Cselekmény: Robbanás rázza meg a várost, majd a rendőrségen csörög a telefon: egy Simonként bemutatkozó férfi (Jeremy Irons) azt követeli, hogy McLane (Bruce Willis) álljon ki a fekete gettó közepére nyakában az "utálom a niggereket" táblával, különben újabb robbanás lesz. Szerencséjére a jólnevelt boltos, Zeus (Samuel L. Jackson) kimenekíti a lincselők karmaiból, de ezután a telefonáló már őt is bevonja a "játékba". Látszólag nagyon neheztel McLane-re, ezért keresztül-kasul hajtja a városon valódi és nemlétező bombákkal fenyegetőzve. Ekkor derül ki, hogy a Drágán add az életed (1988) Gruberének testvére a telefonáló, akit ugye McLane akkor megölt. Miután újabb bombát robbant a metróban, következő alkalomra egy hatalmas robbantást ígér egy iskolában. A rendőrség természetesen minden erejével az iskolákat kezdi átfésülni, ám mindez eddig csak terelés volt, a valódi célpont a metrórobbantás közelében lévő bank...

Téma: Akár lehetne is témája, mert elég jelentős motívuma a cselekmények a rasszizmus, de igazából semmit sem kezd vele a történet, csak poénforrásnak használja. Vagy adná magát a címbéli bosszú, de még a klasszikus Monte Cristói témát sem vitték bele.

Tartalom: Ennélfogva aztán a cselekményt nincs értelme hosszabban elemezgetni, már az elején feldobja nekünk egy pszichológus, hogy itt bosszúról van szó, a történet harmadánál megtudjuk azt is, hogy az első rész főgonoszának testvére, oszt' ennyi, nem kezdenek semmit a helyzettel. McLane magánélete kulcsfontosságú volt az első részben, és a második részt ugyan nem láttam, de itt épp már csak egy minimális keretet biztosított, hogy nincs jóban a feleségével, különösebb jelentősége nem volt. Ahogy annak sem, hogy előtérbe került a rasszizmus kérdése. A sorozat egyik nagy újítása itt (mármint önmagához képest), hogy már nem McLane a magányos hős, hanem vagy egy jelentékenyebb társa is, aki történetesen fekete, ez pedig sok poénlehetőséget nyújt az előítéletek kifordításával, azaz rendre szegény Zeus-t vádolják meg rasszizmussal, amiért óvatos a fehérekkel. Örömteli, hogy néhány mellékkarakter viszonylag árnyaltabb lesz, de a rosszfiúk sablonosak, csak a bérgyilkosnőnek van annyi érdekessége, hogy néma. Az első részhez képest sokkal több a humor, de kevésbé érzékeltem, hogy túlzásokba estek volna az akciójeleneteket illetően. Legalábbis kb. a történet feléig, aztán elengedték a realitásokat.

Forma: Az egyik legtökéletesebb kezdés, amit valaha láttam műfajtól függetlenül, olyan gyönyörűen altatják el és lepik meg a nézőt a robbantással beindítva az akcióáradatot már az első percben. És látványos dologról van, ami megint ezerszer jobban néz ki igaziban, mintha bármilyen animációt alkalmaztak volna helyette. Több akciójelenet viszonylag jól megvan koreografálva, ezeket pedig még fel s dobták néhány logikai feladvánnyal, ami erőltetett is lehetne akár, de itt nem az, legalábbis nem mindig. A színészekkel nincs értelme foglalkozni egy ilyen filmben, a zene fő motívuma ezúttal is egy európai, közismert klasszikus, ezeket szeretem, mert azonnal ráismer az ember.

Élmény: Sokak szerint ez a sorozat egyik, ha nem a legjobbja, köszönhetően a sok akciónak és humornak, ezzel egyet tudok érteni. Amit továbbra sem szeretek, hogy egy idő után már irreálissá, így érdektelenné válik az egész. Lehet még élvezni, de izgulni már nem. de amúgy akció-vígjátéknak korrekt, kicsit a humorhoz képest talán erőszakosabb a kelleténél.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  • Bruce Willis (Drágán add az életed, Ponyvaregény, 12 majom, Az ötödik elem, Armageddon, A hatodik érzék)
  • Jeremy Irons (A szerencse forgandó, Az oroszlánkirály, Inland Empire)
  • Samuel L. Jackson (Szemet szemért, Nagymenők, Jurassic Park, Tiszta románc, Ponyvaregény, Csillagok háborúja, Kill Bill, A Hihetetlen család, Becstelen Brigantyk, Amerika kapitány, Bosszúállók, Django elszabadul, Pókember)
  • Graham Greene (Halálsoron)
  • Colleen Camp (Apokalipszis most)
  • Anthony Peck (Drágán add az életed)
• Anthony Peck a film megjelenése után egy évvel, 49 évesen elhunyt; Mischa Hausserman tavaly hunyt el 79 évesen; Tony Halme 2010-ben, 49 évesen öngyilkos lett.
• Innen 2022-ből vicces, hogy elhangzik Donald Trump és Hillary Clinton neve is. Ez persze nem meglepő, hiszen ismert hírességek voltak mindketten, de más híresség neve meg nem hangzott el, és lám, pont ők versenyeztek meg egymással az elnöki posztért.
• Magyar vonatkozások: A Mathias Targo nevű karakter ugye magyar, bár ennek semmi jelét nem látjuk, de a sok kelet-európai nép közül valamiért minket választottak.
• A filmnek van egy alternatív befejezése is, amit végül elvetettek, de az Magyarországon játszódna valamivel az események után, Simon magyarul is megszólal benne.

Cselekmény: 1996-1997 során egy járvány elpusztítja az emberiség 99%-át (csíra vagy, covid), a túlélők a föld alá kényszerülnek. Egy új eljárással sikerül visszaküldeni az életfogytra ítélt, "önkéntesen jelentkező" Cole-t (Bruce Willis) 1996-ba, hogy információkat gyűjtsön a vírus eredeti formájáról, így talán a jövőben majd ellenszert készíthetnek, mert a variánsok alapján már nem megy. Cole azonban 1990-ben találja magát, zagyválásának köszönhetően pedig rövidesen egy elmegyógyintézetben, ahol megismerkedik a vele szemben valami megmagyarázhatatlan vonzalmat érző Dr. Raillyval és a kissé paranoid őrült Goines-szal (Brad Pitt). Cole váratlanul és dolgavégezetlenül újra a jövőben találja magát, az 1990-es orvosok pedig nem hisznek a szemüknek az üres celláját látván. Cole-t újra visszaküldik a múltba, sikerül 1996-ban kikötnie, ahol Dr. Railly már kutatásokat végez a járványokat előrejelző prófétákról...

Téma:

It deals with time, madness and a perception of what the world is or isn't. It is a study of madness and dreams, of death and re-birth, set in a world coming apart.

- mondja a rendező, hát higgyünk neki. A történet alapja A kilátóterasz (1962) c. rövidfilm, amelyben ugye a harmadik világháború miatt föld alá kényszerült emberiség időutazással próbál valamilyen segítséget szerezni, de az időutazás mentálisan megterhelő, így főhősünk egy erős emlékképbe kapaszkodva őrzi meg épelműjéségét. Ez az erős emlékkép egy szép nő arca, amit kisfiúként akkor pillantott meg, miközben egy férfit épp lelőttek a közelben. Az a film, hogy magamat idézzem, "egzisztencialista sorsfelfogásról (...), illetve ennek egyetemesebb kiterjesztéséről (a jelen viszonyulása a múltjához és jövőjéhez, illetve ezek fordítottjai)" szól. Ezt dolgozta fel játékfilmesebb formában a 12 majom, illetve fejelte még meg azzal, amit a fenti idézetben állított a rendező. A cím egyébként arra az ökoterrorista szervezetre utal, amely elterjesztette a járványt szándékosan.

Tartalom: A disztópikus jövővel nyitunk, melyben az emberiség nyomorúságos állapotban él a föld alatt egy járvány miatt, ez pedig azonnal megváltoztatja a viszonyunkat a normálisnak tűnő, ám haldoklónak beállított jelenhez (persze erre képileg is rásegítettek, de erről majd később), legalábbis a jövő ismeretében bennem azt az érzetet keltette a jelen, hogy a vesztébe rohan. A második fontosabb pont Goines irreleváns, de amúgy nagyjából helyes megállapítása a fogyasztói társadalom működéséről, ami így olyan volt, mintha a Harcosok klubja (1999) főhőse vendégszerepelt volna ebben a filmben; a lényeg, hogy kaptunk egy újabb világértelmezési nézőpontot. Az orvosok révén természetesen megjelenik a "normális" álláspont is, ami azért volt jó, mert Cole-lal együtt a néző is kételkedni kezdett abban, hogy a történet mely része valós és mely a képzelet szüleménye. Szintén a mindenkori világképünket bolygathatja meg az, hogy a történetben egy lényegi információról derül ki, hogy nem valós, így átértékelődik a néző sok addigi tévhite. Bizonyára a való életben is van mindenkinek ilyen tapasztalata. Végül nem elfelejtendő A kilátóterasz (1962) forszírozta időutazós sors-kérdés sem, de mivel ez egy fordulat, nem spoilerezem el, a lényeg nagyjából a múlt és a jelen/jövő viszonya, egymásra hatása. Egyébként, mivel Cole emlékképei változnak, felmerül megbízhatatlanságuk vagy legalábbis az, hogy az időutazás megváltoztatta az eseményeket, de azt hiszem ez lényegtelen a történet témái szempontjából. A karakterfejlődéssel most azért nem szeretnék foglalkozni különösebben, mert a Cole-t játszó színészt lehetetlen másnak látni, mint ami a megszokott karaktere, hiába vannak különbségek, hiába próbálták érzékenyíteni. Dr. Railly eleve nem változik; aki valódi személyiségfejlődésen megy keresztül, az az intelligensebbé váló Goines, ahol markánsan látszódik, hogy még mindig ugyanaz, mint az őrültek házában, csak megtanulta ezt valamennyire leplezni.

Forma: Egyfelől karakteresen eltér egymástól a jövő és a jelen: előbbi színtelen, torz kameraszögekkel teli, a díszlet kopott, zsúfolt, és minderre még rátesz egy lapáttal a sok fura, retró-futurisztikus eszköz is. Ezzel szemben a jelen (vagyis a múlt) színesebb, élettel telibb, a kamera szokványosabb pozíciókban van. De: ezzel együtt a jelennek egyáltalán nem a szép arcát látjuk, így nincs valójában akkor eltérés a jövőhöz képest, azaz látjuk már a jelenben rejtőző jövőt. Hajléktalanok, szemét, lerobbant épületek vannak mindenütt. Különösen az őrültek házára igaz ez, amely épp csak annyiban tér el a jövőtől, hogy több a fény. Személy szerint nekem túl sok is volt a fura kameramozgás és a dőlt szögek, átláthatatlanná tette a jeleneteket, erre főleg fiatalabb koromból emlékszem, hogy nagyon zavart. Nem emlékeztem rá, de A kilátóterasz (1962) miatt nagyon vártam az utalásokat a Szédülésre (1958), és nem kellett csalódjak, természetesen bevágták, egy jelenetet szinte át is emeltek, ezzel pedig ugye a Szédülés (1958) tematikája is része lett a filmnek. A zene csak azokon a pontokon tűnt fel, amikor Cole megörül nekik az autóban, illetve egyáltalán nem emlékeztem már rá, de szintén átemeltek ezzel kapcsolatban egy jelenetet Az éneklő detektívből (1986), az orvosok éneklését. Ami a színészeket illeti, ahogy fentebb írtam, Willis-t nem lehet nem Willis-nek látni sajnos; Stowe karaktere nekem életszerűtlen volt a megmagyarázhatatlan vonzódásával, ugyanakkor a legfontosabb pillanatban kapott egy fél percnyi lehetőséget a színjátszásra, ott hosszabban kellett volna mutatni. A sztár a jogosan díjjal jutalmazott Pitt lett, aki inkább a szerep intenzitása miatt volt jó, mintsem a színjáték miatt, de akkor is megérdemelte.

Élmény: Nem tudom már, mikor láttam először a filmet, talán még az 1990-es években, talán már a 21. században, de mindenképpen van az húsz éve is. Emlékszem, hogy a kaotikus kameramunka miatt nem szerettem, de a emlékeztem a végkifejletre is. A korábbi élmény mindenképpen segített a megértésében, a filmes blog indulása óta pedig nyilván jobban élvezem a filmes utalásokat is, amelyek mellett elmentem simán még korábban. Az ilyen második vagy sokadik megtekintés arra jó, hogy könnyebben észrevegye az ember a részleteket, az alkotói szándékot és megoldásokat, emiatt azonban a hibákat is könnyebb kiszúrni és zavaróbbak. Hogy jó-e egy film, annak talán épp ez a legjobb tesztje, hogy működik másodjára is. A hatodik érzék (1999) például hiába épül egy nagy filmvégi csavarra, sokadjára is élvezhető a jó történetvezetés miatt, ami viszont itt hiányzott. Ezzel bizonyára sokan nem fognak egyetérteni, mert a 12 majom intelligens és kreatív, de hiába, másodjára már nekem nem jött a katarzis, nem tudtam magam beleélni.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  • Bruce Willis (Drágán add az életed, Ponyvaregény, Az ötödik elem, Armageddon, A hatodik érzék)
  • Brad Pitt (Thelma és Louise, Tiszta románc, Hetedik, Harcosok klubja, Blöff, Becstelen brygantik, Az élet fája, 12 év rabszolgaság)
  • Christopher Plummer (A muzsika hangja, Egy csodálatos elme, Fel)
  • David Morse (Halálsoron, A bombák földjén)
  • Simon Jones (Brazil)
  • Bill Raymond (Dogville)
• Christopher Plummer tavaly hunyt el 91 évesen.
• A filmből viszonylag sikeres sorozat is készült 2015-2018 között.
• A jövő elvileg 2035-ben játszódik a forgatókönyv szerint, de ez nem hangzik el a filmben egyszer sem, és az Cole-t közel ötvenévessé tenné.
• Magyar vonatkozások:
  • Goines Semmelweisre hivatkozva fejti ki egyik elméletét a baktériumokról;
  • Amikor a reptéren Dr. Railly az újságosnál áll, a közeli kép felét kitölti egy magyar utazási ajánlat.

Cselekmény: Jim (Jon Voight) és csapata Prágában készül rajtaütni egy kémen, ám az akció csapda, csak Ethant (Tom Cruise) nem gyilkolják meg, mert vele meg a balhét akarják elvitetni. "Véletlenül" az amerikai kémfőnök, Kettridge (Henry Czerny) is épp Prágában van, találkoznak, ekkor döbben rá Ethan, hogy már sajátjai is rá vadásznak vagy talán épp Kettridge van az egész mögött, ezért meglép előle. Jim egykori titkos bázisán rendezkedik be, ahol meglepetésére feltűnik csapattársa, Jim felesége is, aki szintén túlélte a csapdát. Jobb híján kénytelenek saját szakállukra utánajárni, mi történt, hogy ezzel tisztázzák magukat és bosszút állhassanak...

Téma: Nincs téma, szórakoztató mozi. Ha nagyon akarjuk, van benne némi "felnőtté válás", avagy mester és tanítványa sztori, ahogy az utód felülmúlja az öreget, de ez is nagyon felszínes.

Tartalom: A Mission: Impossible 2 (2000) kapcsán olvastam, hogy ez a történet túlságosan bonyolult volt és a korabeli kritikák ezt megerősítették, de őszintén szólva nem éreztem közel sem annyira vészesnek, mint mondjuk A hosszú álom (1946) esetében. Az tény, hogy nem hagynak sok időt az infók feldolgozására, de azért nagyjából Ethannel haladunk együtt. Téma híján nincs sok értelme boncolgatni a cselekményt, valamennyire fordulatos, illetve van benne némi karakterfejlődés, ahogy a kezdetben még forrófejű Ethan képes lesz a történet közepére-végére higgadtan viselkedni. A fordulatoknál nem csak nagy csavarokra kell gondolni, váratlan, apró eseménye is fokozhatják az izgalmakat (pl. amikor a végén Phelps lebukik a telefonjával). Ami érdekes, hogy ez a cselekmény és a kivitelezése még sokkal "kémesebb", nyomozósabb, thrilleresebb, míg a Mission: Impossible 2 (2000) már csak sima akciófilm volt.

Forma: Még azelőtt vagyunk, hogy a digitális technológia túlságosan átvette volna a szerepet, és ahogy mindig elmondom, ennek örüljünk, mert még ma sem tart ott, hogy látványosabb legyen a hagyományos megoldásoknál. Nincsenek nagy akciójelenetek, verekedések, de nem is kell, egy sima fogadás is kellően izgalmas és "akciódús" tud lenni, ahogy az emberek kerülgetik egymást. Az egyik csúcspont a függeszkedős jelenet, ami nemcsak bennem, hanem Ebertben is a Rififi (1955) c. film bő negyedórás, néma csendben játszódó részletét idézte meg. A színészi játékról nem tudok mit mondani, a zene ütős a jól ismert témának köszönhetően.

Élmény: Mivel előbb láttam a Mission: Impossible 2-t (2000), kellemesen csalódtam, hogy nem egy szándékosan túltolt akciófilmet látok, hanem egy viszonylag értelmes, hagyományosabb kémfilmet. Nem mintha az előbbi rossz lenne, csak arra már ott a James Bond-sorozat. Szóval ja, kellemes popcorn-mozi egy unalmas estére, ha valami könnyedre vágyunk.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  • Tom Cruise (Top Gun, Esőember, Magnólia, Mission Impossible 2)
  • Jon Voight (Éjféli cowboy, Szemtől szemben, Transformers)
  • Ving Rhames (Ponyvaregény, Mission Impossible 2)
  • Vanessa Redgrave (Nagyítás)
  • Henry Czerny (A légy)
  • Jean Reno (Leon a profi)
  • Kristin Scott Thomas (Négy esküvő és egy temetés)
  • Emilio Estevez (Sivár vidék, Apokalipszis most, Nulladik óra)
  • Rolf Saxon (Ryan közlegény megmentése)
  • Marcel Iures (A Karib-tenger kalózai)
  • Andreas Wisniewski (Drágán add az életed)
  • Olegar Fedoro (Sztalker)
• A film alapjául szolgáló tévésorozat szereplői nem szerették a filmet, mert nem igazán egyezett a sorozat szellemiségével (de hát nem is az a dolga).
• A filmnek azóta 6 darabosra bővült és két újabb rész várható 2023 és 2024 folyamán.

Cselekmény: 2263-ban vagyunk, egy földönkívüli gonosz eljöveteléről szóló jövendölés beteljesedik, amit csak a tökéletes harcos, az "ötödik elem" állíthat meg. Egy szabotázsakció és némi kavarodás után az ötödik elem az emberek hadseregének fogságába kerül, ahonnan megszökik. És persze menekülés közben épp Korben (Bruce Willis), az egykori katonából lett, megkeseredett taxisofőr taxijába pottyan. Korben megszánja, segít neki megszökni és eljutni Cornelius-hoz (Ian Holm) a paphoz, aki a kezdetek óta tisztában van a jövendöléssel és annak valóságával...

Téma: Kötelezően leírják mindenhol, hogy a történet a rendező kamaszkori agyszüleménye és annak megfelelően kell kezelni, színes-szagos, humoros akciófilm sci-fi köntösben. Persze benne van az is, hogy az élet értelme a szeretet, minden más csak felesleges hívság - ebben a tekintetben végülis nincs alatta egy hollywoodi történetnek sem.

Tartalom: A történet karikaturisztikusan klisés kezdve a piramisoknál felfedezett földönkívüliektől a titkos társaságon át a kiégett szuperkatonáig. Nem is fontos, mi történik, de azért nagy vonalakban: a gonosz halált csak az életet adó elemek, köztük a szerelem tudja megállítani, s míg a sötét oldalt az önzés és egyéb negatív tulajdonságok segítik, addig a jó oldalnak meg kell találni a pozitívumokat (elsősorban a szerelmet), hogy szembeszállhasson vele. A történet lényege azonban nem annyira ebben, hanem a pörgős akcióban és humorban van, kaphattunk volna bármilyen körítés hozzá, úgyse lett volna időnk gondolkodni. A karakterek a történetelemekhez hasonlóan szándékosan klisések, de a humor kedvéért egy kis csavarral. Korbent pl. egy az egyben a Drágán add az életedből (1988) emelték át, de a nők előtt ő is meghunyászkodik. A gonosz segítője, Zorg is rendre felsül, így közel sem annyira félelmetes... stb. Szinte már kabarészerű a helyzetkomikum, ez adja a humor alapját, de bőven vannak poénok az elképzelt jövővel vagy beszólásokkal kapcsolatban, illetve hogy rájátszanak az elvárásainkra, aztán csavarnak rajtuk egyet.

Forma: A kamerakezelés olyan franciásan túlzó, szeretik az arcokat torz szögből mutatni, amitől nekem csak bizarr lesz egy kép és nem komikus, de hát ízlések és pofonok. A vágások a sztorival együtt pörögnek és többször még párhuzamosak is. A zene nem különösebben tűnt fel, pedig van egy ikonikus operarészlete, amit szándékosan úgy írtak meg, hogy ember ne tudja elénekelni. Sokak számára ez a film csúcspontja, én is hatásosra emlékeztem, de ezúttal nem igazán ragadott magával. Nem úgy Korbent, akivel többször eljátszották, hogy gyanútlanul vetették bele egy jelenetbe, így reakciói valódiak pl. az operaelőadásnál vagy az ötödik elem megpillantásakor. De kb. ő az egyetlen "normális" karakter, mindenki más kissé parodisztikus. Sokan támadják Ruby Rhod idegesítő karakterék, nekem nem volt vele különösebb bajom azt leszámítva, hogy sosem találtam viccesnek ezt a fajta hadaró, túljátszott humortípust. A film legizgalmasabb eleme persze a látványvilága. A jelmezekhez például nem kisebb nevet sikerült leszerződtetni, mint Jean Paul Gaultier, ami pár éve még semmit nem mondott volna, de most a stáblistán meglátva felcsillant a szemem (akit érdekel, itt kielemzik a jelmezeket). A díszletekért is neves képregényesek felelnek, és természetesen itt még (majdnem) minden valódi, nincs animáció, jobban is néz ki. Ez a jövő a Csillagok háborújához (1983) hasonlóan nem steril, hanem piszkos, de színes is; futurisztikus, de nem tér el különösebben napjainktól.

Élmény: A titok ott van, hogy nem szabad komolyan venni. Teljesen feleslegesen akadnak ki emberek esetleges következetlenségeken olyankor, amikor egy filmnek nem célja következetesnek lennie. Olyankor jogos szétszedni a filmet, ha az okosnak akarja eladni magát, de itt szó sincs erről, ez egy igazi popcorn film humorral, romantikával, akcióval. Attól még nem lesz persze egy jó és mély film, de nem is ez a célja. Csak élvezni kell.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  • Bruce Willis (Drágán add az életed, Ponyvaregény, Armageddon, A hatodik érzék)
  • Gary Oldman (Tiszta románc, Leon a profi, Éhkoppon, Harry Potter, Batman)
  • Ian Holm (A nyolcadik utas a halál, Brazil, Eljövendő szép napok, A gyűrűk ura, L'ecsó)
  • Brion James (Szárnyas fejvadász)
  • Tommy Lister Jr. (A sötét lovag)
  • Charlie Creed-Miles (Éhkoppon)
  • John Bluthal (Egy nehéz nap éjszakája)
  • Maiwenn (Leon a profi)
  • Sonny Caldinez (Az elveszett frigyláda fosztogatói)
• Maiwenn a rendező felesége volt, épp a film megjelenésének évében szakítottak, mert közben a rendező összejött az ötödik elemet alakító színésznővel.
• Sonny Caldinez idén hunyt el 89 évesen.
• Gary Oldman csak a barátság kedvéért vállalta a szerepet, illetve mert a rendező lett a producere készülő filmjének, az Éhkopponnak (1997).
• Az ötödik elem nyelvét a rendező és a színésznő találták ki, rajtuk kívül senki sem értette. Milla Jovovich a weboldalán azóta közzétette a szótárt.

Cselekmény: Nicholas (Michael Douglas) bankár család sarjaként, immár meglett férfiként vezeti rideg profizmussal a bankár cégét, érzelmeknek nincs helye se a szakmai, se a magánéletében, főleg a válása után. Épp 48. szülinapja van, ennyi idősen lett az apja is öngyilkos szeme láttára. Ebédre váratlanul felbukkan sokkal színesebb és persze zűrösebb öccse (Sean Penn), aki ajándékba egy titokzatos, rekreációs élményt hozott, egy személyre szabott játszmát. Először ügyet sem vet rá Nicholas, de nem hagyja nyugodni a dolog, főleg mert senki sem hajlandó róla többet elárulni, mint hogy sorsfordító élmény. Egy este aztán a tévéje megszólal, hogy elkezdődött a játszma, járjon nyitott szemmel, mert nyomokat fognak elhelyezni, és természetesen azonnal fura dolgok kezdenek történni Nicholas körül, például egy rosszullét szemtanújaként a kórház alagsorába érve váratlanul felszívódik a teljes személyzet és kettesben marad egy pincérnővel...

Téma: Fincher bevallása szerint a történet egy modern változata a Karácsonyi éneknek, azaz leegyszerűsítve azt a jól ismert erkölcsi tételt csomagolta új köntösbe, hogy a pénz nem boldogít, Nicholas-nak hiába van meg mindene, ha közben nem tudja élvezni és más, nem anyagi jellegű dolgok pedig nagyon is hiányoznak az életéből. Egyes kritikák szerintem túlgondolják és olyan témákat látnak bele, amit a történet meg sem említ, ugyanakkor a köntös miatt én is hozzátennék egy  még egy témát: a játszma simán tekinthető egy film allegóriájának, ahol Nicholas a néző, akit a cég próbál egy érzelmi hullámvasútra felültetni és a film végére elérni, hogy hatással legyen rá az élmény.

Tartalom: A történet Nicholas gyermekkori visszaemlékezésével indul, amelyben apja váratlanul öngyilkos lesz. Ezzel a színes, családtól nyüzsgő nosztalgiával ellentétben áll Nicholas rideg, magányos jelene. Sajnos nem nagyon tudok mit kezdeni ezzel a történetszállal azon kívül, hogy részben megmagyarázza Nicholas rideg természetét; úgy érzem, ebből akart valami több, jelentőségteljesebb lenni, de kukázhatták a forgatókönyv ezen részét és megelégedtek annyival, hogy Nicholas-ra hamar rászakadt a felelősség, illetve hogy természetének köszönhetően elvesztette feleségét is (de ha meg tudott házasodni, akkor fiatalon jobb volt, nem?). Erre kínál megoldást a játszma azzal, hogy olyan helyzetekbe löki Nicholas-t, ahol nemcsak teljesen kiszolgáltatott, de még el is veszíti személyiségének minden alapját (a családi házát, pénzét, cégét... stb.) - ez kell ahhoz, hogy megértse, a pénzzel nem lehet mindent megvenni és vannak nála fontosabb dolgok is. Adná magát, hogy a paranoid történet metafizikussá váljon, hiszen Nicholas nem tudhatja, mi a játék és mi a valóság, illetve még ha tudja is, hogy játékban van, ugyanúgy a bőrén érez mindent, mintha nem játékban lenne. De ezt a pontot nem lépi át a sztori ellentétben a Truman Showval (1998), A mátrixszal (1999) vagy a Harcosok klubjával (1999). A filmes párhuzam viszont áll, hiszen az egész játszma alaposan meg van tervezve színészekkel, kellékekkel, speciális trükkökkel, díszletekkel, Nicholas pedig önként megy bele a játszmába/moziba, tudja, hogy ez megrendezett, de attól még hatással van rá.

Forma: A zene nem tűnt fel leszámítva persze a nagy klasszikus White Rabbitet, ami elég szépet ütött a megfelelő ponton. A színészek rendben voltak, csak az zavart, hogy Nicholas végső megsemmisülése nem kapott elég időt. A vizuális elemekről nem tudok különösebben értekezni, mert nem voltak látványos képi motívumok (vagy nem vettem ugye észre őket), kivéve a színvilágot, ami a helyzetnek megfelelően változott: szépen megfigyelhető, hol válik ridegebbé, melegebbé, intimebbé, valóságosabbá a dolog, hogy a külvilág tükrözze Nicholas lelkiállapotát, illetve hogy elkülönítse egymástól a világokat.

Élmény: Nem láttam a filmet, de ismertem a végét, elcsíptem valamikor húsz éve talán a tévében, így tudtam mire kell számítsak, de enélkül is ugyanaz lett volna szerintem a problémám: nem tudtam igazán beleélni magam, hiszen 1) a film végig emlékeztetett minket, hogy ez csak a játszma, így egyik fordulat sem volt váratlan, 2) túlságosan életszerűtlen az, hogy több helyzet simán végződhetett volna súlyos sérülésben vagy akár halálban is, és ezt nem lehet elütni annyival, hogy nyugi, minden el volt tervezve alaposan. Tehát ezek pont azt érték el, hogy kellő távolságot tartsak a filmmel szemben, illetve ahogy fentebb írtam, nem merte vállalni az a filozofikusabb vonalat, amit a kvázi-folytatásnak tartott Harcosok klubja (1999) már igen. De nem tudom, ha nem ismerem a végét, lehet, hogy más lenne a véleményem.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  • Michael Douglas (Végzetes vonzerő, Bosszúállók)
  • Sean Penn (Az őrület határán, Az élet fája)
  • James Rebhorn (Függetlenség napja)
  • Peter Donat (A keresztapa 2)
  • Armin Mueller-Stahl (Redl ezredes)
  • Mark Boone Junior (Hetedik, Armageddon, Az őrület határán, Memento, Batman kezdődik)
  • Tommy Flanagan (Rettenthetetlen, Gladiátor)
  • Linda Manz (Mennyei napok)