Cselekmény, téma: A minimális cselekmény miatt kénytelen leszek egybevenni a szokásos bekezdéseimet, ráadásul a történet első harmadában nem is történik még szinte semmi. A sztori röviden: a lusta hivatalnokok lusta vezetőjére odacsap a munkásököl, így nem csupán karikatúra születik róla az újságban, még ki is rúgják. Nincs mit tenni, pártfogót, azaz a korabeli szleng szerint "nagyanyát" kell szerezni, aki beprotezsálhatja egy újabb pozícióba. Kis túlzással csupán ennyi történik, a teljesen direkt kommunista téma pedig még ennél is egyszerűbb: a (rossz) bürokraták a népen csupán élősködnek, halált érdemelnek.

Tartalom: Az egyórás film majdnem első felében a sok várakozóra rá sem hederítő, unatkozó hivatalnokokat láthatunk, akik legfontosabb elfoglaltsága az udvarlás. Amikor egyiküket visszautasítja egy gépírólány, a férfi öngyilkos lesz, a helyére pedig egy ajánlásokkal megpakolt munkatárs ül be rámutatva, hogy ez az egyetlen mód. A másik esemény, ami felkavarja az állóvizet, hogy egy munkás érkezik egy üggyel, de persze ez is elakad a bürokráciában, mire a kommunista ifjúság újságban gúnyrajzzal kikarikírozza a vezetőjüket. Ezzel lép be a történetbe főhősünk, ugyanis ő a vezető, aki emiatt állását veszti. Pártfogót keres, akit addig zaklatna, amíg ajánlást nem kap tőle. Visszatérő motívum a félistenszerű munkás, az anyagias feleség, a percenként cserélődő (de változást nem hozó) hivatalnokok. Minden karakter (kivéve természetesen a munkást) karikatúra. A humor abszurd, groteszk, szürreális, olyan, mint egy szovjet börleszk-screwball. A kommunista propagandaüzenet hiába direkt és erős, annyira rövid ideig szerepel és annyira elüt a hangulattól, hogy látszik, csak azért van ott, hogy ott legyen. Be is tiltották a filmet a sztálinizmus idejére.

Forma: A betiltás oka csak részben a propaganda rövidsége, a másik, hogy eddigre erkölcstelenné vált a formalizmus, holott pont az volt a szovjet avantgárd erőssége, és hát ez a film is bővelkedik benne. Mindent felsorakoztat az expresszionista díszletektől, a szovjet montázstechnikán át a dőlt szögekig és az áttűnésekig, elmosódásig, de legmeghökkentőbb talán az animáció (stop motion) alkalmazása. Hogy egy példát írjak, amikor a feleség haragra gerjed, amiért férje elveszíti munkáját, még a róla rajzolt, újságbéli karikatúra is kilép a papírról és menekülni kezd.

Élmény: A nagy hátránya, hogy a kevés néha több alapon ez a film annyira telítve van kaotikus, szürreális jelenetekkel, hogy elvész bennük a sztori, teljesen jelentéktelen és egy katyvasznak tűnik az egész. A maga korában valószínűleg viccesebbnek hathatott, de mai szemmel a látványos vizuális megoldások ellenére is jobban öregedett az ilyen szempontból visszafogottabb, de jobban a szatírára koncentráló az Egy bürokrata halála (1966).

Érdekességek

• -