Tartalom

1933, New York. Nudli (Robert De Niro) gengszter, a maffia elől szökik épp. Társait már megölték. Femarkolná a félretett zsákmányt, de csak hűlt helyét találja. Csalódottan száll fel egy buszra és hagyja ott a várost. Harminc évvel később valaki, aki ismeri a kilétét, viszahívja New Yorkba. Nudli a városba érve feleveníti emlékeit, hogyan lett piti tolvaj utcagyerekből barátaival menő gengszterré: az ambíciózus Maxszal karöltve igyekeznek függetlenedni a helyi nagymenőktől már tiniként is. Egy összetűzés során Nudli börtönbe kerül gyilkosságért, és mire szabadlábra kerül, barátai már nagypályás szeszcsempészek. Terveik azonban eltérőek: Max magasabbra vágyik, Nudli megelégedne kevés pénzzel is. Ráadásul Nudlinak nemcsak a banda jelenti mindenét: gyerekkora óra szerelmes az ambíciózus, színészi pálya felé igyekvő Deborah-ba, aki viszont érzi, hogy Nudli visszafogná őt.

Leone Volt egyszer egy... trilógiájának befejező része egy újabb átmeneti kort mutat be, ezúttal a szervezett bűnözés kialakulását, majd szesztilalom végével annak beemelkedését a politikai-üzleti életbe. Persze ahogy az előző filmekben, nem e kontextuson van a hangsúly, hanem az egyéni sorsokon, kapcsolatokon. Nudli gyerekkora a meghatározó, az ekkor kiépült barátságai, szerelme, szocializációja. Ezen a ponton azonban börtönbe kerül, így megreked kamaszkori szintjén, míg a többiek továbbhaladnak egy irányba, és ebből aztán összetűzéseik is lesznek. Természetesen Max vagy Deborah ambíciói is megvannak már gyerekkorban, de ők továbbhaladnak ezen ambíciók irányába. A film végére azonban az öreg Nudli az, aki képes lesz lezárni a múltját és továbblépni, míg a többiek ebben kevésbé szerepelnek jól.

Megvalósítás

Fontos megemlíteni, hogy eredetileg egy kétszer háromórás filmet láthattunk volna, de egy hasonlóan monumentális, 1976-os Bertolucci-film sikertelensége miatt jelentősen megvágatták az anyagot, így "csak" közel négyórás lett a film. Hogy mennyi veszettünk ezzel, nem tudni, mindenesetre voltak részei a történetnek, amit hiányosnak éltem meg vagy hirtelenjében a hangulata változott meg túlságosan. Ehhez kapcsolódik még, hogy a film időrendje nem lineáris, a történethez illeszkedve gyakran ugrálunk az időben. A szünet a két rész között kb. három óra után van, vagyis szinte biztos vagyok benne, hogy a második, érzelmesebb rész lesz lerövidítve, ami elsősorban arra a részre koncentrál, hogy hogyan szakadt el Nudli a bandától. Mindezt csak azért írom le, mert e második rész számomra gynegébbnek és kiforratlanabbnak tűnt az elsőnél. (Mindenki mgejegyzi ugyancsak, hogy az amerikai változatot a rendező tiltakozása ellenére időrendi sorrendbe rakták és még másfél órányi anyagot kivettek a történetből, aminek következtében nem is lett siker.)

Viszontláthatjuk azokat a leonei elemeket, amiket annyira szeretek, és amik még ebben a modern, városi környezetben is jól működnek: párbeszédek nélkül kifejezni sok mindent. Számomra ez a film tökéletes egyensúllyal mozgott a befogadhatóság és a szándék között, úgy érzem minden gesztusát megértettem. És nagyon sok ilyen volt kezdve a telefoncsörgéstől a süteményevésen át a kávékergetésig. Egyébként is jellemző volt az ez utóbbihoz hasonló belengetett tragédia, ami végül mégse történt meg, de emiatt tapintható volt a feszültség. Leone szeret közeli arcokat mutogatni, ami a cserzett, barázdás vadnyugati banditák esetében hatásosabb, itt viszont számomra maszkmesteri bravúr volt, hogy a megöregített karakterek ráncai is természetesnek hatottak.

Élmény

Nem kedvelem a gengszterfilmeket erőszakosságuk miatt, de itt volt az erőszak talán a legkevésbé nyomasztó (ami nem biztos, hogy előny). Képileg nem volt számomra érdekes, de megvalósításában tökéletesnek éreztem. A történet fordulatos, életközelien humoros (csajozás, sütievés, gyerekcsere, farokcsekkolás... stb.), de nem éreztem igazán katartikusnak. Szóval jó film, és egyes jelenetek zseniálisak, de összességében nem érintett meg.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Robert De Niro (A keresztapa II, Taxisofőr, Dühöngő bika, Nagymenők), Treat Williams (Csillagok háborúja), Burt Young (Kínai negyed), Joe Pesci (Dühöngő bika, Nagymenők), Danny Aiello (A keresztapa II, Leon, a profi), Richard Bright (A keresztapa I-II), Mario Brega (A jó, a rossz és a csúf), Paul Herman (Nagymenők), Marcia Jean Kurtz (A pankrátor), Estelle Harris (Toy Stoy 2, Toy Story 3)
- James Hayden (a felnőtt Patsy) még 1983-ban, a film megjelenése előtt elhunyt drogtúladagolásban 29 évesen.
- Nudli karaktere és a történet részben valós alapokon nyugszik, Harry Grey odesszai zsidó bevándorló írt regényt kalandos éveiről, és ebből készült a film. Grey még 1980-ban meghalt, így nem érte meg a forgatást.

Ifjabb Sherlock detektív (Keaton, 1924)
Patyomkin páncélos (Eisenstein, 1925)
Ember a felvevőgéppel (Vertov, 1929)

M (Lang, 1931)
Nagyvárosi fények (Chaplin, 1931)
Hófehérke és a hét törpe (Hand, 1937)

Életünk legszebb évei (Wyler, 1946)
Biciklitolvajok (De Sica, 1948)
Piros cipellők (Powell-Pressburger, 1948)

Alkony sugárút (Wilder, 1950)
Mindent Éváról (Mankiewicz, 1950)
A vihar kapujában (Kuroszava, 1950)
Ének az esőben (Donen-Kelly, 1952)
Római vakáció (Wyler, 1953)
Hátsó ablak (Hitchcock, 1954)
Rififi a férfiak közt (Dassin, 1955)
A dicsőség ösvényei (Kubrick, 1957)
A nap vége (Bergman, 1957)
Örök szomjúság (Dutt, 1957)
A siker édes illata (Mackendrick, 1957)
12 dühös ember (Lumet, 1957)
Szédülés (Hitchcock, 1958)

Pszichó (Hitchcock, 1960)
Tavaly Marienbadban (Resnais, 1961)
Egy nehéz nap éjszakája (Lester, 1964)
Dr. Strangelove (Kubrick, 1964)
Iszonyat (Polanski, 1965)
Az algíri csata (Pontecorvo, 1966)
A jó, a rossz és a csúf (Leone, 1966)
Persona (Bergman, 1966)
2001 űrodüsszeia (Kubrick, 1968)

A keresztapa (Coppola, 1972)
A keresztapa II. (Coppola, 1974)
Kínai negyed (Polanski, 1974)
Annie Hall (Allen, 1977)
Mennyei napok (Malick, 1978)
Apokalipszis most (Coppola, 1979)

Amadeus (Forman, 1984)

Közelkép (Kiarostami, 1990)
Schindler listája (Spielberg, 1993)
Kosaras álmok (James, 1994)
Ponyvaregény (Tarantino, 1994)
Toy Story (Lasseter, 1995)
Titanic (Cameron, 1997)
Amerikai szépség (Mendes, 1999)
Harcosok klubja (Fincher, 1999)

Amelie csodálatos élete (Jeunet, 2001)
Chihiro szellemországban (Mijazaki, 2001)
A sötétség útja (Lynch, 2001)
Némó nyomában (Stanton, 2003)

Tartalom

1975-ben járunk Nashville-ben, a zene fővárosában, a Watergate-botrány után és az Egyesült Államok 200. évfordulója, valamint az 1976-os választások előtt. Egy furgon hangosbeszélőn keresztül populista szólamokat hangoztat egy Walker nevű jelöltnek. Egy stúdióban felvételek zajlanak. Egy angol újságírónő (Geraldine Chaplin) magát semmitől sem zavartatva igyekszik mindenről mindent megtudni. Az egyik nagy country-sztár repülőgépe landolása után az őt fogadó tömeg szeme láttára ájul el és kórházba kerül. A reptéren találkozik Mr Green (Keenan Wynn) is unokahúgával (Shelley Duvall), aki beteg nagynénjét jön meglátogatni, valójában azonban csak be akar pasizni, lehetőleg énekesekkel. Az autópályán egy baleset következtében dugó alakul ki; ezt kihasználva egy háziaszony,a ki country-sztár szeretne lenni férje ellenkezése ellenére is, kihasználja lehetőséget, kipattan az autóból és bemenekül a városba. Del (Ned Beatty) politikai szervező, igyekszik rábeszélni kisebb-nagyobb sztárokat, hogy lépjenek fel Walker jelölt rendezvényén. Egy trió egyik tagja, Tom nagy nőcsábász, több férjes nőt is igyekszik elcsábítani... stb.

Mint a fenti sorokból kitűnik, nincs igazi központi szál a filmben, ugyanakkor egyáltalán nem mondható el, hogy lazán kapcsolódnának egymáshoz az egyes jelenetek. Az alaphelyzetet nagyjából felvázoltam, a film végére pedig a szereplők nagy része megjelenik a politikai gyűlésen, de persze nem ez a fontos, hanem ami közte történik: ízelítőt kapunk a felszínes politikából, a lelketlen és "lelkes" showbizniszből, de elsősorban közel harminc karakter életének egyéni drámáiból, amelyek e pár napra összefonódnak.

Megvalósítás

Erősen indít a film, reklámszerűen jelenti be önmagát, amitől rögtön tudhatjuk, hogy ironikusan kell szemlélnünk az eseményeket. Nem tudom hogyan mérték fel, hogy meddig kell lássunk egy-egy karaktert vagy történetszálat hogy később újra fel tudjuk őket venni, de sikerült: noha nem annyita karakteres minden arc, nagyjából követhetőek az események. A magyar szinkronban kevésbé jött ki, de a film egyik erőssége a kritika szerint az, hogy egyszerre akár több szereplő is beszél felrúgva a klasszikus szabályt, miszerint egyszerre csak egy ember szólalhat meg.

Mivel zenés filmről van szó, központi szerepet kap a country is és a hozzá kapcsolódó showbiznisz (ami olyan jól sikerült, hogy a korabeli sztárok nagyon magukra vették a filmet, persze nem véletlenül, hiszen sok zenész alapja alig titkoltan valós volt). Számomra nem voltak emlékezetesek a dalok, de mindenképpen elismerendő, hogy a színészek maguk írták a dalaikat, átadva magukat teljesen szerepeiknek.

Élmény

Életszerű próbált lenni a film, de nekem film maradt; őszintén szólva nem szeretem túlságosan az olyan életképszerű filmeket, mint pl. A játékszabály vagy a Play Time. Szükségem van a nagyobb érzelmek megéléshez a személyesebb kapcsolatra egy-egy történet szereplőivel. A tegnapi A napfogyatkozáshoz hasonlóan a korszellem is eltűnt mára, negyven év távlatából - hacsak az ember nem élt akkor és ott - nehéz átélni a hetves évek Amerikájának hangulatát. Zeneileg és képileg engem ugyancsak hidegen hagyott, de történetmesélésben mindenképpen jár neki az elismerés.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Ned Beatty (Toy Story 3), Geraldine Chaplin és Julie Christie (Doktor Zsivágó), Shelley Duvall (Annie Hall, Ragyogás), Scott Glenn (Apokalipszis most), Jeff Goldblum (Annie Hall, Jurassic Park), Keenan Wynn (Dr. Strangelove, Volt egyszer egy vadnyugat), Elliot Gould (Amerikai história X).
- David Arkin (a sofőr) 49 évesen, 1991-ben öngyilkos lett, Gwenn Welles (Sueleen) 1993-ban 42 évesen hunyt el rákban.
- Belső poén: a hamisnak titulált, Békát alakító színész valójában a film zeneszerzője.

Tartalom

Vittoria (Monica Vitti) szakít vőlegényével, mert úgy érzi, már nem szereti. Később meglátogatja a római tőzsdét, ahol anyja próbálja fialtatni megtakarítását, hogy elmondhassa neki szakítását, de az anyja szint figyelemre se méltatja. Itt dolgozik a tőzsdecápa Piero (Alain Delon) is. Piero hazafuvarozza Vittoriát, de közeledését a lány elutasítja. Másnap együtt sétálnak és elcsattan egy csók, de Vittoria nem élvezi. Másnap felmennek Pieróhoz és végre lefeküdnek, de Vittoria még mindig nem tűnik igazán partnernek. Járnak, és amikor egy nap megbeszélik, hogy a szokásos helyen találkoznak, egyikük sem jelenik meg.

A kaland után már előre féltem, és félelmem beigazolódott, mert nem sok jött át a filmből. Amit kiéreztem belőle, hogy a félkész EUR kerületnek lehet némi szimbolikája, de én azt tippeltem, hogy Vittoria kapcsolatainak kivetülései, ahogy az utcán feltűnő apáca vagy a babakocsis nő is. Nos, nem igazán: a kriktikusok szerint valamiféle elidegenedés megjelenítését látjuk, amely az atomháborútól rettegő, modern társadalom sajátja. Az kétségtelen, hogy Piero érzéketlen materialista, de Vittorián lehetetlen eligazodni, annyira kevés kapaszkodót kapunk.

Megvalósítás

Beállításilag, fény-árnyékügyileg vagy akár zeneileg sokat nem észleltem a filmből, de ez mostanában amúgy se jellemző - lehet hogy velem van a baj. Van pár kompozíció ugyan, amely megragadja a tekintetet, de nem ez a jellemző összességében a filmre.

Annál több a szimbolikusnak tűnő elem, elsősorban a már fent említett épületek, amelyek között van konzervatívan és modernen berendezett, félkész, el sem kezdett építésű vagy romos. Ugyancsak említettem az egyértelműen jelentéssel bíró apácákat vagy a babakocsi nőt, akiről rögtön az Itáliai utazás ugrott be. És persze voltak nyilvánvaló dolgok is, mint pl. a tőzsde, ahol minden alárendelődött az üzletnek és ahol az emberségnek nem volt helye. Mindezen szimbólumok a filmvégi jelenetben, amikor Vittoriának és Pieronak találkozniuk kellett volna, de nem jelentek meg, szóval mindezek a szimbólumokat újra felsorolta előttünk a rendező hátborzongató zenével párosítva, amitől egészen horrorfilmszerű (posztapokaliptikus?) hangulata lett; ez a rész volt benn a legerősebb, A nap végét idézte.

Élmény

Ezt az utolsó jelenetet éreztem a legerősebbnek, ám választ igazából nem adott arra számomra, hogy miről szólt a film. Ennek okát pedig elsősorban Vittoriában látom, aki alig mond valamit, titokzatos, cselekedeteinek oka rejtve maradt és ettől valami érthetetlenül elvont művészfilmként magasodik elém A napfogyatkozás, amelynek még a címét se értem. Persze nem biztos, hogy kizárólag én vagyok a hülye, ugyanis ha a hatvanas évek hidegháborús nemzetközi hangulatát akarta átadni, akkor így 2015-ben talán nem is vagyok annyira hibáztatható, hogy nem érintett meg a film.

Érdekességek

- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Alain Delon (A párduc), Monica Vitti (A kaland)
- Még életben vannak: Alain Delon (80) és Monica Vitti (84)

Tartalom

Párizs, a júliusi monarchia idején. Frederick színészkedni szeretne, ezért beáll A mutatványosokhoz. Itt dolgozik Baptiste is, aki szemtanúként egy kisebb incidens során beleszeret a lopással megvádolt Garance-ba. Csakhogy Garance-t több férfi is kiszemelte magának Fredericktől kezdve az elvből bűnöző Lacenaire-ig. A nő sokáig Lacenaire-rel mutatkozik, majd egymásba szeretnek Baptiste-tal, szabad természete miatt azonban nem jönnek ki jól, emellett lelkiismeretfurdalás nélkül viszonyt folytat Frederickkel is. Csatlakozik a mutatványosokhoz, és a hármasuk pantomimelőadásai nagy sikert aratnak az emberek körében, sőt Garance szépsége felkelti de Montray gróf figyelmét is, aki ajánlatot tesz neki. Amikor Lacenaire egy rendőrségi ügye miatt Garance-t börtön fenyegeti, hogy mentse magát, elfogadja a gróf ajánlatát...

A szerelmi sokszög romatikája nagyon erősen uralja a filmet, ezért nem olyan könnyű meglátni benne a mögöttes témákat, mint a színész(et) és a közönség viszonyát vagy a különböző színházi (vagy inkább filmes) műfajok párhuzamba állítását. Mind Baptiste, mind Frederick valójában a kakasülőn lévőknek játszik (franciául paradis, innen az eredeti cím, amely rájuk utal), azonban más-más módon: a film elején még egyszerű vásári mutatványosokat és pantomimes bohóckodást láthatunk, ennek ad nagyobb mélységet Baptiste, aki nem csupán nevettetni akar, hanem megríkatni is. Frederick viszont sokkal inkább a szavak embere, ő Shakespeare-t játszana (amit az elit akkor még megvet és póriasnak tart) - és egy ponton még posztmodernbe is átmegy, amikor kilép a darabból és előadás közben maga kezdi azt alakítani. És persze vannak akiknek az élet a színpad: egy ember magát koldusnak adja ki, Lacenaire pedig úgy rendezi az embereket, ahogy a rendezők a színészeket. Mindennek a középpontjában pedig Garance áll, aki ihlet, néz, de sosem vesz igazán részt semmiben, nem köteleződik el egyikük mellett sem (talán ő a művészet vagy a néző megtestesítője?).

Megvalósítás

Legfőbb jellemzője a "film a filmben", pontosabban történet a történetben, hiszen számos előadást láthatunk. A pantomimes előadások a némafilmeket idézik, hiszen beszéd nincs (csak valódi színházaknak engedélyezték ekkoriban a megszólalást, ezért pantomimeztek a mutatványosok), és ezek az előadások rendszerint valamilyen módon kapcsolódnak a filmbéli eseményekhez.

Volt néhány látványosabb képi megoldás, pl. ahogy a kamera átsiklott a bűn utcája fölött vagy néha ahogy egyik-másik szereplő nézőpontját vesszük fel, de összességében nem éreztem hogy a kép támogatta volna a történetet. A legtöbb karaktert mintha a romantikából vették volna elő, és minden szempontból (öltözék, személyiség... stb.) karakteresek voltak szerepükkel egyezően, így könnyen azonosíthatóak és jelentésüknek megfeleltethetőek voltak

Élmény

A film több mint három órás, monumentális darab, korának egyik legdrágábbja volt sok statisztával, ezért gyakran emlegetik az Elfújta a szél francia testvérének és az egyik legjobb francia filmnek, noha tök másról szól. Szórakoztató volt, láthattunk humort, tragédiát és szerelmet, még egy kis akciót is, de közben mintha távolságtartó is lett volna picit, és nem tudtam igazán beleélni magam a történetbe.

Érdekességek

- A Mutatványosok épületét 1862-ben lerombolták.
- Ahogy A nagy ábrándnál, itt is Kozma József volt a zeneszerző, de itt még a díszlettervező is magyar volt, Trauner Sándor. Mindketten álnéven dolgoztak, hiszen zsidó származásuak voltak.
- Mivel a film még a német megszállás alatt készült, Carnenak, a rendezőnek sok náci szimpatizánst kellett szerepeltetnie, de közben nagyon sok ellenállónak is titokban ez a munka volt a fedősztorija. Párizs 1944-es felszabadulása után több színészt halálra ítéltek, ezért több jelenetet újra kellett venni.
- A rongyárus is egy ilyen színész volt, őt utólag Pierre Renoir, Renoir bátyja helyettesítette.
- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Gaston Modot (Az alvilág királya, A nagy ábránd, A játékszabály)