még nem volt gond, de itt már erősen lyukas volt a folytatólagosság. Szintén most döbbentem rá, hogy a Bosszúállók-filmek (2012-2019) mennyivel hatásosabbak lettek volna, ha már ismerem a karaktereit. Szerintem újra fogom nézni a filmeket, ezúttal fázisonként. Ami a Thor-filmeket illeti, az elsőnél a rendező miatt nagy elvárásaim voltak és az lett a szememben a leggyengébb film, a másodikat már jobban szerettem, és szokás szerint ezzel szembemegyek a többség véleményével megint a Csillagok háborúja (2015-2019) új trilógiája után, akik nem szerették. A harmadik rész hozta legjobban az elvárt Marvel-színvonalat, talán ez az addigra felgyűlt tapasztalatnak is köszönhető. Ugyanakkor a Marvel-filmek értékét az adja meg, hogy hosszan tartó tévésorozatként hozzánk nőttek a karakterek és nem az, hogy komoly esztétikummal bírnak. Szórakoztatóak, de ennyi.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  
  • Chris Hemsworth, Tom Hiddleston, Rene Russo és Tessa Thompson (Bosszúállók)
  • Natalie Portman (Leon a profi, Szemtől szemben, Csillagok háborúja, V mint vérbosszú)
  • Stellan Skarsgård (Hullámtörés, Good Will Hunting, Dogville, A Karib-tenger kalózai, Melankólia, Bosszúállók)
  • Clark Gregg (Közönséges bűnözők, Magnólia, Vasember, Bosszúállók)
  • Idris Elba (Bosszúállók, Szenilla nyomában)
  • Anthony Hopkins (A bárányok hallgatnak,Mission: Impossible 2.)
  • Maximiliano Hernández (Bosszúállók, Amerika Kapitány)
  • Adriana Barraza (Korcs szerelmek)
  • Samuel L. Jackson (Amerikába jöttem, Szemet szemért, Nagymenők, Jurassic Park, Tiszta románc, Ponyvaregény, Az élet mindig drága, Csillagok háborúja, Kill Bill, A Hihetetlen család, Vasember, Becstelen brigantyk, Amerika Kapitány, Bosszúállók, Django elszabadul, Pókember)
  • Jeremy Renner (Bombák földjén, Bosszúállók, Amerika Kapitány)
  • Talulah Riley (Eredet)
  • Benicio del Toro (Közönséges bűnözők, Blöff, A galaxis őrzői, Csillagok háborúja, Bosszúállók)
  • Ophelia Lovibond (A galaxis őrzői)
  • Tony Curran (Gladiátor)
  • Richard Brake (Batman kezdődik)
  • Chris Evans (Amerika Kapitány, Bosszúállók, Pókember)
  • Cate Blanchett (Tágra zárt szemek, A gyűrűk ura, Vaskabátok, Carol)
  • Jeff Goldblum (Nashville, Annie Hall, A légy, Jurassic Park, A függetlenség napja, Jurassic World)
  • Karl Urban (A gyűrűk ura, Csillagok háborúja)
  • Mark Ruffalo (Egy csodálatos elme örök ragyogása, Viharsziget, Bosszúállók, Vasember, Spotlight)
  • Benedict Cumberbatch (12 év rabszolgaság, Bosszúállók, Pókember)
  • Clancy Brown (A remény rabjai)
  • Sam Neill (A zongoralecke, Jurassic Park, Jurassic World)
  • Matt Damon (Good Will Hunting, Ryan közlegény megmentése, A tégla, Csillagok között, Mentőexpedíció, Oppenheimer)
• Ray Stevenson tavaly hunyt el 58 évesen; Isaac Kappy 2019-ben, 42 évesen lett öngyilkos
• Thor szerepére eredetileg jelentkezett a Lokit alakító színész is, akit erre nem, Loki szerepére viszont ránézésre alkalmasnak találtak. Eközben a Thort alakító színészt elsőre elutasították.
• A skandináv mitológiában Thor a mennydörgés istene, az emberek védelmezője, Sif férje, aki a Ragnarok, azaz a világ újjászületése során meghal.
• Loki Laufey fia, Hela és Fenrir farkas apja, legnagyobb ellenfele Heimdall, akivel végeznek egymással a Ragnarok során.
• Heimdall a mitológiában is a híd őrzője, viszont Odin gyermeke.
• Odin kb. mindennek az istene, Frigg férje, Heimdall és Thor apja, a Ragnarok során végez vele Fenrir farkas.A szerda Odinról, a péntek Friggről kapta nevét.
• Kis extra a Marvel-filmekhez az átláthatóság kedvéért:

• VÉGTELEN

  MULTIVERZUM

  I. fázis: 01: Vasember (2008) 02: A hihetetlen Hulk (2008) 03: Vasember 2 (2010) 04: Thor (2011) 05: Amerika kapitány (2011) 06: A bosszúállók (2012) II. fázis 07: Vasember 3 (2013) 08: Thor: Sötét világ (2013) 09: Amerika Kapitány: A tél katonája (2014) 10: A galaxis őrzői (2014) 11: Bosszúállók: Ultron kora (2015) 12: A Hangya (2015) III. fázis 13: Amerika Kapitány: Polgárháború (2016) 14: Doctor Strange (2016) 15: A galaxis őrzői vol. 2. (2017) 16: Pókember: Hazatérés (2017) 17: Thor: Ragnarök (2017) 18: Fekete Párduc (2018) 19: Bosszúállók: Végtelen háború (2018) 20: A Hangya és a Darázs (2018) 21: Marvel Kapitány (2019) 22: Bosszúállók: Végjáték (2019) 23: Pókember: Idegenben (2019)

  IV. fázis 01: Fekete Özvegy (2021) 02: Shang-Chi és a tíz gyűrű legendája (2021) 03: Örökkévalók (2021) 04: Pókember: Nincs hazaút (2021) 05: Doctor Strange az őrület multiverzumában (2022) 06: Thor: Szerelem és mennydörgés (2022) 07: Fekete Párduc 2. (2022) V. fázis 08: A Hangya és a Darázs: Kvantumánia (2023) 09: A galaxis őrzői: 3. rész (2023) 10: Marvelek (2023)

Előzmények: A francia Georges Melies (1861-1938) már nem feltalálóként vagy annak környezetéből került a filmvilágba, hanem egy bűvészszínház igazgatójaként. Amikor 1895-ben látta a Lumiere-testvérek egyik bemutatóját, azonnal beszerzett ő is egy kamerát és forgatni kezdett kezdetben életképeket, de hamarosan stúdiót épített és egyre inkább a szórakoztatás felé mozdult el.

A film: Kékszakállt valószínűleg minden magyar ismeri Bartók híres és egyetlen, 1911-es operájából legalább címről. Eredetileg francia népmese, amit a 17. századi Charles Perrault jegyzett le olyan klasszikusok mellett, mint a Csizmás kandúr, a Piroska és a farkas, a Csipkerózsika vagy a szintén feldolgozott Melies-film alapjául szolgáló Hamupipőke (1899). A történetben ugye Kékszakáll egy előkelőség, akinek korábbi feleségei eltűntek, ezért amikor újra nősülne, senki sem akar igazán hozzámenni, de egy lányt végül hozzáadnak. Amikor Kékszakáll elutazik otthonról, szigorúan megtiltja a nőnek, hogy bemenjen az egyik szobába, és persze nyilván bemegy... Nem spoilerezem el, ha valaki mégse ismerné a sztorit. A film története csak picit tér el az eredetitől, de a vége nagyon gyermeteg lett. Pedig a szoba titka egészen brutális mai szemmel nézve is, ahogy az azt követő álomjelenet is jól sikerül, na meg nem hiányozhatnak Melies ördögei sem. Sőt, már kaptunk egy kis fényjátékot is, az se volt túl gyakori húsz évvel későbbig. A sztori valószínűleg érthetetlen az alapmű ismerete nélkül, tehát ez inkább csak illusztráció lenne, de annál azért többet tud már elmondani vizuálisan. Messze a legnagyobb hibája, hogy a szoba titkának felfedésekor a színésznő nem hozza a megfelelő reakciót, pedig a korához képest a narratíva teljesen korrekt, modernnek ható, ahogy humorosan indítunk, jön a dráma, a bonyodalom, a tetőpont, csak ahogy írtam, a lezárás lett az addigiakhoz képest túl gyermeteg. Ráadásul mindezt brutálisan hosszú tíz percben és kilenc jelenetben kapjuk meg, ami Melies ambícióit dicséri, ahogy a viszonylag részletes díszlet és a nagyszámú színészgárda is. Ez már bizony film.

Cselekmény: 2035, a Marson. Egy kis csapat a bolygón végez kutatásokat, amikor a vártnál nagyobb viharba kerülnek. Menekülés közben Markot (Matt Damon) törmelék találja el, a többiek halottnak hiszik és nélküle hagyják el a bolygót. Mark azonban csupán eszméletét vesztette, másnap pedig finoman szólva is kellemetlen meglepetésként éri helyzete. Rövid számvetés után megállapítja, hogy a marsi bázisán jó eséllyel rövidesen meghal a levegő, a víz vagy a táplálék hiányában, de erőt vesz magán és megpróbál a rendelkezésére álló eszközökből vizet nyerni krumplitermesztéshez. Nem tud kommunikálni, de tudja, hogy négy év múlva érkezik a következő expedíció, és ismeri a helyszínt is, ezért megpróbál olyan járművet építeni, ami képes eljutni addig és közben életben tartani őt a két hónaposra számított úton. Közben műholdképek alapján a földi irányítás is rájön, hogy Mark életben maradt, de kommunikálni ők se m tudnak egyelőre vele. Marknak azonban eszébe jut egy, az 1990-es évekből ott maradt Pathfinder szonda, aminek segítségével végre képesek kapcsolatba lépni...

Téma: Meglepően nincs neki. Az írások azt hozzák fel, hogy itt az emberi problémamegoldó-készség dicsőítése zajlik, de akkor ezzel erőteljesebben szembe kellett volna helyezni valamilyen fatalizmust, nem? Nekem ez így nem téma. Egy érzelmileg erőteljesebben felvillantott - de nem kitárgyalt - elem volt a tulajdonképpeni kisebbik/nagyobbik rossz problémája, amikor azon vitatkoznak, hogy egyetlen ember megmentéséért kockáztatható-e több ember élete és egyéb fontos dolgok. A történet egyértelmű állítása az, hogy igen, csak nem mondják el, miért. Ebben azért jobb volt a Ryan közlegény megmentése (1998). 

Tartalom: Azonnal belecsapunk a lecsóba, pár perc után Mark egyedül tér magához a Marson rögtön egy sérüléssel, amit orvosolnia kell, majd a közvetlen életveszély elhárítása után számba veszi az alapvető létszükségleteit. Ennek egy része biztosított (levegő, víz, meleg), de nem rajta múlik, hogy megmaradnak-e a rendszerek. Ételből nincs elég, de szerencsére képes krumplit termeszteni. Hosszútávú túlélésre azonban esélytelen, ezért kapcsolatba kell lépnie a Földdel, hogy kimentsék. Amikor több ember szerepel a történetben, négy alkalommal is felvetődik, hogy feláldozható-e több ember egyért: először a marsi expedíció hagyja magára Markot, mert halottnak hiszik; másodszor Kínának nyalnak be egy jó nagyot, akik azon morfondíroznak, hogy felfedjék-e technológiai szintjüket, hogy segíthessenek. És az ottani igazgató önhatalmúlag dönt erről. Nyilván. Ahogy egyébként ott is rezeg a léc, hogy az amerikai vezetés belemenne-e valóban ennyi erőforrás ráfordításába Mark kimentéséért. A harmadik alkalommal már az a kérdés, hogy a mentőexpedíció tagjainak élete kockáztatható-e egyért, itt kapunk két választ is, de nincs mellettük érvelés. Negyedjére pedig végül a mentőexpedíció tagjai dönthetnek a kérdésről, de ők meg szemrebbenés nélkül vállalják bajtársiasságból, ami szép dolog ugyan, de azért se nem észszerű, se nem életszerű. A Marson és a Földön pedig mindig jön valami probléma, persze egyszerre mindig csak egy és mindig olyan, amit le lehet küzdeni. A történet az akció és a humor elegye; előbbit nem kell magyarázni, utóbbi abból adódik, hogy a kollégák szívesen heccelik egymást, és Mark az ilyen beszólogatós poénokat megtartja akkor is, amikor egyedül van és kommentálja magának az aktuális helyzetét.

Forma: Az űr jól néz ki, mint mindig, de Mars csalódáskeltően unalmas az egyhangú színével és tájaival. Biztos nagyon hiteles, de a művészi szabadság jegyében fel lehetett volna turbózni, mégiscsak egy másik bolygón vagyunk. A marsjárót csúnya animációnak gondoltam, de igazi volt - ennyit rólam :D Mai világunkat jelzi, hogy Mark gyakorlatilag vloggerként számol be a kamerának mindennapjairól, amivel megspóroljuk a narrálást és a belső gondolatokat, szóval a film egy jelentős része tulajdonképpen olyan, mint akármelyik videós a YouTube-on. Egyébiránt érdektelen, nem fedeztem fel érdekes vágásokat, fényjátékokat, kameraszögeket. Fontos megemlíteni, hogy a marsi tájat leszámítva itt nálunk forgott az egész film, a NASA-központ a Bálnában van, Kína meg a MÜPA, bár nem sokat kapunk ezekből. A zene aranyos, ugyanis a történetben a maris kutatócsoport egyik tagja diszkórajongó, így Mark jobb híján ezeket hallgatja, és az 1970-es évek diszkóslágerei narrálják részben az eseményeket. A Markot alakító színészt dicsérik, de kb. semmit nem tudunk meg a karakteréről (a többiekről sem), így nem nagyon van mit eljátszani rajta. ja és nem, nem fogyott le a szerepért, testdublőrt használtak.

Élmény: Most le fogom húzni, pedig nem rossz, egy kellemes akció-vígjáték, de volt benne egy csomó lehetőség, amivel nem éltek. Például adta volna magát a Robinson-féle tematika modern változata, de a könyv szándékosan nem ezt akarta. Aztán lehetett volna egy pszichologizáló történet, hiszen Mark egyedül van teljesen egy távoli bolygón, ebből mégsem érzékelünk semmit. De lehetett volna nagy erkölcsi dilemmát csinálni abból is, hogy megéri-e megmenteni. A kínai szál meg különösen kellemetlen volt, de nyilván nem kis piacról van szó (egy helyi blogger szerint a közönség is így gondolta). És akkor arról ne is beszéljük, hogy mennyire nem volt sci-fi vagy "űrös" film; annyira hiányzott nekem belőle ennek a hangsúlyosabb megjelenése, hogy nem láttam túl sok értelmét, hogy egy másik bolygón játszódjon. Számomra ott bukott meg nagyon a film, hogy a karakterek nem voltak eléggé kidolgozva, emiatt pedig nem volt átélhető.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  
  • Matt Damon (Good Will Hunting, Ryan közlegény megmentése, A tégla, Csillagok között, Oppenheimer)
  • Jessica Chastain (Az élet fája, Csillagok között)
  • Jeff Daniels (Kairó bíbor rózsája)
  • Sean Bean (A gyűrűk ura)
  • Kate Mara (Túl a barátságon, Vasember)
  • Sebastian Stan (Amerika Kapitány, Fekete Párduc, Bosszúállók)
  • Benedict Wong (Bosszúállók, Pókember)
  • Donald Glover (Pókember, Az oroszlánkirály)
  • Chiwetel Ejiofor (Igazából szerelem, 12 év rabszolgaság, Az oroszlánkirály)
• Nem szeretek belekötni általában a filmek világának valószerűségébe, de illik megjegyezni, hogy alapvetően hitelesnek tartják, de az egyik nagy hiteltelensége pont a sztorit beindító marsi vihar, ami az ottani alacsony légsűrűség miatt legfeljebb enyhe szellő lehet.

Előzmények: A francia Georges Melies (1861-1938) már nem feltalálóként vagy annak környezetéből került a filmvilágba, hanem egy bűvészszínház igazgatójaként. Amikor 1895-ben látta a Lumiere-testvérek egyik bemutatóját, azonnal beszerzett ő is egy kamerát és forgatni kezdett kezdetben életképeket, de hamarosan stúdiót épített és egyre inkább a szórakoztatás felé mozdult el.

A film: Melies technikáját már jól ismerjük, vágásokkal helyez el a képen új dolgokat vagy vesz el belőlük, ez történik ezúttal is, ahogy két birkózó egymásnak feszül. Történet nincs, csak kétszer két birkózó mérkőzik meg, miközben "extravagáns" dolgok történnek velük; ezek egy része nem túl izgalmas, vágásos trükk, de amikor bábukkal kezdik el helyettesíteni egyes trükköknél a szereplőket, akkor azért az még mai szemmel is kreatív poén tud lenni. Kicsit hosszú a két perc egy-egy poénért, továbbra is Melies egypercesei tetszenek a legjobban.