Artúr filmélményei

A Babadook (2014)

2022. október 09. 22:45 - Liberális Artúr

Rendezte: Jennifer Kent
Műfaj: horror, pszichológiai
Főbb szereplők: Essie Davis, Noah Wiseman
Megjelenés: 2014, Ausztrália
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 6,8
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/a-babadook-the-babadook/movie-176247

Cselekmény: Amelia egyedül neveli kisfiát, Samet, miután annak idején épp szülés miatt a kórházba igyekezve autóbalesetet szenvedtek és a férje meghalt. Sajnos Sam sem egyszerű eset, túl élénk, mániája fegyvereket barkácsolni, amivel majd szörnyeket öldöshet. Egy este a a Babadook című mesekönyv kerül terítékre, amit Amelia gyanútlanul elkezd felolvasni, míg rá nem jön, hogy ez valami beteg mesekönyv, hiszen egy szörnyről szóló versike, aki halálra rémiszt mindenkit. Sam persze azonnal mindenhol Babadookot véli látni és nem száll le a témáról, Amelia meg eleve nem tudta még feldolgozni férje halálát, így a szörnytől szorongó, apahiányos, nehezen kezelhető gyerek könnyen földbe tudja döngölni anyját verbálisan a brutálisan őszinte gyerekszájával. Egy rosszul sikerült gyerekzsúr után még pánikrohamot is kap, így végre eljutnak pszichológushoz...

Téma: Nem túl nehéz az értelmezés, a Babadook a gyerek anya- és az anya gyerekgyűlöletét testesíti meg, ahol mindkettő alapja a férj/apa elvesztése. Sam az anyját hibáztatja, amiért nincs apja (vagy legalábbis az emléke, mert Amelia hallgat róla), Amelia pedig ha csak áttételesen is, de Samhez köti a férj és nőisége elvesztését - ezt vehetjük akár annak is, hogy milyen szerepbe kényszeríti az anyát a társadalom.

Tartalom: A történet nagyja Amelia és Sam kapcsolatából, interakcióiból áll, és először szerintem Amelia oldalára állunk, mert Sam ritka idegesítő gyerek, benne pedig az önfeláldozó anyát látjuk. Aztán persze kibújik a szög a zsákból, Ameliánál is elszakad a cérna, ő is ki tud fakadni Samre - ám alapvetően Amelia nézőpontját láthatjuk. Sam fegyvereket gyárt, rémisztgeti gyerektársait, amikor erre kifakad Amelia, hogy miért nem tudsz normális lenni, na abból még mém is született. Mivel a természetfeletti lénnyel kicsit elterelik a figyelmünket, csak később esett le, hogy Sam is milyen durva dolgokat tesz az anyjával (pl. törött üveg). Más férfi nincs is a filmben Samen és az apa emlékén kívül, csak néhány nyúlfarknyi szerepben, ott is általában az autoritást képviselik. Ameliáról kevesebbet fogok tudni írni, mert nem akarom elspoilerezni, de egyfelől nyilván hajtja az anyai szeretet/kötelességtudat, másfelől gyűlöli a helyzet révén Samet, hiszen nem élhet normális életet.

Forma: Tele van horroros sablonelemekkel, mint pl. hogy szinte mindig este van, sok a sötét sarok, főhőseink általában egyedül vagy kettesben vannak, villódzik a lámpafény, a háttérben történnek dolgok (vagy legalábbis mintha mindjárt történnének dolgok). A színek hidegek, a vágások ijesztgetősek, de szerencsére nincs jumpscare. A csend uralkodik, minden környezeti zaj sokkal erősebb. Jó volt látni, hogy egészen régi horrorfilmekig visszanyúltak, pl. voltak jelenetek Melies-től vagy de Chomontól. A színészek rendben voltak, de ez nyilván elsősorban Amelia terhe volt. A kisfiút valamiért sokan támadják, de szerintem olyan volt pont, mint egy hétéves. A speciális effektekből nem volt sok, szörnyünk alig-alig tűnik fel és nem volt igazán ijesztő (szerencsémre :D )

Élmény: Nem szeretem a horrorfilmeket, mert akármilyen gagyi, a jumpscare akkor is frászt hoz rám, így mindig feszülten állok neki az ilyen filmeknek. Szerencsére itt nem nagyon volt, de ezt ugye nem tudhattam, hogy végig így lesz-e. Egyébként a pszichológiai horrorok nyomdokain jár a film, a rendező fel is sorolta kb. az összes klasszikust, hogy melyek voltak rá hatással a Nosferatutól (1922) az Engedj be-ig (2008), engem a tematika miatt az Iszonyatra (1965), Rosemary gyermekére (1968) és A ragyogásra (1980) emlékeztetett. Nem rossz a film, de hiányzik belőle a horror igazi tragédiája, hiszen alapvetően happy enddel zárult, ami elveszi a horrorok lelkét szerintem. Ja és amúgy valahol szomorú, hogy a történet egyetlen gyilkosságát - nyilván a túlérzékenység miatt - nem merték rendesen megmutatni.

Érdekességek

  • A Babadook a bad book, azaz "rossz könyv" anagrammája. Illusztrátora a magyar származású, de amerikai Alexander Juhasz.

Országinfó

  • Földrajz: Ausztrália Óceániában, az Ausztrália és Új-Zéland régióban van, a világ egyik legnagyobb országa, nyolcvanszor nagyobb Magyarországnál, éghajlata javarészt sivatagos, de a partmenti részek trópusi-mediterrán jellegűek.
  • Társadalom: Kb. 25 millióan lakják, túlnyomó részük brit felmenőkkel bír és kb. egyenlő arányban keresztények illetve vallástalanok. Kb. 3%-uk őslakos. Gazdasága a legfejlettebbek egyike, ahogy demokráciájuk is, a társadalmi különbségek közepesek.
  • Történelem: Az ausztrál őslakosok 65 ezer éve érkezhettek Kelet-Délkelet-Ázsiából, amikor még nem vagy alig választotta el víz a kontinenseket. Bár a hollandok már a 17. század elején felfedezték, a britek vették birtokukba később és az első európai telepesek csak 1788-ban érkeztek, hogy börtönszigetet hozzanak létre, ez azonban csak bő húsz éves történet volt, hamarosan civilesedtek és a britektől viszonylag autonóm módon élhettek, bár elítéltek még 1840-ig érkeztek. Az 1870-es évekre fedezték fel a teljes szigetet, 1901-gyel alakultak az államok szövetséggé, ezzel megszületett Ausztrália. A huszadik századot végigharcolták brit és amerikai szövetségeseik oldalán, a második világháborúban még bombázások is érték az országot rendszeresen. Azóta töretlenül fejlődik az ország.
  • Film: ide is Lumiere-ék hozták el a filmet már 1896-ban, ebben az évben meg is született az első ausztrál film. Az első egészestés film ausztrál, 1906-ban készült, de nagyja elveszett. Az első világháborúig viszonylag termékeny volt a filmipar, majd Hollywooddal szerencsére nagy volt az átjárhatóság, gondoljunk csak az ausztrál Errol Flynnre; első Oscarjukat már 1942-ben elnyerték. Az ausztrál újhulllám az 1970-es évekkel indult meg, illetve népszerű volt az exploitation-jellegű műfaj is, gondoljunk csak a Mad Maxre. Azóta rendre érkeznek a pénzügyileg vagy szakmailag elismert filmek. Fontosabb filmek a blogról:
Szólj hozzá!
Címkék: horror 2014 pszichológiai 21. század Ausztrália Óceánia 2010-es évek Essie Davis Noah Wiseman IMDB 7 1 órás Jennifer Kent Ausztrália és Új-Zéland

Angyal az asztalomnál (1990)

2022. október 08. 22:56 - Liberális Artúr

Rendezte: Jane Campion
Műfaj: dráma, életrajzi
Főbb szereplők: Kerry Fox
Megjelenés: 1990, Ausztrália
Hossz: kb. 2,5 óra
IMDB: 7,7
Ajánlott írás: https://www.ozmovies.com.au/movie/about/angel-at-my-table#about
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/angyal-az-asztalomnal-an-angel-at-my-table/movie-58575

Cselekmény: Az 1930-as években vagyunk, a kis munkáscsaládbéli, élénk bohóchajú Janet éli a kisgyerekek mindennapi életét: testvéreivel játszik, pénzt lop apjától, amiért kikap az iskolában, barátkozik, amíg egy nap ki nem derül, hogy tehetsége van az irodalomhoz. Innentől kezdve többet olvas és hagyják írni is. Kamaszként balesetben elveszíti nővérét, egyetlen barátnőjével szétválnak útjaik, megjön a menstruációja. Felnőttkorára beiratkozik az egyetemre, elkezdik érdekelni a fiúk, bár a fogai csúnyák...

Téma: Janet Frame író önéletrajzának megfilmesítésével állunk szemben, így nem vagyok benne biztos, hogy van önmagán túlmutató jelentéstöbblete. Persze a történet önmagában is ilyen, hiszen láthatjuk Janetet, ahogy a társadalom teljesen kitaszítottja, majd ennek ellenére mégis megtalálja a helyét a világban.

Tartalom: Az eredetileg háromrészes tévésorozatnak szánt történet értelemszerűn három szakaszra bomlik, az elsőben Janet kisiskolás, akit életkörülményei és jellegzetes külseje miatt valamelyest kitaszítanak. A második, rövidke kamaszkori rész a kamaszok tipikus problémáival jön: szeretne népszerű lenni, menstruál, de már el van könyvelve a "furák" közé. Az igazi vesszőfutás fiatal felnőttként éri az egyetemtől kezdve, itt már senkivel sem mer barátkozni, félénksége miatt szívesebben van egyedül és ez már így marad végig. A továbbiakban megpróbálok spoilermentesen írni: íróként szerencsére sikeres lesz, ez konkrétan megmenti az életét és szerez neki akkora megbecsültséget, hogy elnézzék neki önkéntes magányát. A hármas tagolás csak nagyjából fedi a valóságot, valójában epizodikus a szerkezet, de az epizódok általában összefüggőek a cselekmény szempontjából, így szépen lekövethetjük Janet fejlődését, míg más karaktereknek csak villanásnyi szerep jut.

Forma: A Sweetie (1989) merészebb volt, ezúttal kevésbé voltak vadak a képek, ellenben nem kevésbé szépek. Eredetileg tévére szánták, hogy javarészt közeliekből áll Janettel a középpontban; sok a jó beállítás, az epizodikus szerkezethez úgy érzem próbáltak egy-egy kulcsmomentumot belőni és aköré építették a többit a megvilágítással, színekkel. A színészek közül a főszerep központúsága miatt csak a főszereplőnek van értékelhető teljesítménye, ő pedig elég jól hozta az állandóan bizonytalant. A zenére nem emlékszem, bocsánat.

Élmény: Éretteb a Sweetie-nél (1989), már látszik, hogy mindjárt eljut a rendező a Zongoraleckéig (1993). Életrajzi filmként működik, hiszen belelátunk Janet fejlődésének lényegébe, csak jó lenne tudni, hogy ez mennyire a rendező olvasata és mennyire egyezik a könyvekkel.

Érdekességek

  • Korábban láttuk:
    • Martyn Sanderson (A gyűrűk ura)
  • Janet Frame (1924-2004) élete valóban ilyen volt, 1945-ben hagyta ott az egyetemet és került be az elmegyógyintézetbe, miközben 1951-ben megjelent és díjat nyert első könyve. Többek között ennek köszönhetően szabadult 1955-ben, 1956-ban pedig már el is utazott Európába 1963-ig, eddig tart a beszámolója és így a film is. Utolsó regénye 1989-ben jelent meg.

Országinfó

  • Földrajz: Ausztrália Óceániában, az Ausztrália és Új-Zéland régióban van, a világ egyik legnagyobb országa, nyolcvanszor nagyobb Magyarországnál, éghajlata javarészt sivatagos, de a partmenti részek trópusi-mediterrán jellegűek.
  • Társadalom: Kb. 25 millióan lakják, túlnyomó részük brit felmenőkkel bír és kb. egyenlő arányban keresztények illetve vallástalanok. Kb. 3%-uk őslakos. Gazdasága a legfejlettebbek egyike, ahogy demokráciájuk is, a társadalmi különbségek közepesek.
  • Történelem: Az ausztrál őslakosok 65 ezer éve érkezhettek Kelet-Délkelet-Ázsiából, amikor még nem vagy alig választotta el víz a kontinenseket. Bár a hollandok már a 17. század elején felfedezték, a britek vették birtokukba később és az első európai telepesek csak 1788-ban érkeztek, hogy börtönszigetet hozzanak létre, ez azonban csak bő húsz éves történet volt, hamarosan civilesedtek és a britektől viszonylag autonóm módon élhettek, bár elítéltek még 1840-ig érkeztek. Az 1870-es évekre fedezték fel a teljes szigetet, 1901-gyel alakultak az államok szövetséggé, ezzel megszületett Ausztrália. A huszadik századot végigharcolták brit és amerikai szövetségeseik oldalán, a második világháborúban még bombázások is érték az országot rendszeresen. Azóta töretlenül fejlődik az ország.
  • Film: ide is Lumiere-ék hozták el a filmet már 1896-ban, ebben az évben meg is született az első ausztrál film. Az első egészestés film ausztrál, 1906-ban készült, de nagyja elveszett. Az első világháborúig viszonylag termékeny volt a filmipar, majd Hollywooddal szerencsére nagy volt az átjárhatóság, gondoljunk csak az ausztrál Errol Flynnre; első Oscarjukat már 1942-ben elnyerték. Az ausztrál újhulllám az 1970-es évekkel indult meg, illetve népszerű volt az exploitation-jellegű műfaj is, gondoljunk csak a Mad Maxre. Azóta rendre érkeznek a pénzügyileg vagy szakmailag elismert filmek. Fontosabb filmek a blogról:
Szólj hozzá!
Címkék: életrajzi dráma 1990 20. század Ausztrália Kerry Fox Óceánia 1990-es évek IMDB 8 3 órás Jane Campion Ausztrália és Új-Zéland

Mad Max (1979)

2022. szeptember 24. 23:59 - Liberális Artúr

Rendezte: George Miller
Műfaj: akció, disztópia
Főbb szereplők: Mel Gibson, Joanne Samuel, Roger Ward, Steve Bisley, Tim Burns, Hugh Keays-Byrne
Megjelenés: 1979, Ausztrália
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 6,8
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/mad-max-mad-max/movie-5683

Cselekmény: 1980-as évek a "közeljövőben". A világ mintha a romjain élne, még részben megvan a régi világ látszata, de közben a rendőrség már omladozó épületekben szolgál, az utakon motoros bandák és autósok garázdálkodnak, farkastörvények uralkodnak. Híres-hírhedt rendőr a számos gonosztevővel, többek közt a nagyobb halnak számító Nightriderrel is végző Max Rockatansky (Mel Gibson), akire ezek után bosszút esküszik Nightrider bandája és vezetője, Toecutter (Hugh Keays-Byrne). De először is ügyvédeikkel kihozatják a rendőrségről a banda ifjú reménységét, Johnnyt, amit Max és társa természetesen tombolva fogad...

Téma: A történetet az 1973-as olajválság, illetve a sürgősségin orvosként dolgozó rendező élményei ihlették, amely során rengeteg baleseteket szenvedő sérülttel találkozott. Ennyi, ez egy ozploitation, azaz ausztrál exploittation, ami ezidőtájt népszerű műfaj volt.

Tartalom: A történet egyik legnagyobb hiányossága, mait a Mad Max 2 (1981) már pótol, hogy semmi kontextust nem ad a világának, csak annyit tudunk, hogy pár évvel a jövőben játszódik a történet, de ettől függetlenül a gyanútlan nézőnek akár ki is maradhatna a disztopikus szál, hiszen ki tudja, milyen volt az 1980-as évek. Részben ebből adódik az is, hogy inkonzisztens a világa, mert láthatóan egy olyan világban vagyunk, ami még pont olyan, mint a mi világunk, de közben kicsit haldoklik is és erről mintha az emberek nem akarnának tudomást venni és úgy élnek, mintha nem egy disztópiában lennénk. A szerkezetet három részre tagolnám, az első felvázolja a a viszonyokat, a második egy nyugodt, civil idillt mutat be, hogy felejtsük el, mi vesz körül, majd a harmadik a két világ összecsapása. Karakterfejlődése egyedül Maxnek van, de nem túl izgalmas ívű, így el is lopják előle a showt az excentrikus, tipikusan meleg vonásokkal bíró motorosbanda-tagok. Bár ott van a csírája, ez még messze nem az az elborultabb Mad Max, mint a második részben, még vannak rendes párbeszédek és normális élethelyzetek.

Forma: Ez még egy nagyon gazdaságos Mad Max, ami érthető módon adódik abból, hogy ez az első rész, a rendező első filmje és amúgy is nagyon alacsony költségvetésből dolgoztak. Vannak ugyan autósüldözéses jelenetek, nem is rosszak, de többször az ütközést már például nem mutatják meg, csak a következményét (ugyanez igaz az erőszakra is, egy szinten már szégyenlősen elfordul a kamera). Ha viszont van ütközés, az szép tud lenni. A legjobb rész azonban ugyanaz, ami a későbbi részekben is élvezhetővé teszi a sorozatot: az elborult jelmezek (és viselőik). Itt még ugyan szolid bőrszerkók vannak, de a karakterek őrült excentrikusságával megdobva már előrevetíti a későbbi, durvább szerkókat. és nem csak a rosszfiúkra kell gondolni, még az öreg néni fém lábrögzítője vagy a félmeztelen, szivarozó, bajszos rendőrfőnök is adnak némi bukét a látványnak. A vágások üteme messze nem tökéletes, de elsőfilmes, amatőr rendezőről van szó, belefér. A kameranézetek, látószögek jól ki vannak használva, bár nagyon látványosnak nem mondanám az alkalmazásukat. Nagy színjáték nincs, a zene nem tűnt fel.

Élmény: Ha eltekintek a már ismert, későbbi részektől, akkor egy kicsit fura, semmilyen akciófilm, aminek legnagyobb dramaturgiai problémája, hogy nem ágyaz meg megfelelően a kontextusnak. Az utóélet ismeretében is fura, hogy hogy nőtt ki ebből a későbbi Mad Max, annyira távol állnak egymástól. Na és mitől lett ennyire sikeres, hogy húsz évig nem talált legyőzőre?

Érdekességek

  • Korábban láttuk:
    • Mel Gibson (Mad Max 2, A veszélyes élet éve, Rettenthetetlen)
    • Hugh Keays-Byrne (A harag útja)
    • Jonathan Hardy (Moulin Rouge)
  • Vincent Gil múlt hónapban hunyt el 83 évesen
  • Max Rockatansky elvileg a 19. századi cseh-német patológus, Karl von Rokitansky után kapta a nevét, akinek többek közt tanítványa volt Semmelweis is.

Országinfó

  • Földrajz: Ausztrália Óceániában, az Ausztrália és Új-Zéland régióban van, a világ egyik legnagyobb országa, nyolcvanszor nagyobb Magyarországnál, éghajlata javarészt sivatagos, de a partmenti részek trópusi-mediterrán jellegűek.
  • Társadalom: Kb. 25 millióan lakják, túlnyomó részük brit felmenőkkel bír és kb. egyenlő arányban keresztények illetve vallástalanok. Kb. 3%-uk őslakos. Gazdasága a legfejlettebbek egyike, ahogy demokráciájuk is, a társadalmi különbségek közepesek.
  • Történelem: Az ausztrál őslakosok 65 ezer éve érkezhettek Kelet-Délkelet-Ázsiából, amikor még nem vagy alig választotta el víz a kontinenseket. Bár a hollandok már a 17. század elején felfedezték, a britek vették birtokukba később és az első európai telepesek csak 1788-ban érkeztek, hogy börtönszigetet hozzanak létre, ez azonban csak bő húsz éves történet volt, hamarosan civilesedtek és a britektől viszonylag autonóm módon élhettek, bár elítéltek még 1840-ig érkeztek. Az 1870-es évekre fedezték fel a teljes szigetet, 1901-gyel alakultak az államok szövetséggé, ezzel megszületett Ausztrália. A huszadik századot végigharcolták brit és amerikai szövetségeseik oldalán, a második világháborúban még bombázások is érték az országot rendszeresen. Azóta töretlenül fejlődik az ország.
  • Film: ide is Lumiere-ék hozták el a filmet már 1896-ban, ebben az évben meg is született az első ausztrál film. Az első egészestés film ausztrál, 1906-ban készült, de nagyja elveszett. Az első világháborúig viszonylag termékeny volt a filmipar, majd Hollywooddal szerencsére nagy volt az átjárhatóság, gondoljunk csak az ausztrál Errol Flynnre; első Oscarjukat már 1942-ben elnyerték. Az ausztrál újhulllám az 1970-es évekkel indult meg, illetve népszerű volt az exploitation-jellegű műfaj is, gondoljunk csak a Mad Maxre. Azóta rendre érkeznek a pénzügyileg vagy szakmailag elismert filmek. Fontosabb filmek a blogról:
Szólj hozzá!
Címkék: akció 1979 20. század disztopikus Ausztrália Mel Gibson 1970-es évek Óceánia George Miller Steve Bisley Hugh Keays-Byrne 2 órás IMDB 7 Roger Ward Ausztrália és Új-Zéland Joanne Samuel Tim Burns

Sweetie (1989)

2022. szeptember 17. 21:40 - Liberális Artúr

Rendezte: Jane Campion
Műfaj: dráma
Főbb szereplők: Genevieve Lemon, Karen Colston, Tom Lycos
Megjelenés: 1989, Ausztrália
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 6,7
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/sweetie-sweetie/movie-39090

Cselekmény: Egy jósnő szerint a fáktól gyerekkora óta irtózó Kay igaz szerelme egy férfi lesz az arcán kérdőjellel. Bár kay visszahúzódó típus, ez egy pillanatig sem gátolja, hogy rámásszon frissen eljegyzett kollégájára, Loura, amikor meglát a homlokán egy kérdőjelre hasonlító hajtincset, a férfinak pedig nincs ellenére a dolog, miután ő is ezoterikus természetű. Összejönnek, de amikor szerelmük jelképeként Lou fát ültet, Kay kedve elmegy a kapcsolattól, a fát titokban kitépi, bűntudatától pedig nem képes szabadulni és onnantól kezdve külön alszik Loutól. Egy nap szó szerint betör hozzájuk Kay testvére, a végletesen gyerekes Sweetie, aki rámászik az elhanyagolt Loura...

Téma: Vannak filmek, amelyeket viszonylag könnyű értelmezni (még akkor is, ha nem értem), és vannak, amelyekkel valamiért nem vagyok egy hullámhosszon akkor sem, ha egyszerűek. Nem az egyszerűség szempontjából, de ez az utóbbi kategória, nem bírok rájönni, hova akart kifutni a sztori. Segítségül hívtam a rendező korábban már látott filmjét, a Zongoraleckét (1993) és meglepve tapasztaltam, hogy egészen hasonló motívumai voltak. Ami biztos enélkül is, hogy a történet alaposan kiemeli kora társadalmának torzulásait, de a Zongoralecke adta az ötletet, hogy simán lehet önéletrajzi ihletésű, el tudom képzelni, hogy a két nővér a rendező egy-egy oldala. De az is lehet, hogy van benne valami tök egyértelmű ausztrál vagy új-zélandi utalás, ami nekem innen nem esik le.

Tartalom: A rövid felvezető monológ feltárja előttünk Kay félelmét a fáktól, ami talán nővére iránti féltékenységéből ered, mindenesetre jelzi, hogy oda kell figyelnünk a fákra. Ezek után ha látunk fát, az biztosan valami negatív dolog lesz, ha pedig fák nélkül helyen vagyunk, az inkább pozitív lesz. Egy jóslat alapján Kay rászáll a friss jegyes Loura, és amikor a férfi ebbe szó nélkül belemegy, onnantól lehet látni, hogy egy groteszkkel van dolgunk. Minden karakter fura és természetesnek veszik egymás furaságát, és ezért leginkább talán Kayvel tudunk azonosulni, mert bár ő sem tökéletesen normális, de legalább még számonkéri a normalitást a többieken. A címszereplő Sweetie a történet harmadánál lép be és igazából mellékszereplő marad, de rendkívül hangsúlyos figura, mert megrekedt egy hároméves, dackorszakát élő gyerek szintjén. Kicsit váratlanul ér, hogy egy időre elhagyjuk Kayék otthonát és a semmiből előjönnek a szüleik, akik épp válásban vannak, ekkor látjuk, hogy az apa sem százas és ő lehet minden baj forrása, főleg amiért enged mindenben Sweetie-nek. A történet egy üde színfoltja, amikor a család elhagyja Sweetie-t és elutaznak vidékre, ahol nincsenek fák és ahol egy pár napig normálisan viselkednek a legkevésbé sem férfias, férfijelképnek számító cowboyok között. A történet végét, Sweetie kiiktatását jelképesnek érzem, itt számol le a rendező azzal az énjével (talán). Ahogy említettem, görbe tükör lehet a történet a társadalom irányába, mert bár senki sem extrémen különc, olyan tulajdonságaik vannak felerősítve, amelyek jellemzőek ugyan, de inkább negatív értelemben.

Forma: A fényképezés ötletes, főleg a kamerabeállítások érdekesek, sokat kísérleteznek a térrel (előtér-háttér, a tér alsó vagy épp felső felének levágása... stb.), pl. sokszor csak lábakat láthatunk... hogy örülne ennek Bunuel. A fények erősek, ettől a színek élénkebbek, látványosabbak. A színészek rendben vannak, olyanok, mint a karaktereik, kicsit szándékosan rosszak, de épp ettől természetesebbek, mint az érzelmeiket tökéletesen kifejezni tudó színészek, holott az átlagember erre nem képes. Az a capella zene nagyon hatásos, elsősorban a hangereje miatt, de legalább végre nem az a fajta filmzene, ami belesimul észrevétlenül a filmbe, hanem magára vonja a figyelmünket.

Élmény: Fura film, intellektuális és közönöséges, azaz groteszk, meghökkentő, azaz nem csak a régió miatt jutott eszembe róla a Mennyei teremtmények (1994), úgy látszik ez ott és akkor divat lehetett. Formailag izgalmas, kár, hogy nem értem, mire akart kilyukadni,d e attól még szórakoztató tud lenni.

Érdekességek

  • Korábban láttuk:
    • Genevieve Lemon (A zongoralecke)

Országinfó

  • Földrajz: Ausztrália Óceániában, az Ausztrália és Új-Zéland régióban van, a világ egyik legnagyobb országa, nyolcvanszor nagyobb Magyarországnál, éghajlata javarészt sivatagos, de a partmenti részek trópusi-mediterrán jellegűek.
  • Társadalom: Kb. 25 millióan lakják, túlnyomó részük brit felmenőkkel bír és kb. egyenlő arányban keresztények illetve vallástalanok. Kb. 3%-uk őslakos. Gazdasága a legfejlettebbek egyike, ahogy demokráciájuk is, a társadalmi különbségek közepesek.
  • Történelem: Az ausztrál őslakosok 65 ezer éve érkezhettek Kelet-Délkelet-Ázsiából, amikor még nem vagy alig választotta el víz a kontinenseket. Bár a hollandok már a 17. század elején felfedezték, a britek vették birtokukba később és az első európai telepesek csak 1788-ban érkeztek, hogy börtönszigetet hozzanak létre, ez azonban csak bő húsz éves történet volt, hamarosan civilesedtek és a britektől viszonylag autonóm módon élhettek, bár elítéltek még 1840-ig érkeztek. Az 1870-es évekre fedezték fel a teljes szigetet, 1901-gyel alakultak az államok szövetséggé, ezzel megszületett Ausztrália. A huszadik századot végigharcolták brit és amerikai szövetségeseik oldalán, a második világháborúban még bombázások is érték az országot rendszeresen. Azóta töretlenül fejlődik az ország.
  • Film: ide is Lumiere-ék hozták el a filmet már 1896-ban, ebben az évben meg is született az első ausztrál film. Az első egészestés film ausztrál, 1906-ban készült, de nagyja elveszett. Az első világháborúig viszonylag termékeny volt a filmipar, majd Hollywooddal szerencsére nagy volt az átjárhatóság, gondoljunk csak az ausztrál Errol Flynnre; első Oscarjukat már 1942-ben elnyerték. Az ausztrál újhulllám az 1970-es évekkel indult meg, illetve népszerű volt az exploitation-jellegű műfaj is, gondoljunk csak a Mad Maxre. Azóta rendre érkeznek a pénzügyileg vagy szakmailag elismert filmek. Fontosabb filmek a blogról:
Szólj hozzá!
Címkék: 1989 dráma 20. század Ausztrália 1980-as évek Óceánia Karen Colston Tom Lycos 2 órás IMDB 7 Jane Campion Ausztrália és Új-Zéland Genevieve Lemon

A keresztapa 3 (1990)

2022. szeptember 10. 22:19 - Liberális Artúr

Rendezte: Francis Ford Coppola
Műfaj: krimi
Főbb szereplők: Al Pacino, Diane Keaton, Talia Shire, Andy Garcia
Megjelenés: 1990, Egyesült Államok
Hossz: kb. 3 óra
IMDB: 7,6
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/a-keresztapa-3-the-godfather-part-iii/movie-6082

Cselekmény: Bő húsz évvel A keresztapa 2. (1974) után vagyunk az 1970-es években, Michael (Al Pacino) megőszült, gyerekei felnőttek, és bár régóta törvényes üzletben utazik, ez nem jelenti, hogy ne lenne meg a befolyása a maffiára. A törvényes üzlet is azonban az alvilághoz hasonlóan mocskos dolog tud lenni, ezúttal egy vatikáni alapítványon keresztül próbálja magát bevásárolni az egyik legnagyobb cég vezetésébe eljátszva, hogy jótét katolikus lélek, de ugye az üzletemberek sem most jöttek le a falvédőről. Eközben az első részben elhunyt bátyja, Sonny fia, Vincent a piti gengszterfőnöknek, Zasának (Joe Mantegna) dolgozik, de nem jönnek ki, mert Zasa erőszakos és terrorizálja a környéket, Vincent pedig apjához hasonlóan hirtelen, de szerető alkat és a helyiek érdekeit nézi. Miután Michael inkább Vincent pártját fogja, Zasa háborút hirdet és legyilkolja az idős donokat, Michael épp csak túléli a támadást...

Téma: A keresztapa (1972) során ugye Michael nem akart bűnözői útra térni, ám családja védelmében/bosszúból mégis átvette a bizniszt elbukva ezzel; A keresztapa 2 (1974) során lényegében ez a folyamat folytatódott odáig, hogy immár a saját családját is be kellett áldoznia. Ezúttal a következményeket láthatjuk, Michael erkölcsileg elbukott, ezért megtört.

Tartalom: Megismétlődik az előző részek szerkezete, ezúttal is egy hosszú, félórás partival nyitunk, megismerjük az alapkonfliktust, miszerint valaki újfent vezetői babérokra tör, miközben Michael továbbra is csak próbál törvényes keretek közé kerülni. A történet második fele Olaszországban játszódik, ezúttal azonban ott is maradunk végig, a végén pedig van egy nagy leszámolás. A történet részleteibe ne is menjünk bele, szerintem felesleges, a lényeg úgyis Michael. Nyoma sincs már a sötét karizmájának, megtört testileg-lelkileg a bűneitől, ami elég baj, mert semmi keresztapus nem maradt benne, így pedig elég hiteltelen. Visszatérő motívum, hogy más maffiavezérek valamiért magasabb erkölcsi talapzaton állnak, ahogy apja is, mert az ő értékrendjük szilárd volt és kitartottak mellette, mégha tárgyilagosan nézve nem is voltak jobbak egyáltalán. A másik fontos karakterdrámánk Vincent lenne, Michael unokaöccse, az új utódesélyes, aki örökölte apja heves természetét, de Michaellel ellentétben kétsége sincs affelől, hogy helyesen cselekszik, ha családja védelmében bűnöket követ el. Megpróbáltak beletenni egy nem túl erős szerelmi szálat is a drámaiság kedvéért, de nem igazán jött át, úgyhogy hagyjuk is. Már a második részben is próbálták valóságosabbá tenni a maffiavilágot a politikusi meghallgatásokkal, illetve hogy a kubai forradalom kontextusába ágyazták a történetet, ezúttal a Vatikán egy sötét korszakát fonták bele a sztoriba, erről majd később.

Forma: Ugyanaz volt a stáb, mint a korábbi részekben, így a külső ugyanaz, vannak gyönyörű, festményszerű képek, bár most talán kevésbé lett noiros. A zene és a vágás most kevésbé lett hatásos, az opera-jelentnek sokkal feszesebbnek kellett volna lennie. A Maryt alakító színésznőt nagyon lehúzták, pedig szerintem nem volt vele különösebb gond. Természetesen mindenki rendben volt, külön kiemelném Don Altobellot. Ami viszont az egyik legnagyobb gyengesége lett filmnek, az épp az, amitől az előző részek jó voltak: korábban a színjátékra bízták az információátadást, ezúttal azonban szájbarágták a nézőknek és szappanoperás párbeszédekben (különösen Kay és Michael között) vagy monológokban mondatták ki a színészekkel, amit el kellett volna inkább játszaniuk.

Élmény: Nem véletlenül tartják a trilógia leggyengébb darabjának, de azt is mindenki hozzáteszi, hogy attól még nem rossz, csak nincs egy szinten elődjeivel. Ahogy írtam, ez alapvetően a gyengébb forgatókönyvből jött, ezt már részben a rendező írta, és elsősorban pénzért, mert kellett neki a filmjeire. Az első két részben már bőven benne volt Michael jövője, ez már csak az agónia volt. Na meg biztosan egész más lett volna, ha vissza tudják hozni Hagent is, de a színész kevesellte a gázsit.

Érdekességek

  • Korábban láttuk:
    • Al Pacino (A keresztapa, Kánikulai délután, Sebhelyes arcú, Szemtől szemben)
    • Diane Keaton (A keresztapa, Annie Hall, Manhattan)
    • Talia Shire (A keresztapa, Rocky)
    • Eli Wallach (A jó a rossz és a csúf)
    • Joe Mantegna (A Simpson-család)
    • Sofia Coppola (A keresztapa, Csillagok háborúja)
    • Richard Bright (A keresztapa, Volt egyszer egy Amerika)
    • Al Martino, Franco Citti, Jeannie Linero és Carmine Caridi (A keresztapa)
    • John Savage (A szarvasvadász, Szemet szemért, Az őrület határán)
    • Vittorio Duse és Marino Mase (A párduc)
    • Vito Antuofermo (Nagymenők)
    • Mickey Knox (Fehér izzás)
    • Rick Aviles (Ghost)
    • Michael Bowen (Magnólia, Kill Bill, Django elszabadul)
    • John Abineri (Gyémántok az örökkévalóságnak)
    • Anthony Guidera (Armageddon)
    • Catherine Scorsese (Aljas utcák, Taxisofőr, A komédia királya, Nagymenők, Casino)
    • Frank Albanese (A keresztapa, Nagymenők)
    • Ron Jeremy (Szellemirtók, Boogie Nights)
  • Talia Shire a rendező testvére; Sofia Coppola a rendező lánya; rajtuk kívül még feltűnik a fél Coppola-család, ha nem az egész: Anton Coppola a nagybátyja, Carmine Coppola az apja, Gia Coppola az unokája
  • Helmut Berger Visconti szeretője volt a rendező haláláig
  • Marino Mase idén hunyt el 83 évesen; Carmine Coppola egy évvel a film bemutatója után 80 évesen hunyt el
  • Willie Brown valóban politikus immár az 1960-as évek óta, San Francisco polgármestere is volt.
  • Az opera a Parasztbecsület.
  • A történet valós kontextusa VI. Pál (1963-1978) és I. János Pál (1978) pápák halála, illetve az Ambrosiano bank botránya 1982-ben, amikor kiderült, hogy a bank kapcsolatban áll a maffiával, politikai ügyeket pénzel világszerte, valamint nem tudnak elszámolni milliárdnyi összeggel. A bank utódja a CIB bank. Az Immobiliare szintén létező cég, amely érintett volt az Ambrosiano-botrányban.

Országinfó

Szólj hozzá!
Címkék: krimi 1990 20. század Al Pacino Amerika Amerikai Egyesült Államok Diane Keaton Francis Ford Coppola Andy Garcia Észak-Amerika 1990-es évek Talia Shire IMDB 8 3 órás
süti beállítások módosítása