Rendezte: Santiago Alvarez
Műfaj: -
Főbb szereplők: -
Megjelenés: 1965, Kuba
Hossz: kb. 5 perc
IMDB: 6,8
Ajánlott írás: http://kentamcgrath.com/now-1965
Mikor látható: -
Cselekmény, téma, tartalom: Gyakorlatilag egy zenés fényképmontázzsal van dolgunk vagy videóklippel, ha úgy tetszik, amely az egyesült államokbéli feketék rasszista elnyomását mutatja be röviden. Helyezzük picit kontextusba a dolgot, hogy mi volt az apropó: egyrészt a rendező maga is ott élt egy darabig, tehát személyes tapasztalatok vannak, nem a kommunista Kuba trollkodása a film; másodszor 1965-öt írunk, benne vagyunk nyakig az Egyesült Államok fekete polgárjogi mozgalmában. A képek tematikájában nincs nagy változatosság, egy békés megbeszélést ábrázoló képpel nyitunk, utána az énekesnő képe jön, aki maga is aktivista volt, ezután tüntetéseket láthatunk, de ezután azonnal a tüntetéseket leverő rendőrök képei következnek, ez teszi ki a játékidő nagyját. Egy ponton még befurakszanak fajvédő szervezetek képei, a vége újra tüntetőket ábrázol. Illetve a vége főcím géppuska hangján írja ki, hogy "most!". Nem nehéz értelmezni, propagandisztikusan rámutat a feketék elnyomására és bátorítja a tüntetéseket, a vége pedig talán konkrét fegyveres harcra buzdít (megint csak a kontextus: még javában zajlik Kuba forradalom-exportja). Maga a dalszöveg is arról szól, hogy elég a sehova sem vezető beszédekből, most már cselekedni kell.
Forma: Ahogy írtam, gyakorlatilag egy zenei videóklipp. Elsősorban fényképek váltogatják egymást, helyenként rövid filmfelvétel. Az 1960-as években vagyunk, ráadásul Kubában, szóval nem finomkodnak, láthatunk bőven hullákat is hasonló finomságokat. A zene üteméhez igazodik a montázs üteme, illetve a képekre időnként ráközelít, adva nekik némi dinamizmust a vágáson túl is, de olyan nagyon nem kísérletezik, hogy az ember eldobja tőle az agyát. A dal dallama a Hava Nagila izraeli klasszikus, amely egy izraeli győzelem alkalmából született, bár nem biztos, hogy tudatos volt a dallamválasztás. A Now! c. dal viszont nyilván igen, ami Lena Horne énekes-színész-aktivista 1963-as dala, amit be is tiltottak az Egyesült Államokban, az indoklás szerint azért, mert nyugtalanságokhoz vezethet.
Élmény: Az a bajom, hogy már túl vagyunk az MTV-korszakon, azaz a videóklippek már teljesen megszokottak, így e formátumban nincs semmi érdekes mai szemmel nézve. Tartalmilag pedig propaganda, ami nem feltétlenül jelent rosszat, illetve értem, hogy kevés az idő, de azért mégis jó lett volna valami kis magyarázatot fűzni a képekhez, hogy ki nyom el kit és miért, mert így egy fogalmatlan néző akár azt is hihetné, hogy most van itt az idő tenni a feketék állandó rendbontásai ellen :D
Érdekességek
- Lena Horne énekesnőről még annyit érdekes tudni blogunk szempontjából, hogy Sidney Lumet anyósa volt.
- A film kiváltó eseménye állítólag a watts-i (Los Angeles városrésze) zavargás volt 1965 augusztusában, ahol az etnikai feszültségek akkor robbantak fel, amikor egy ittas, fekete sofőr ellenállt a rendőri intézkedésnek, és elterjedt a pletyka, hogy megverték egy terhes nővel együtt. Az egy hétig tartó zavargásokban több tucatnyian meghaltak.
- Santiago Alvarez rendező dolgozott a A tűzhelyek óráján (1968), illetve 1998-as halálakor többek közt neki ajánlotta Godard A film története(i) (1998) c. filmesszéjét.
Országinfó
- Földrajz: Kuba Amerikában, a Karib-térségben van, itt az egyik legjelentősebb ország Dominika és Haiti mellett, nagyjából Magyarország méretű, trópusi ország.
- Társadalom: 11 millió lakos, kb. kétharmaduk-háromnegyedük európai származású, bő fele keresztény, gazdasága közepesen fejlett, diktatúra.
- Történelem: Kb. ötezer éve népesítették be a halászó-vadászó-gyűjtögető guanahatabeyk és tainók, amikor Kolumbusz megérkezett 1492-ben; második állomása volt Kuba, itt találkozott először emberekkel. A spanyolok szinte azonnal uralmuk alá hajtották a szigetet, az őslakosok rövid időn belül meghaltak vagy asszimilálódtak. A cukorültetvényekben utazó szigetre rabszolgák nagyobb számban a 19. század elején érkeztek. 1902-re vívták ki függetlenségüket, de a demokráciájuk nem volt túl stabil, végül 1959-től szélsőbaloldali diktatúrának sikerült megszilárdítania a hatalmát. Ez elől menekülve mintegy másfélmillió kubai él az Egyesült Államokban.
- Film: Már 1897-ben jártak Lumiere-ék Kubában és hamar elkészültek az első kubai filmek is; fénykoruk az 1960-as években jött el. Fontosabb filmek a blogról:
- Amerika: Sandow (1896), A gabonatőzsde spekulánsai (1909), Türelmetlenség (1916), Virradat (1927), Nagyvárosi fények (1931), Aranypolgár (1941), Ének az esőben (1952), Az üldözők (1956), Szédülés (1958), Van aki forrón szereti (1959), Pszichó (1960), A keresztapa (1972), A keresztapa II (1974), Taxisofőr (1976), Apokalipszis most (1979), Dühöngő bika (1980), Ponyvaregény (1994), A sötétség útja (2001), Az élet fája (2011)
- Karib-térség: Én, Kuba (1964), Most! (1965), Egy bürokrata halála (1966), Az elmaradottság emlékei (1968), Az utolsó vacsora (1976), De Cierta Manera (1977), Vámpírok Havannában (1985), Eper és csokoládé (1993), Suite Habana (2003), Magatartás (2014)
- Kuba: Én, Kuba (1964), Most! (1965), Egy bürokrata halála (1966), Az elmaradottság emlékei (1968), Az utolsó vacsora (1976), De Cierta Manera (1977), Vámpírok Havannában (1985), Eper és csokoládé (1993), Suite Habana (2003), Magatartás (2014)
- Karib-térség: Én, Kuba (1964), Most! (1965), Egy bürokrata halála (1966), Az elmaradottság emlékei (1968), Az utolsó vacsora (1976), De Cierta Manera (1977), Vámpírok Havannában (1985), Eper és csokoládé (1993), Suite Habana (2003), Magatartás (2014)
- Amerika: Sandow (1896), A gabonatőzsde spekulánsai (1909), Türelmetlenség (1916), Virradat (1927), Nagyvárosi fények (1931), Aranypolgár (1941), Ének az esőben (1952), Az üldözők (1956), Szédülés (1958), Van aki forrón szereti (1959), Pszichó (1960), A keresztapa (1972), A keresztapa II (1974), Taxisofőr (1976), Apokalipszis most (1979), Dühöngő bika (1980), Ponyvaregény (1994), A sötétség útja (2001), Az élet fája (2011)