Artúr filmélményei

Messze (2002)

2022. május 30. 23:55 - Liberális Artúr

Rendezte: Nuri Bilge Ceylan
Műfaj: -
Főbb szereplők: Muzaffer Ozdemir, Mehmet Emin Toprak
Megjelenés: 2002, Törökország
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,5
Ajánlott írás: https://theartsofslowcinema.com/2017/09/23/uzak-nuri-bilge-ceylan-2002/
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/messze-uzak/movie-58914

Cselekmény: A vidéki, fiatal Yusuf - és a falujában kb. mindenki más is - elveszíti munkáját, amikor bezár a gyár. Mivel szeretne utazni, úgy gondolta, hogy elszegődik matróznak, ezért Isztambulba utazik rokonához, a fotós Mahmuthoz. Yusuf éjjel-nappal próbál munkát találni, míg Mahmut már rég elengedte ambícióit és művészi önmegvalósítás helyett kereskedelmi fotós lett. Otthon jobb híján tévézik és netezik munka után...

Téma: A címet talán kifejezőbb lett volna távolinak fordítani, a messzeség itt ugyanis mentális, lelki dolog az emberek között, távolságtartás. Az a baj, hogy ha ez az elidegenedés és magány általánosabban jelenik meg, akkor lehetne témának nevezni, de itt a két főhősünkön kívül senki sincs egyedül, ezért elég specifikusan vonatkozik rájuk a történet, noha valószínűleg sok emberre igaz az élethelyzetük.

Tartalom: Túl sokkal nem fogom tudni kibővíteni a fentieket, szinte csak banális, hétköznapi apróságok történnek. Yusuf munkát keresve felmegy a nagyvárosba és unokabátyjánál húzza meg magát, munkát azonban nem talál. Magányos férfiként felfigyel természetesen csinos nőkre, de azok észre sem veszik. Egyedül járja a várost, más nem tud tenni. Mahmut egy fokkal érdekesebb, neki voltak, de már eltávolodott a kapcsolataitól. Családját inkább kerüli, feleségétől elvált, de még kötődik hozzá, szeretőjével csak érzelemmentes szexre futja, munkája, a fotózás pedig már nem művészet, hanem termékfotózás. Mint egyedül élő ember, berögződött szokásai és életvitele van, nem tud mit kezdeni a betolakodó Yusuffal, akivel aztán persze össze is vesznek ezen. De a hangsúly inkább a körítésen van, a semmittevésen, amikor a cselekmény sem vezet sehova; Yusuf a várost járja céltalanul vagy legalábbis eredmény nélkül, Mahmut otthon tévézik. Ez lehangolónak tűnhet és helyenként az is, helyenként viszont vicces, helyenként megható.

Forma: A lelki sivárságot képi sivárság támasztja alá, a képek fakók, talán szemcsések is, a díszlet kopottas, a karakterek visszafogottak, keveset beszélnek, zene talán nincs is. Többnyire be vagyunk szorulva a lakásba, a beállítások szinte már távoliak, kevés a fény. Sok a filmes utalás, kapunk Tarkovszkijt és Guneyt is, de egyiküket sem idézi meg a film stílusa.

Élmény: Érdekes, hogy oda-vissza vannak a filmért, nekem annyira nem jött át. Érteni és érezni vélem, miért szeretik, de nálam nem közelítette meg sem melegségében, sem elfojtott drámaiságában a nagyokat (pl. Kiarosztami vagy Ozu). Talán még nem hangolódtam eléggé rá a rendezőre.

Érdekességek

  • Mehmet Emin Toprak 2002-ben, 28 évesen a film egy vetítéséről hazafelé autóbalesetben meghalt.
  • Mahmut lakása valójában a rendezőé.

Országinfó

  • Földrajz: Törökország Ázsiában, Nyugat-Ázsiában van, bő nyolcszor nagyobb Magyarországnál, éghajlata mérsékelt.
  • Társadalom: 85 millió lakosa van, nagy többségük török, túlnyomó részük muszlim, gazdasága felső-közepesen fejlett, hibrid rendszer, átmenet a demokratikus és a diktatórikus rendszerek között.
  • Történelem: Mint Nyugat-Ázsia többi országa, ez is az egyik legrégebbi emberlakta környék. Már tízezer éve város volt itt, négyezer éve birodalmak, elfoglalták a görögök, a perzsák és a rómaiak, végül a 11. századtól a türk törökök. A türkök egy északkelet-ázsiai nép, akik éghajlatváltozás hatására húzódhattak Közép-Ázsiába ötezer éve. Az önálló török identitás perzsa és az iszlám hatása mellett a 9-10. századokban alakulhatott ki. A mai Törökország területe a 11-12. században "törökizálódott", majd Oszmán 1299-ben alapított fejedelemsége nőtte ki magát sikeres terjeszkedéssel az Oszmán Birodalommá, amely a 15-16. századra érte el csúcspontját, majd a 18. századtól kezdett hanyatlani. Az első világháború során elfoglalták és felosztották a birodalmat, függetlenségi háborút követően 1923-ra alakult ki a mai török állam.
  • Film: Természetesen ide is Lumiere-ék hozták el a filmet 1896-ban, az első ismert török film 1914-es, de csak az 1950-es években teremtődött meg a saját filmiparuk. Az 1960-as évek közepétől sikerült kilépni nemzetközi színtérre, a filmgyártás központja a Yesilcam utca. Fontosabb filmek a blogról:
Szólj hozzá!

Az anya, a lány és a szerető (1976)

2022. május 28. 21:06 - Liberális Artúr

Rendezte: Lino Brocka
Műfaj: dráma
Főbb szereplők: Hilda Koronel, Mona Lisa, Ruel Vernal, Rez Cortez, Marlon Ramirez
Megjelenés: 1976, Fülöp-szigetek
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,5
Ajánlott írás: https://www.criterion.com/current/posts/4623-insiang-slum-goddess
Mikor látható: -

Cselekmény: Főhősünk a fiatal lány, Insiang, aki mosónőként dolgozik Manila nyomornegyedében, ahol kevés a munka, ezért minden a pénz körül forog (na meg fiatalok esetén a szerelem körül is). A probléma ott kezdődik, hogy Insiang anyját, Tonyát elhagyta férje, ami miatt a nő megkeseredett és Insiangon, illetve ex-férje családján tölti ki haragját. Sikerül is végül annyira összeveszniük, hogy az ex családja inkább kiköltözik a házból, ami jól jön Tonyának, van ugyanis egy nála fiatalabb szeretője, Dado, a környék erősembere, aki innentől kezdve vele élhet. A férfinak persze csak Tonya megtakarításaira fáj a foga, de Insiang is bejön neki...

Téma: A realisztikusabb mélyszegénység és a klasszikusabb Elektra-tematika mellett a csak kontextuálisan sejtetett politikai elnyomást tartom a fő motívumnak, amely a nyomorral együtt testileg és szellemileg lezülleszti a társadalmat, szó szerint bűnbe és mocsokba kényszerítve őket.

Tartalom: A nyitókép elég sokkoló módon egy disznóvágással indít, majd átsiklunk a nyomornegyedre, ami elég egyértelmű párhuzam. Munka nincs, pénz nincs, marad az alkohol és a szerencsejáték. Az alapszitu egyszerű, az idősödő Tonyát valamikor elhagyta férje egy másik nőért, amitől Tonya megkeseredett és lányán, Insiangon tölti ki haragját, aki nemcsak fiatal és szép, de tisztes is. Tonya kegyetlen természete előbb a kiabáláson keresztül mutatkozik meg, majd exének családja elüldözésén, végül Insiangot terrorizálja testileg-lelkileg. Insiangnak van egy udvarlója, őt meg a helyi geci, Dado terrorizálja. Dado újabb áldozata Tonya, akinek pénzéért elhiteti vele, hogy szereti, ami nyilván imponál az idősödő nőnek. Nem spoilerezem el, a lényeg, hogy Insiangot kihasználja mindenki, elvész minden reménye és illúziója, tudja, hogy egyetlen esélye, ha elmenekül a környékről, ám ez sem jön össze. A történet váratlan fordulata a tipikus nyomorpornós összeomlás helyett, hogy Insiang kezébe veszi a sorsát és a környék eszközrendszerét saját akarata érvényesítésére, amivel elveszti ártatlanságát - tulajdonképpen lehet nézni felnőtté válós történetként is. Illetve ez a fordulat egyáltalán nem váratlan, elnézést érte, anakronisztikus voltam. Mai szemmel váratlan, ám az 1970-es évek népszerű műfaja volt, amiben jeleskedett a Fülöp-szigetek is, a szoftpornós-erőszakos, női bosszúálló film. Ezzel a helyzettel nehéz nem párhuzamot vonni az akkor épp uralkodó, erőszakos diktatúrával, ha csak annyi is az átfedés, hogy az elnyomás megmutatkozik kicsiben és nem tár fel komolyabb összefüggéseket.

Forma: A nyitójelenet durvára vágott naturalizmusa alaposan megadja az alaphangulatot, a nyomornegyed pedig magáért beszél a tömött, sáros, szűkös, düledező viskóival. Ez utóbbit valódi helyszínen vették fel. Külön vizuális motívumokat nem tudok kiemelni, viszont nagyon ügyesen hagynak folyni minden jelenetet, értem ezalatt, hogy nem kizárólag történéseket láthatunk, hanem a hangulatnak, helyzeteknek vagy karaktereknek megágyazó késporokat is; nem úgy, mint pl. a Tarrnál rendszeresen visszatérő elem, hogy ottmarad a kamera egy jelent végén. Itt pl. az egyik kedvencem az volt, amikor Insiang és a pasija szobára mennek, és végignézhetjük, ahogy a férfi teszetoszán leküzdi magáról a cipőit, mielőtt lefeküdnének. Egy gyakori eszköz az arcraközelítés, ami elég szappanoperás stílus, de legalább hagynak időt elmélyülni a színészek arcában, akik elég jó szintet hoztak. A zenéről nem tudom eldönteni, hogy idegesített vagy tetszett, mer nagyon rövid motívumot játszottak be mindig jó hangosan, ami adott egy jó kis depresszív, monoton hangulatot, de unalmas is volt. Nem vagyok benne biztos, hogy szándékosan ezt a hatást akarták vele elérni.

Élmény: Vegyesek az érzéseim, mert kissé vegyes a film hangulata - ez annak köszönhető, hogy ma nagyon más irányt venne egy ilyen történet, sokkal jobban hangsúlyoznák Insiang szenvedéseit, míg itt nem akarták ennyivel letudni a történteket (bocsi a rébuszokért, nézzétek meg a filmet). Akármelyik oldalát is domborítják ki azonban Insiangnak, jobb lett volna nagyobb drámaiságot kapnia.

Érdekességek

  • A film egy 1974-es szappanopera epizódjának feldolgozása, annak a főszerepét is ugyanaz a színésznő játszotta.

Országinfó

  • Földrajz: A Fülöp-szigetek Ázsiában, Délkelet-Ázsiában van, több ezer szigetből áll, bő háromszor nagyobb Magyarországnál, éghajlata trópusi, sok a vulkánkitörés és a földrengés.
  • Társadalom: Az egyik legnépesebb ország 110 millió lakosával, kb. közel 200 kisebb-nagyobb etnikumból áll, harmaduk viszajan, negyedük tagalog, túlnyomó részük keresztény, gazdasága közepesen fejlett, Magyarországhoz hasonlóan sérült demokrácia.
  • Történelem: Már 10-50 ezer éve is éltek itt negritók, majd három-négyezer évvel ezelőtt az ő tajvani leszármazottaik, az ausztronézek fejlett hajóikkal rövid idő alatt ellepték az Indiai és a Csendes-óceán partvidékét Kelet-Afrikától Polinéziáig. Alacsony népsűrűsége miatt birodalmak helyett városállamok alakultak ki, míg spanyol gyarmatosítók meg nem érkeztek a 16. században, az elfoglalt területeket egy adminisztrációba szervezték, kereszténységre térítették és elnevezték II. Fülöp spanyol királyról. A 19. században a filippínók nemzeti öntudatra ébredtek és 1898-ban kikiáltották ugyan függetlenségüket, ám közben az amerikaiak elnyerték az országot a spanyoloktól az amerikai-spanyol háborúban és leverték a forradalmat. Szerencsére úgy ítélték meg, hogy nem éri meg megtartani a szigetországot, ezért gazdasági és katonai kiszolgáltatottság mellett 1946-ban beleegyeztek az ország függetlenedésébe, amely egy közel 15 éves diktatórikus időszakot leszámítva viszonylag demokratikus tudott maradni, bár közel sem problémamantes.
  • Film: Természetesen ide is Lumiere-ék hozták a filmet 1897-ben, és már az 1910-es években megszülettek az első komolyabb filippínó filmek és a mai napig az egyik legkomolyabb filmipara van a délkelet-ázsiai régióban. Igazán a második világháború után indult be mind a szórakoztatóipar, mind a művészfilmes világ, az 1970-es évektől a független filmesek is sikereket tudtak elérni, de egylőre most, a 21. században vannak a topon. Fontosabb filmek a blogról:
Szólj hozzá!

Jol (2001)

2022. május 25. 23:57 - Liberális Artúr

Rendezte: Darezhan Omirbayev
Műfaj: dráma
Főbb szereplők: Jamshed Usmonov 
Megjelenés: 2001, Kazahsztán
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 6,7
Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Cselekmény: Amir elismert filmrendező, de Kazahsztánban, szóval panelban él hétköznapi életet, házassága nem túl fényes. Épp készülő filmje némi botránnyal jár, ugyanis egyik vidéki, amatőr szereplőjét erkölcstelennek állítja be a szerep, amiért a család panasszal él. Amir művészi szabadsággal, illetve azzal védekezik, hogy már a moziknál van a film, túl nagy költség lenne megvágni mindet. Eközben fejben tervezi készülő filmjét hétköznapi élményeiből ihletet merítve...

Téma: Azt hiszem egy kicsit önmagamat szúrtam tökön, amikor távoli tájak filmjeit kezdtem el felfedezni, mert ahogy többször elhangzott már a blogon, külföldi számára gyakran nehezen dekódolhatóak a helyi kontextusok. Emiatt ezúttal sem tudom biztosra mondani, hogy nem vetíthető-e ki a történet a rendszerváltás utáni kazah társadalomra, az identitáskeresésükre, de több dolog is utal erre. Nyilvánvalóbb olvasat az önéletrajzi elmélkedés, a magánéletbeli és szakmai számvetés, bár nem látom, hova fut ki a gondolatmenet az elszántságot leszámítva, hogy folytatni kell.

Tartalom: A cselekmény gerince a hír, miszerint Amir anyja nagybeteg, ezért a fiú elindul autóval a városból vidékre. E valós gerinc másik eleme a házassága, amely láthatóan válságban van, ám felesége eltökélt a kapcsolat mellett. Nem teljesen egyértelmű mindig, hogy mi a valóság és mi nem, ezért kissé zavaros tudott lenni kezdetben, de az út során Amir álmodik, fantáziál, emlékezik. Az első ilyen motívum szakmai félelem a kommersz filmek sikerétől. A második Dosztojekvszkij, aki állítólag visszatérő múzsája a rendezőnek és erősen épít humorára - annyira, hogy több hozzászóló a filmet kifejezetten vígjátékként jellemezte; sajnos ez nekem nem jött át. Megjelenik a továbbiakban a vidék-város / hagyomány-modernitás ellentéte, egy készülő film jelenetei, a mongol örökség, a fennkölt dolgok hiábavalósága (holdraszállás vs tehénfejés), néhány közéleti aktualitás és a közös identitás alapjait jelentő szocializáció. A filmet a kazah filmeseknek ajánlja.

Forma: Ahogy említettem, egy-két kivétellel nincs formai különbség a valóság és fikció között, de még átmenet sem, így kezdetben kicsit zavarosnak tűnik minden. Egyébiránt a tegnapi filmhez hasonlóan itt is látszólag egyetlen egyszerű kamerával, különösebb technika vagy stáb nélkül dolgozhattak, ami jót tesz a személyességnek, de ne számítsunk sok formanyelvi eszközre.  Gyakori beállítás az autó nézőpontját felvenni és azon keresztül szemlélni a kazah tájakat, ezt leszámítva különösebb elvszerűséget nem figyeltem meg a beállításokban. Külön zene nincs, csak véletlenszerűen a háttérben. Színészi játék szintén nem nagyon van, a többség valószínűleg amatőr volt, főhősünk eszköztára pedig kimerül a szótlan bámulásokban.

Élmény: Akik dicsérik, azok a humorát szerették, sajnos én többnyire elsiklottam efelett, úgy látszik, nem sikerült ráhangolódnom. A Nyolc és félhez (1963) szeretik hasonlítani személyessége, rendezői számvetése miatt, ezt végülis el tudom fogadni, de akkor örültem volna, ha kicsit több a filmes utalás.

Érdekességek

  • A filmben elhangzik Magyarország, amikor a rádióban a kazah identitás egyik alapját jelentő tatárjárásról beszélnek, Spalatói Tamás horvát főpaptól származik ugyanis az egyik első leírása a mongoloknak

Országinfó

  • Földrajz: Kazahsztán Ázsiában, Közép-Ázsiában van, a világ egyik legnagyobb országa, kb. harmincszor nagyobb Magyarországnál, éghajlata szélsőségesen kontinentális, nyáron harminc fok fölé megy az átlaghőmérséklet, míg télen -20 fokra hűl. Ásványokban, olajban gazdag.
  • Társadalom: 20 millió lakos, túlnyomó részük török származású kazah és muszlim, gazdasága közepesen fejlett, diktatúra.
  • Történelem: Itt is legalább 5-6 ezer éve létezik emberi civilizáció, őslakosai az Észak-Északkelet-Ázsiából idevándorló török népek, akik jellemzően még a 19-20. századig is nomád állattartást folytattak. A 13. századi mongol hódítást követően alakult ki egy török-mongol, iszlámot felvevő kultúra, ebből formálódott meg a 15-16. században a kazah identitás, alapja az 1465-ös alapítású Kazah kánság. A felemelkedő Oroszország a 18. századtól egyre jobban befolyása alá vont a régiót, a kazah ellenállást és maradék függetlenséget a Szovjetunió törte le végleg 1920-ban. 1991 óta függetlenek újra.
  • Film: Természetesen az orosz nyelvű, szovjet filmek domináltak, a legkorábbi kazah nyelvű film, amit találtam, az 1950-es évekből származik. Értelemszerűen önálló filmipara az 1990-es évektől van, egyelőre még kevés filmmel képviseltetik magukat. Fontosabb filmek a blogról:
Szólj hozzá!

Chronicle of a Disappearance (1996)

2022. május 24. 23:59 - Liberális Artúr

Rendezte: Elia Suleiman
Műfaj: dráma
Főbb szereplők: -
Megjelenés: 1996, Izrael
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 6,9
Ajánlott írás: https://www.indiewire.com/1997/03/seven-questions-for-elia-suleiman-director-of-chronicle-of-a-disappearance-83546/
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/chronicle-of-a-disappearance-chronicle-of-a-disappearance/movie-59015

Cselekmény, téma, tartalom: A filmben hétköznapi életképeket láthatunk az 1990-es évek Izraeléből, amelyek részben valósak, részben rendezettek, részben fiktívek. Témája elvileg a palesztin identitás, ami itt azt jelenti, hogy milyen egy palesztin a valóságban, nem pedig egy látni akart vagy vélt, absztrahált állapotban. És hát természetesen ezek a palesztinok egyszerűek és hétköznapiak. Erre talán a legjobb példa az izgalmas katonaéletet élő nagyapa, akitől hiába várnak izgalmas sztorikat, mindig a számára legszebb élményét meséli el, amikor sok rossz koszt után eszik egy jót. A film két szakaszra oszlik, az első személyesebb, a rendező családja, környezete szerepel benne; a második politikai címkét visel, ám ez sem tér el jelentősen tartalmában, inkább csak szereplőiben, akik ismerősök helyett a rendszer alkotói (értelmiségiek, rendőrök, pap, ingatlanügynök... stb.). A jelenetek sokszínűek, ezért vettem egybe az amúgy három bekezdésemet, mert nem tudok cselekményt írni. Legjellemzőbben azonban ironizál néha már abszurdig menően. Egyes jelenetek jelképesek, mások csak úgy vannak. A karakterek szempontjából fontos megjegyezni, hogy maga a rendező is szerepel mint a filmet készítő, a valóságos hétköznapokat átélő rendező, így aztán önreflexív és valamelyest életközelibbnek is tűnik, hiszen nem irányít a rendező, hanem ő is része a valóságnak (messze a legviccesebb az a börleszkszerű előadás, amit a rendező tartana a filmjéről, amivel felvilágosíthatná a nézőt, de a mikrofon rendre elromlik).

Forma: Filmünk tehát rövid, jellemzően egy-két perces jelenetekből áll, ezek időnként vissza-visszatérő jelenetek, mintegy ritmust szolgáltatva. Szándékos vagy sem, teljesen személyes benyomást kelt, mert nincs világítás, a minőség sem a legjobb, szóval mintha házimoziznánk a rendező otthoni kamerájával felvett anyagából. Nagy a hangsúly viszont a beállításokon, amely általában statikus és távoli. Ehhez kapcsolódóan kevés a(z értelmes) párbeszéd is. Nagyon sokszor ajtók, ablakok keretezik a beállításokat, utalva a bezártságra, de valószínűleg meg kellene nézni rendesen a filmet még párszor, hogy a formalizmusát kielemezhesse az ember. A szereplők nagyja valóban a rendező környezetéhez tartoznak, amatőrök, és ez így van jól. Persze bizonyára instruálták őket valamilyen szinten, de ennyi belefér. A zene a jelenetekhez hasonlóan véletlenszerűnek tűnik, de hatásosan vannak elhelyezve, legyen az egy békéről szóló dal vagy rádióadás.

Élmény: Nem számítottam nyugat-ázsiai filmtől ilyen "hozzáállásra", ami úgy személyes, hogy közben nem kezd el érzelmileg bevonni, hanem humorosan szemléli az amúgy nem olyan humoros palesztin-zsidó kontextust. Mivel váratlanul ért, nem tudtam igazán élvezni sem, jó lett volna előre ismerni a rendező stílusát. Na majd legközelebb.

Érdekességek

  • -

Országinfó

Szólj hozzá!

Magatartás (2014)

2022. május 22. 23:59 - Liberális Artúr

Rendezte: Ernesto Daranas
Műfaj: dráma
Főbb szereplők: Alina Rodriguez, Yuliet Cruz, Armando Miguel Gomez, Miriel Cejas, Silvia Aguila, Idalmis Garcia, Tomas Cao, Roque Moreno, Anniet Forte
Megjelenés: 2014, Kuba
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,5
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/magatartas-conducta/movie-166821

Cselekmény: Főhősünk a kamaszkor előtt álló Chala, az osztály legvásottabb gyereke, ami latin körülmények között ugye nem annyira csínytevéseket jelent, hanem kutyaviadalokat, verekedést - az már ehhez képest semmiség, hogy a szerencsejátékok mellett például galambok tenyésztéséből próbálja fenntartani a háztartásukat, hiszen apja nincs, az anyja meg ki tudja mit csinál, mindenesetre Chala tűnik a felelősebbnek kettőjük közül. Szerencsére idős tanárnője, Carmela rutinos az utcakölykökkel és próbálja szerető gondoskodással terelgetni őket és védeni az állami gondozástól. Csakhogy egy nap szívrohamot kap, és mivel Chalánál nagyon rezgett eddig is a léc, az első becsületbeli verekedésnél megy azonnal a javítóintézetbe. És ha nem lenne elég baj, hogy helyt kell állni az iskolai és utcai dzsungelben és menedzselni kell a háztartást, Chala még bele is szeret osztálytársnőjébe, aki viszont túl jólnevelt hozzá képest...

Téma: Azt hiszem Kuba aktuális állapotát kívánja kritikával illetni. Elsősorban Carmela személyén keresztül kiáll a rendszer pozitívumai és szellemisége mellett, de Chalán és a bürokrácián keresztül pedig azt mutatja be, hogy szükség van a rendszer rendszeres felülvizsgálatára.

Tartalom: Tipikus fejlődőországbeli utcagyerek film, adott a nyomorpornó (Isten városa (2002), Kafarnaum (2018)): Chala félárva, kutyaviadalokon vesz részt, az anyja egy drogos kurva. Itt azonban megáll a dolog, a kubai rendszer ugyanis ennél jobban nem engedi elkallódni az embereket a történet szerint: nincsenek gengszterek, utcai erőszak, a marginalizálódás csak egy szó. Ellenpéldának ott van Carmela, aki még rabszolgák leszármazottja, de ő már tanár lehetett, kezei közül pedig számos sikeres, amúgy elkallódó gyerek került ki. A probléma, hogy a rendszer merevebb lett és a fiatalabb, tapasztalatlanabb nemzedék már kiüresedve követi a szabályokat, nem lebeg előttük a valódi cél. Chalát javítóintézetbe küldenék folyamatos kihágásai miatt, Carmela viszont mindig kimenti tekintélyével, hiszen a fiú alapjai rendben vannak, csak a külső körülmények, az utca keveri bajba. Ezeket azonban a javítóintézet sem fogja megoldani, ezért küzd Carmela érte. Jó párhuzam Chala palesztin szerelme, Yeni, aki mintapéldány, mégis beleütközik a bürokráciába, mert másik régióba van bejelentve, így nem lakhatna apjával Havannában. A harmadik fő konfliktus vallási: egy osztálytársuk elvesztése miatt a diákok kiraknak egy, az osztálytárshoz köthető képeslapot a faliújságra, ami történetesen Máriát ábrázolja, csakhogy a szigorúan szekuláris államban ilyet tilos csinálni. Mivel a gesztusnak nincs vallási jelentősége, Carmela ragaszkodik, hogy kinn maradjon a falon. Még számos kisebb-nagyobb jelenség szerepel a történetben (politikai üldöztetés, emigráció, rendőri zaklatás... stb.), amiket csodálok, hogy nem verték ki a biztosítékot. A titok azt hiszem abban keresendő, hogy nem napjainkban játszódhat a film, nem láttam ugyanis mobilt senkinél, azaz gondolom szabadabban lehet szidni egy korábbi vezető jóval korábbi időszakát.

Forma: Formai érdekességeket nem tudok kiemelni, ott vannak a galambok és a kutyák, mint jelképek, a kamera  gyerekek magasságában mozog, a háttér színes, de egyben lepusztult, így benne van a történet kimenetelének két lehetősége is. A zene nem tűnt fel. A színészek viszont igen; a felnőttek ilyenkor sosem érdekesek igazán, de a gyerekek teljesítménye király volt korukhoz képest, ők - különösen Chala - vitte a hátán a filmet. Persze valószínűleg nem kellett színészkednie, csak kiadták neki, hogy legyél kubai macsó, azaz add magad, és ezt jól csinálta.

Élmény: Ha ezt erénynek lehet nevezni, a filmé az, hogy végig egyensúlyozik a remény és a reménytelenség között, és ebben nagyon emlékeztetett Az elhagyottakra (1950). Chala bármikor belezuhanhatott volna a mélybe, de ezt nem merték/akarták ábrázolni, így a veszély sem tűnt komolynak. Mindenesetre több-kevésbé pozitívan zárul a történet, ettől kellemes az élmény.

Érdekességek

  • Alina Rodriguez egy évvel a film után, 63 évesen elhunyt. Szép búcsú.

Országinfó

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása