Rendezte: Franz Osten
Műfaj: néma
Főbb szereplők: Himansu Rai, Charu Roy, Seeta Devi, Enakshi Rama Rau
Megjelenés: 1928, India
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,0
Ajánlott írás: https://moviessilently.com/2021/03/15/shiraz-1928-a-silent-film-review/
Mikor látható: -
Cselekmény: 16-17. század fordulója, India. A gyermek hercegnő Selima karavánjára banditák támadnak, csak ő éli túl, mert nem veszik észre. Környékbeli falusiak találnak rá és magukhoz veszik mit sem sejtve származásáról. Együtt nő fel Shirazzal, aki ügyes fazekas lesz és persze beleszeret a lányba. Egy nap rabszolgakereskedők érkeznek a környékre és elrabolják a szemrevaló Selimát. Shiraz nyomukba ered, de a piacra érve senkit nem érdekel, hogy Selima nem rabszolga, Shiraznak pedig nincs elég pénze, főleg miután a licitbe beszáll Khurram herceg képviseletében egy kereskedő is. Shiraz követi őket és jobb híján az udvar közelében beáll egy fazekashoz segédnek. Eközben a herceget lenyűgözi Selima, mert nem hajlandó leborulni előtte, hiszen továbbra sem tartja magát rabszolgának. Csakhogy a hercegre egy nagyhatalmú hadvezér lánya is pályázik, mert uralkodói babérokra tör...
Téma: El kell spoilereznem a sztorit részben, anélkül ugyanis nem lehet róla beszélni: ez a film nem egy sablonos románc, ahogy az elején gondolná az ember, hanem a Tádzs Mahal története, ami ugye Selima síremléke. Vagy mégsem az épület története? Ez a nagy kérdés, hogy mi lehetett a koncepció? Egyszerűen csak becsomagolni a hírességbe egy romantikus sztorit, esetleg Selimát megmutatni vagy a szerelmet? Én az első felé hajlom.
Tartalom: Tipikusan barokkosan túlbonyolított cselekményként indul a történet, amiben a hercegnőnk elveszíti identitását, de mi nézők ugye tudjuk. Shiraz megjelenésével a rutinos néző pedig már tudja, hogy a sablon alapján a hercegnőnek fontosabbak lesznek az érzelmek, mint a társadalmi státusz, így majd összejön a falusi legénnyel. Szerencsére a valóság közbeszól, Selima nem az egyszerű fazekas, hanem a herceg Khurram szerelme lesz, ami azért egy elég nagy csavar tud lenni a berögződésekkel szemben. Ha esetleg ezt a viszonzatlan szerelmet helyezi a középpontba a történet, akkor talán lehetett volna belőle valami Késői találkozás (1945) szintű dráma, de a barokkos stílus miatt bejött a hercegre féltékeny nő szála is, ami messze a legerősebb volt sokszínűsége miatt, ezzel elvitte a show-t a langymeleg szerelmi bánatok elől. És mivel innentől kezdve a korábbi főszereplőink jelentéktelenné válnak, ezért nem gondolom, hogy a Tádzs Mahal vagy a film Selima vagy a szerelem jelképe lenne, noha ahogy elhangzik, a két férfi szerelme hozza síremléket létre: Khurram a fizikai, Shiraz a szellemi síkon. Tehát valójában nem lesz árnyalt és érdekes egyik főszereplőnk karaktere se és ettől súlytalanok.
Forma: A valóság mellett a film másik szerencsés erénye a rögvalóság, ugyanis ha lehet hinni a leírásoknak, részben nem tudtak, részben nem akartak mestersége fényt használni, és ez nem ment a fény-árny játék kárára, hanem tudatosabbá tette használatát. Persze nem olyan markáns, mint egy noir, de természetesebb. Van néhány érdekesebb szög és montázs, a technikai stáb mégiscsak európai volt, de többször éreztem, hogy nem maxolták ki ezt az irányt (ld. haldokló szolga tántorgása a folyosón, ami gyönyörűen indul, de azonnal elhal). Fontosabb, hogy a film exportra is készült brit támogatással, így nem szabott a költségvetésnek gátat a sok statiszta, elefánt, az eredeti helyszínek. A színészek, ahogy korábban említettem, harmatosak voltak, a rivaldafény az ármánykodó nőnek jutott, és bár teátrális volt, a többiek fölé nőtt bőven. Az újabb kiadáshoz Anoushka Shankar írt zenét, de némán néztem.
Élmény: Azt hiszem, már mindent elmondtam, kicsit ódivatú, de korrekt film a korához képest. Az 1940-es évekig nem láttam jó indiai filmet, szóval gondolom a német rendezőnek köszönhetjük, hogy élvezhető lett.
Érdekességek
- Na és mi igaz a történetből? Selima, későbbi nevén Mumtaz Mahal (1593-1631) perzsa volt, állítólag kiemelkedően szép, művelt és erényes. Khurram, azaz Sáh Dzsahán (1592-1666) második felesége lett, de a többi házasság csak névleges volt, valóban Selima volt a császár nagy szerelme, tizennegyedik gyermeke szülésébe halt bele. Az ő leszármazottaik uralkodtak India nagy részén 1857-ig, amikor is a britek véget vetettek a császárságnak - Dzsahán maga pedig annak a Timur Lenknek a leszármazottja.
- Shirazról nincs információnk, legalábbis biztosan nem a főépítészről mintázták. A Tádzs Mahal 1631-1653 között épült meg, a világörökség része.
Országinfó
- Földrajz: India Dél-Ázsiában van, a világ egyik legnagyobb országa, bő 35-ször nagyobb Magyarországnál; az indiai szubkontinensen terül el, amely kialakulásakor beleütközve Eurázsiába felgyűrte a Himaláját; éghajlata trópusi-szubtrópusi.
- Társadalom: A világ legnépesebbje közel másfélmilliárd lakossal, akik túlnyomó része hindu. Etnikai megoszlást nem tartanak nyilván, de nyelvi alapon háromnegyedük az indoárja, negyedük a dravida nyelvcsaládba tartozik, de így is mintegy 450 nyelvet beszélnek. Gazdaságuk közepesen fejlett, a társadalmi különbségek közepesen magasak; sérült demokrácia.
- Történelem: Már bő 50 ezer éve is jelen volt a modern ember, a mezőgazdaságnak már bő 8 ezer éve nyoma van. Fejlett városi civilizáció alakult ki az elsők között a mai Pakisztán és Nyugat-India környékén, a kisebb hatalmak meghódításával jött létre az i. e. 4. században a Maurja, majd az i. sz. 4. században a Gupta Birodalom; ezek voltak az utolsó nagy indiai birodalmak és egyben a klasszikus indiai kultúra megteremtői. A következő évszázadokban már a muszlim türk és más népek hozta létre birodalmakat, míg egyre nagyobb befolyásra nem tettek szert a britek, akik a 18-19. század során uralmuk alá hajtották szinte a teljes régiót. A helyiek persze nem örültek az idegen fennhatóságnak, végül a második világháború után függetlenedtek, majd egyúttal kettévált a hindu India és a muszlim Pakisztán, valamint később etnikai alapon a bengáli Banglades.
- Film: Az indiai film atyja Dadasaheb Phalke, aki elkészítette az első egészestés filmet 1913-ban. Az alacsony jegyáraknak köszönhetően hamar népszerű lett a mozi, majd a hangosfilm megjelenésével az 1930-as évek közepétől megjelentek a ma már indiai filmmel azonosított zenés-táncos műfajú filmek is. Már az 1940-es évektől megjelentek a realista filmek a szórakoztatóakkal szemben, ezek a fénykorukat az 1950-1960-as években érték el nemzetközi szinten. Fontosabb filmek a blogról:
- Ázsia: Namakura Gatana (1917), Kurutta Ippedzsi (1926), Az utolsó krizantém története (1939), Késő tavasz (1949), A vihar kapujában (1950), Élni (1952), Tokiói történet (1953), Ugecu története (1953), Hét szamuráj (1954), Szansó tiszttartó (1954), Az út éneke (1955), A szaké íze (1962), Egy csipetnyi zen (1971), A szomorúság városa (1989), Közelkép (1990), Családi kötelékek (2000), Szerelemre hangolva (2000), Boonmee bácsi (2010)
- Dél-Ázsia:
- India: Kaliya Mardan (1919), Shiraz (1928), Szent Tukaram (1936), Andaz (1949), Az út éneke (1955), A legyőzhetetlen (1956), Örök szomjúság (1957), A zeneszalon (1958), Apu világa (1959), Kaagaz Ke Phool (1959), A felhősapkás csillag (1960), Csaruláta (1964), Az arany vonal (1965), Lángnyelvek (1975), Salaam Bombay! (1988), Szívből, igazán (1998), Esküvő monszun idején (2001), Om Shanti Om (2007), Gangs of Wasseypur (2012)
- India: Kaliya Mardan (1919), Shiraz (1928), Szent Tukaram (1936), Andaz (1949), Az út éneke (1955), A legyőzhetetlen (1956), Örök szomjúság (1957), A zeneszalon (1958), Apu világa (1959), Kaagaz Ke Phool (1959), A felhősapkás csillag (1960), Csaruláta (1964), Az arany vonal (1965), Lángnyelvek (1975), Salaam Bombay! (1988), Szívből, igazán (1998), Esküvő monszun idején (2001), Om Shanti Om (2007), Gangs of Wasseypur (2012)
- Dél-Ázsia:
- Ázsia: Namakura Gatana (1917), Kurutta Ippedzsi (1926), Az utolsó krizantém története (1939), Késő tavasz (1949), A vihar kapujában (1950), Élni (1952), Tokiói történet (1953), Ugecu története (1953), Hét szamuráj (1954), Szansó tiszttartó (1954), Az út éneke (1955), A szaké íze (1962), Egy csipetnyi zen (1971), A szomorúság városa (1989), Közelkép (1990), Családi kötelékek (2000), Szerelemre hangolva (2000), Boonmee bácsi (2010)