Előzmények: Amerika úttörői filmesei Edison és csapata volt, akik ugye részben más üzleti modellben gondolkodtak de ettől függetlenül ők is aktualitásokkal, egzotikumokkal kezdtek. Neki dolgozott James H. White (1872-1944) is 1896 és 1902 között.

A film: A cím szokás szerint leírja a pármásodperces cselekményt. Jól láthatóan ez nem valódi felvétel, hanem stúdióban készült, Edison pedig gondolom megjátssza, hogy kísérletezik. De na, mégiscsak Edisont láthatjuk filmen.

Előzmények: Noha láttuk hogy vannak előzmények bőven, a mozi születését hagyományosan a francia Lumiere-testvérekhez kötjük. Családi fényképüzemben sajátították el a szakmai alapokat, majd megvásárolták a kinematográf szabadalmát, ebből fejlesztették tovább saját változatukat, miután Párizsban látták Edison kinetoszkópját. Az eszköz felvevő- és egyben vetítőgép is volt, szebb képekkel és jóval könnyebb kamerával, aminek köszönhetően könnyebb volt felvételeket készíteni. Szűk két hónappal a német Wintergartenprogramm (1895) bemutatója után mutattak be tíz filmet fizető közönség előtt Párizsban, hagyományosan innen számítjuk a mozi és a film kezdetét. A testvérek úgy gondolták, hogy a mozizásban nincs nagy jövő, hiszen amiket leforgattak, azokat láthatjuk saját szemünkkel is az utcán. Az IMDb szerint 1900 után nem is forgattak több filmet, és visszatértek a fényképezéssel kapcsolatos kísérleteikhez. Bár cégük sikeres volt, később egyesültek a brit Ilforddal, ezért nem hallani már a Lumiere márkáról.

A film: A címben benne van minden szokás szerint, két férfi kártyázik egy étterem asztalánál a kertben, egy harmadik figyeli őket, közben megérkezik a pincér is egy üveg itallal. Az egyik kártyás Antoine Lumiere. Azt hiszem, ez már kevésbé aktualitás, elég megjátszottnak tűnik a jelenet. Érdekesség, hogy még ugyanebben az évben Melies megcsinálta ugyanennek a remake-jét.

Cselekmény:

Az előző rész tartalmából: Cybertron bolygón polgárháború zajlik az Optimus (Peter Cullen) vezette Autobotok és a Megatron (Hugo Weaving) vezett Álcák között. A robotszerű lényeknek az Örök Szikra nevű doboz ad életet, ami a háború során pont a Földön köt ki, ahol a kamasz Samnél (Shia LaBeouf) köt véletlenül. Az alakváltó faj polgárháborúja így a Földön folytatódik, ahol Sam segítségével legyőzik az Álcákat és az óceán fenekére dobják maradványaikat, ám a harc közben az Örök Szikra és széttörik.

Két évvel később az emberek és az alakváltó Autobotok együtt vadásszák le a megmaradt Álcákat, miközben Sam elköltözik otthonról és megkezdi egyetemi éveit, de előtte még véletlenül talál a ruhái között egy darabot a Szikrából és miután véletlenül hozzáér, szimbólumokat kezd látni és vágni kezdi a tudományokat. Eközben a Szikra hadsereg által őrzött darabját megkaparintják az Álcák és felhasználva azt életre keltik Megatront, aki azonnal elkapja Samet, mert a Szikra doboza ugyan elpusztult, de az csak egy doboz volt, a Szikra lényege Sambe került...

Téma: ...vagyis nem a lényege, csak... izé... valamijei. Nem tudni, mert a történet meglehetősen következetlen. De ha nem lenne az, akkor sem voltak fő motívumai; lehettek volna, de nem voltak. Marad tehát a szokásos szórakoztató oldala.

Tartalom: A történet három-négy szálon fut: az Álcák eredettörténetének rövid felvillantásával kezdünk, de ez majd csak a sztori vége felé lesz rendesen elmondva. Lenne egy politikai emberi-alakváltó konfliktus, de ez csírájában elhal. Nagyobb hangsúlyt kap Sam története, aki szeretne normális életet élni, de az emberiséghez hasonlóan ő sem húzhatja ki magát a konfliktus alól. Itt bukik ki a forgatókönyv gyengesége (mentségképp, épp írósztrájk volt és gyakorlatilag rendes forgatókönyv nélkül vágtak bele), mert nem sokat látunk ebből az átlagos életből, és azt is feszes tempóban, sok humorral mutatják be, mintha akció lenne. A legrosszabb az volt, amikor Optimus és Sam teljesen váratlanul és felvezetés nélkül erről folytattak egy párbeszédet, de nem értjük, mit akart Optimus és hogy Sam miért nem akar segíteni, mert ezzel kapcsolatban semmi nem hangzott el. A fő szál természetesen maga az akció, az alakváltók harcai. Karakterekről, jellemfejlődésről nem nagyon beszélhetünk, pedig ott vannak a csírái a románcnak, a felnőtté válásnak, az elengedésnek, erkölcsi dilemmáknak... stb., de nem igazán kezdenek ezekkel semmit. A humor meglepően alpári és bugyuta, ami néhol jó, de inkább erőltetett.

Forma: Az elején gyűlöltem a Bay-stílusú, kapkodó kamerát és sok vágást, de szerencsére ez alábbhagyott idővel vagy talán csak alkalmazkodott hozzá a szemem. A kamera folyamatosan mozog, szokatlan szögekből vesz, ami dinamizmust ugyan ad, de tök felesleges azoknál a jeleneteknél, amelyekben nincs akció vagy zaklatottság. Különösen a harcjeleneteknél bosszantó, mert ahogy legutóbb, most sem tudom megkülönböztetni az alakváltókat egymástól, és ezen csak ront, ha a kameramozgás miatt azt se tudom, hol vagyok. Mindjárt sokkal látványosabb, amikor távolról, kevésbé dinamikusan veszik a jeleneteket. A film nézése közben felmerült bennem, hogy 3D-ben ez sokkal látványosabban működhet, erre a Wikipedián olvasva kiderült, hogy Bay ennek kifejezetten ellene volt. A színészek karaktereik hiányosságaiból adódóan nem tudtak teljesíteni, a zene állítólag kiváló, de nekem nem ütötte át az ingerküszöböm.

Élmény: A Transformers-ről (2007) nem voltam jó véleménnyel, A kihalás korán (2014) viszont már a szándékos túlzás jeleit fedeztem fel, és ezért élveztem. Ez a rész az elsőhöz áll közelebb, talán a gyengébb forgatókönyv miatt még rosszabb is. Nem élvezhetetlen, de párszor felkiáltottam fájdalmamban. A kritikusok is lehúzták. Persze mindenkinek megvan a saját ízlése és véleménye, de ez a film nemcsak a sorozat eddigi legsikeresebbje bevételi szempontból, hanem minden idők top 100 legnagyobb bevételű filmje között is ott van. Akkor ez most jó film?

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  
  • Shia LaBeouf, Megan Fox, Josh Duhamel, Tyrese Gibson, Kevin Dunn, Julie White, Glenn Morshower, Robert Foxworth és Reno Wilson (Transformers)
  • John Turturro (Dühöngő bika, Szemet szemért, A halál keresztútján, A nagy Lebowski, Transformers, Batman)
  • Michael Papajohn (Pókember, A sötét lovag)
  • Peter Cullen (Ragadozó, Transformers)
  • Hugo Weaving (Babe, A mátrix, A gyűrűk ura, V mint vérbosszú, Transformers, Amerika kapitány)
  • Tony Todd (Szakasz)
  • Mark Ryan (A tökéletes trükk, Transformers)
  • Jess Harnell (Nemo nyomában, Transformers, WALL-E, Fel, Toy Story)
  • Charlie Adler (Aladdin, Transformers)
  • Frank Welker (Az elveszett frigyláda fosztogatói, Roger nyúl pácban, Szépség és a szörnyeteg, Aladdin, Az oroszlánkirály, Függetlenség napja, Transformers)
• A Wikipediát olvasgatva feltűnt, hogy a repülőgép-múzeum neve az elég magyarosan hangzó Udvar-hazy. És valóban, annak ellenére, hogy még sosem hallottam róla, Udvarházy István (1946-) a világ egyik leggazdagabb embere repülőgép-kölcsönzőjének köszönhetően. 1956-os menekültként érkeztek meg Amerikába, a múzeumnak ő adományozott 66 millió dollárt a róla elnevezett részleghez.

Cselekmény: Badii úr autójában ülve járva mustrálgat magányos férfiakat, megszólítja őket egy fuvarra, munkát ajánlva nekik jó pénzért. Érthető módon gyanakvóak és rendre faképnél hagyják, míg egy fiatal sorkatona be nem ül mellé az autóba. Ekkor derül ki, hogy Badii azt szeretné, hogy másnap reggel a senki földjén temesse majd valaki el a holttestét. A kiskatona megrémül és elszalad, így Badii tovább keres. Egy építkezéshez ér, ahol az ünnepnap miatt csak egy biztonsági őr és barátja vannak...

Téma: Valahol az És az élet megy tovább (1992) és Az olajfák alatt (1994) között és után elvesztettem Kiarosztamit, onnantól kezdve egyik filmjénél sem világos, hogy mire akar kilyukadni. Értelemszerűen a felszínen az öngyilkosságról elmélkedik, a lezárást viszont nem tudom értelmezni. (Spoiler: megválaszolatlan marad, hogy Badii mit tesz, de ekkor vágás jön és magát a forgatást látjuk.) Ettől nyilván kap egy szokásos metafizikai dimenziót, de értelmet ettől még nem nyernek az addigiak.

Tartalom: Osszuk három szakaszra a történet: felvezetés, érvek-ellenérvek és befejezés. A felvezetésben Badii autózik fel-alá meg-megszólítva magányos férfiakat munkát ajánlva nekik, amit nyilván elutasítanak, mivel elég gyanús, ha valaki sok pénzt ajánl, de nem mondja meg, mit akar cserébe. Utólag visszagondolva Badii nyilván azt vizslatta, hogy ki a kiszolgáltatott, ők nyilván könnyebben kaphatóak. A második szakaszt onnan számítom, hogy beszáll mellé a kurd kiskatona, mert innentől kezdve három különböző társadalmi csoport hozzáállását ismerhetjük meg: a kurd kiskatona fiatal és szégyenlős a magabiztos értelmiségivel szemben és végül elszalad, noha neki pont az a feladata, hogy embereket öljön. Badii mellesleg megjegyzi, hogy katonaévei voltak a legszebbek. Ja és még kapunk egy kis értekezést a munkaetikáról is, de ezt vehetjük az élet jelképének is: nem kell tudnod, mi lesz a vége, csak csináld. A második jelölt egy afgán vallástanonc, vele értelemszerűen vallási síkra terelődik a kérdés: az élet Istené és bűn eldobni, míg Badii szerint az is bűn, ha szenvedésünkkel szenvedést okozunk másoknak. Az utolsó utas egy török preparátor: itt a legfőbb érv Badii részéről, hogy nem fontos az öngyilkosságának oka, hiszen az lehet akármilyen banális, ha nem tud együtt élni ezzel az érzéssel. A preparátor azzal győzködi, hogy mindenkinek van baja, de menni kell tovább. Végül elmeséli a címadó történetét, de ezt már nem spoilerezem el, de a lényege, hogy az öngyilkos gondolatok a rossz életszemléletből fakadnak. Az eddig felvonultatott kisebb-nagyobb karaktereknek lehet hogy van társadalmi jelentőségük is, biztos nem véletlen, hogy három különböző etnikumú ember száll be az autóba, de az iráni társadalmi helyzet ismeretének hiányában ezt el kell engednem, és a kritikák sem írtak erről semmit. Az utolsó szakaszban Badii vívódik, hogy mi legyen, de a végkimenetel már nem fontos, hiszen hallottunk mindent pro és kontra. A második bekezdés spoilerében elárult "fordulattal" viszont nem tudok mit kezdeni, ami kilép a történet kereti közül és jelentékteleníti a témát, de ez nem lehetett célja, mert akkor minek volt az egész.

Forma: Ha láttál egy klasszikus Kiarosztami-filmet, akkor semmi új nem fog érni: minimalista, statikus kamerakezelés, közeliek és távoliak váltakoznak. Ezúttal is szinte végig egy autóban ülünk, az utazás talán az élet jelképe. Színjáték nem sok van, nem találtam infót arról, hogy amatőrök-e vagy sem, de a főszereplő nem az. Jelképünk ezúttal még a föld, amit kezdetben Badii fitymál kopársága miatt, de a képeken uralkodik, az egyik karakter életadónak nevezi, az építkezéstől kezdve pedig szinte folyamatosan mozgásban van guruló kavicsok, földtömegek, por formájában. Ehhez kapcsolódik a legjobb kép is, amikor az építkezése felvert pora Badiit túlvilági helyszínre varázsolja. És a korábban spoilerben említett rész az eddigiek teljesen felrúgva rosszminőségű digitális filmre vált, a táj viszont kizöldül, a zenét addig teljesen nélkülöző filmben pedig hangsúlyosan felcsendül egy trombitaszóló. És még mindig nem értem, miért.

Élmény: Szóval ahogy az elején írtam, Kiarosztaminál nálam a Közelkép (1990) volt a csúcspont, a Koker-trilógia jó volt, onnantól kezdve viszont nem találom rajta a fogást. Vizuálisan nem túl érdekes (pedig attól még lehetne, hogy minimalista), nem éreztem át a korábbi filmekre jellemző mély humanizmusát. intellektuálisan pedig vagy túl hülye vagyok hozzá vagy nem sikerült megugrania a korábbiak meta-szintjét.

Érdekességek

• -

Előzmények: Amerikában ugye Edison nagyjából Európával egyidőben fejlesztette ki a mozgóképet. Az ő operatőt-rendezője volt Alfred Clark (1873-1950) is, akit lenyűgözött az elektromosság és 16 évesen otthagyta a sulit, és beállt egy gramofonos céghez. 1894-ben állt be Edisonhoz, ahol egy évig dolgozott filmesként, majd visszatért korábbi érdeklődéséhez, a gramofonokhoz. Jelentős cégek igazgatója lett, illetve nem mellékesen egy komolyabb kínai porcelángyűjteményt is összehozott.

A film: Anglia, 1587. A filmben lefejezik Stuart Máriát. Bocsi a spoilerért. Clark nem rendezett sok filmet, viszont több közülük történelmi eseményt dolgozott fel, ami magával hozta, hogy a filmen ne csak valami mutatvány vagy aktualitás legyen, hanem történet. És ez volt az első film történettel, megelőzve Melies-t. Szintén első volt abban, hogy a lefejezést egy vágással oldotta meg, amely során a(z amúgy férfi) színészt kicserélték egy bábura. Ugyancsak ezt tartják az első horrorfilmnek. Szintén említésre méltó, hogy többszereplős a film, a katonák gyűrűje felfogható díszletnek is, ami szintén nem volt jellemző a mutatványokra-aktualitásokra.

Stuart Mária (1542-1587) egyébként a skót király egyetlen lányaként volt trónörökös. 1558-ban, 16 évesen hozzáment az akkor 14 éves, későbbi II. Ferenc (1544-1560) francia királyhoz, ám a fiú két év múlva meghalt, gyerekeik nem voltak. Újraházasodott, de a skót hatalmi harcok miatt lemondatták és I. Erzsébet angol királynőnél keresett menedéket, aki viszont börtönbe záratta, majd végül lefejeztette, mert törvényes követelője volt az angol trónnak is. így is azonban 1707-ig az ő utódai uralkodtak Anglián, hiszen Erzsébetnek nem született gyereke.