Tartalom

Egy idős házaspár Tokióba utazik meglátogatni családjukat. Az unokákat nem érdeklik a nagyszülők, a gyerekek pedig nem érnek rá velük foglalkozni. Érezvén a terhet, a házaspár hazautazik, és rövidesen a nagymama meghal. A család egy rövid szertartás erejére újra összegyűlik, majd gyorsan visszatérnek napi rutinjukhoz.

A film lényege a generációk közötti családi kapcsolatok bemutatása. Bár érezhető a rendező részéről a szimpátia a nosztalgikus, hagyományosabb világ felé, szerencsére az idősebb nemzedéket sem mutatja sokkal jobbnak. Az unokák nem is reagálnak a nagyszülőkre, mintha már külön dimenziókban lennének; a gyerekek ugyan kötődnek még a szüleikhez, de már elszakadtak tőlük, mások mint gyerekkorukban voltak; a nagyszülők merev társadalmi normák szerint élnek, képtelenek őszintének lenni.

Megvalósítás

A drámaiságot és a mozgalmas cselekményt nélkülöző tartalomhoz hasonlóan a megvalósítás is mozdulatlan: fel sem tűnt, de gyakorlatilag nincs kameramozgás, gyakran a szereplők sem mozognak, csak Szomszédok-szerűen a kamerába beszélnek. Érdekesség, hogy a legtöbb beállítás "tatami-szintű", azaz alulról veszik a filmet.

Élmény

Kevésbé ismert, de Kuroszavához hasonló jelentőségű és elismertségű japán rendező Ozu. Ezt a filmet a legjobbak között tartják számon, és én értem, hogy egyedibb a megszokott nyugati filmeknél (talán leginkább a Play Time-hoz hasonlít, csak kevésbé unalmas), de ez a fajta film igazán katartikus élményt nem tud kiváltani. Nem is ez a célja persze.

Érdekességek

- Kyoko Kagawa az egyetlen életben maradt színész a stábból.
- Színészek, akiket láthattunk már korábban: Eijiro Tono (Hét szamuráj)

Patyomkin páncélos (Eisenstein, 1925)
Metropolis (Lang, 1927)

M (Lang, 1931)
Nagyvárosi fények (Chaplin, 1931)
Modern idők (Chaplin, 1936)
Robin Hood kalandjai (Curtiz-Keighley, 1938)
A játékszabály (Renoir, 1939)
Óz, a nagy varázsló (Fleming, 1939)

Aranypolgár (Welles, 1941)
Casablanca (Curtiz, 1942)
Biciklitolvajok (De Sica, 1948)
A harmadik ember (Reed, 1949)

Alkony sugárút (Wilder, 1950)
Mindent Éváról (Mankiewicz, 1950)
A vihar kapujában (Kuroszava, 1950)
Ének az esőben (Donen-Kelly, 1952)
Hátsó ablak (Hitchcock, 1954)
Hét szamuráj (Kuroszava, 1954)
Itáliai utazás (Rossellini, 1954)
A vadász éjszakája (Laughton, 1955)
Az üldözők (Ford, 1956)
12 dühös ember (Lumet, 1957)
A siker édes illata (Mackendrick, 1957)
Szédülés (Hitchcock, 1958)
Észak-északnyugat (Hitchcock, 1959)
Négyszáz csapás (Truffaut, 1959)

Az édes élet (Fellini, 1960)
Pszichó (Hitchcock, 1960)
Arábiai Lawrence (Lean, 1962)
A mandzsúriai jelölt (Frankenheimer, 1962)
A párduc (Visconti, 1963)
Egy nehéz nap éjszakája (Lester, 1964)
Dr. Strangelove (Kubrick, 1964)
Iszonyat (Polanski, 1965)
Az algíri csata (Pontecorvo, 1966)
Vétlen Baltazár (Bresson, 1966)
Play Time (Tati, 1967)
2001 űrodüsszeia (Kubrick, 1968)
Volt egyszer egy vadnyugat (Leone, 1968)
Vad banda (Peckinpah, 1969)

A megalkuvó (Bertolucci, 1970)
Francia kapcsolat (Friedkin, 1971)
Aguirre, Isten haragja (Herzog, 1972)
A burzsoázia diszkrét bája (Bunuel, 1972)
A keresztapa (Coppola, 1972)
A keresztapa II. (Coppola, 1974)
Kínai negyed (Polanski, 1974)
Taxisofőr (Scorsese, 1976)
Csillagok háborúja IV. (Lucas, 1977)
Apokalipszis most (Coppola, 1979)

Dühöngő bika (Scorsese, 1980)
E. T., a földönkívüli (Spielberg, 1982)
Fanny és Alexander (Bergman, 1982)
Amadeus (Forman, 1984)
Shoah (Lanzmann, 1985)
A bolygó neve: Halál (Cameron, 1986)

Schindler listája (Spielberg, 1993)
Ponyvaregény (Tarantino, 1994)
Toy Story (Lasseter, 1995)
Szigorúan bizalmas (Hanson, 1997)

Családi kötelékek (Yang, 2000)
Chihiro szellemországban (Mijazaki, 2001)
A gyűrűk ura I. (Jackson, 2001)
A gyűrűk ura III. (Jackson, 2003)

Tartalom

1938, Ausztria, Salzburg. Maria (Julie Andrews) osztrák lány, aki apácának készül, de nem igazán alkalmas rá. Nevelőnek küldik a von Trapp családhoz, ahol az özvegy, nácigyűlölő haditengerész szigorú fegyelmet követel gyerekeitől. Maria ellenszegül, és énekelni, játszani tanítja őket. Azonban egy nap Németország megszállja az országot.

Egy évvel és egy lépéssel a Mary Poppins-nál előrébb járunk, itt már van rendes történet, a dalok a film második felében már nem indoklatlanok, hiszen előadásra készülnek, valamint egy picit talán konkrétabb is a megfogalmazott társadalomkritika (antifasizmus). A film második fele már egészen filmszerű, sokkal kevesebb az indokolatlan dalra fakadás és még egy Hitchockot idéző bújocska is belefért.

Megvalósítás

Képileg a látványt a salzburgi táj adja, gyönyörű hegyek, zöldellő rétek, nem véletelen, hogy 70 mm-es filmet használtak. Sajnos nem éltek annyira az épületek belsejével, mint az Amadeus tette. Egészen megkepő volt, hogy nagyobb mélyésget mertek adni Rolfnak, a kis náci postásgyereknek, aki szerelméért szembeszegül a társadalmi normákkal, majd feladja ugyanezt politikai meggyőződéséért és végig ingadozik.

A musicalek dalait nehéz értékelni, hiszen vagy tetszik az embernek vagy nem. Jó teszt erre az idő; Az Ének az esőben dalai ma is a fülembe csengenek, a Mary Poppins-éi vagy Az oroszlánkirályéi nem. Úgy érzem, A muzsika hangjai egyes zenéire is emlékezni fogok. A koreográfia nem volt túl izgalmas, de a Dó-ré-mi valamennyire játékosra sikerült.

Élmény

A zenés filmeket indokolatlan dalra fakadásaik miatt nem kedvelem, de lehet csinálni jól is. A muzsika hangja olyan alsó-középosztálybeli ebből a szempontból emlékezetes dalokkal és szép tájképekkel, de filmként gyenge, különösen az első fele miatt.

Érdekességek

- Színészek, akikkel már találkozhattunk: Julie Andrews (Mary Poppins), Norma Varden (Casablanca), Doris Lloyd (Mary Poppins)
- Christopher Plummer lánya Amanda (Ponyvaregény), dédnagyapja pedig Kanada miniszterelnöke volt az 1890-es években.
- Anna Lee színésznő férje az a Stevenson, aki többek közt a Mary Poppins-t rendezte.
- A film ironikus módon egyedül Ausztriában és Németországban nem volt sosem népszerű.
- A film igaz történeten alapul. A valóságban a párnak még három gyereke született, és 1957-ig turnéztak kórusként. A filmbéli hét gyerek 1911 és 1921 született, már egyikük sem él. A leszármazottak The von Trapps néven 2001 óta folytatják a hagyományt.

Tartalom

Közvetlenül az amerikai polgárháború előtt járunk egy déli államban. Scarlet egy nagybirtokos lánya, népszerű a férfiak körében, és vissza is él ezzel. Azonban amikor a legjobb parti nem őt veszi el, sérül büszkesége, és rögeszmésen kezd beleszeretni a férfiba. Szerelmet vall neki, aminek fültanúja Rhett is, aki azonnal átlát a képmutató Scarletten, és tudja, hogy egy határozottabb, kemény férfira, azaz rá van szüksége. Eközben megkezdődik a polgárháború, Scarlett a kislányos világából kénytelen szembesülni a sötétebb valósággal.

A film elsősorban Scarlettről szól, hogyan lesz gyerekből felnőtt, hogyan tanul meg erős és önálló lenni, és ez talán a Dél megszemélyesítése is, ahogy a régi világát "elfújja a szél", és nehézségek árán újra lábra áll. Érdekes a film szexualitása, a maga leplezett módján mégiscsak leplezetlenül mutatja meg, hogy Scarlettet nem a töketlen pasik érdeklik, hanem a kemények, és valójában akkor elégedett, ha kiadósan megdugják. Egyesek szerint ez a házasságon belüli erőszak idealizálása, de szerintem csak Scarlett karaktere tette szükségessé.

Megvalósítás

Korának egyik legdrágább filmje, élethűen korabeli, hatalmas díszletekkel és zenével, sok statisztával, sztárokkal. A festett és vetített hátterek elég szembetűnőek voltak, de nézzük el egy lassan 80 éves filmnek. Ugyanakkor gyakran szépek voltak a színek, és egyedi tudott lenni, amikor csak sziluetteket láttunk.

Volt néhány kifejezetten realisztikus, erős jelenet is, különösen a háború árnyoldalát bemutatóak, ami a második világháború közeledtével aktuálissá vált, pl. Scarlett amikor már állatiasan harap a retekbe éhezése során, vagy amikor sebesültek ezrei haldokolnak.

Élmény

A film végén Scarlett megérti, hogy az otthona a legfontosabb, és miután korábban esküt tett az égieknek, hogy sosem fog éhezni, most újra esküt tesz, hogy visszaszerzi Rhettet. Négy órában ennyi nagyon kevés. Szórakoztató a sok kaland és a karakterek együttmozgása, de ennyi időbe bőven belefért volna egy részletesebb bemutatása annak a fontos tíz évnek, ami alatt a régi Dél tovatűnt a szélben és egy új született.

Érdekességek

- Evelyn Keyes (Scarlett húga) egyik férje a magyar Charles Vidor rendező volt, a másik pedig a szintén rendező John Huston (Kínai negyed).
- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Olivia de Havilland (Robin Hood kalandjai), Jane Darwell (Mary Poppins), Ward Bond (Az üldözők), Cliff Edwards (Pinokkió)
- A film szereplői közül ketten még mindig életben vannak: Mickey Kuhn (Melanie és Ashley fia), illetve Olivia de Havilland (Melanie).
- Cliff Edwards nemcsak színész volt, slágerei is voltak - ő vitte slágerre először az Ének az esőben c. dalt.
- A filmet eredetileg a magyar származású Cukor rendezte volna, de elégedetlenek voltak vele, így lett végül Fleming a rendezője. Ő azonban ekkor forgatta az Óz, a nagy varázslót is, így több más rendező is kisegítette, többek között állítólag Hitchcock is.
- Részt vett a forgatókönyv megírásában F. Scott Fitzgerald is.

Tartalom

Andy bankár, felesége meggyilkolásáért börtönbe kerül. A hely embertelen, kegyetlen őrökkel, rabtársakkal és korrupt igazgatóval, ám Andy szaktudása hasznosnak bizonyul a börtön dolgozói számára, és ezért cserébe Andy minden fogvatartottnak jobb körülményeket próbál kiharcolni. A börtön azonban továbbra is börtön, testileg és lelkileg is fogva tartja lakóit.

A börtön mint általában mindig, most is egy társadalmi allegória, de nem érzem teljesen konkrétnak, inkább afféle kötöttségnek. A címnek megfelelően az egyik fontos motívum, amit a börtön elvenne, de fontos megőrizni, az a remény, a másik az emberhez méltó élet. Az eredeti címben szereplő "megváltás" pedig ezekre utal, hiszen Andy a börtönlakók számára megváltást jelentett azzal, hogy visszacsempészte ezeket az életükbe még a falak között is.

Megvalósítás

A történet így elmesélve még egész jónak tűnik, azonban a kelleténél meseszerűbben adták elő a brutálisabb jelenetek ellenére is. Különösen Andy karakterében érzem ezt, hogy sokkal inkább testesítette meg az üzenetét, mintsem egy realisztikusabb figurát.

A képek szépek - nem tolakodnak, de azért finoman ott a szoksásos árnyék-fény játék, a színek helyszín és hangulat szerinti változtatása. Nem nevezhetem hatásvadásznak vagy giccsesnek, de mégis giccs-érzetem van; talán inkább mesterkélten akar lírai lenni, de nem sikerül neki.

Élmény

Azon morfondírozhatunk még, hogy Andy Jézus-e, esetleg a szennyelvezetőn történő megszökése a születés folyamatát akarja-e jelenteni, esetleg a szabadulásuk valójában halál; a befejezése számomra nagyon belerondított a történetbe, és nem véletlenül: eredetileg Red buszos jelenetével ért volna véget a film, de a stúdió nyomására sajnos happybb endinget kapott. Fiatalabbaknak tökéletes film lenne a maga idealista stílusával, de a verekedések és az erőszak miatt mégsem tudom ajánlani nekik.

Érdekességek

- A rendező szülei magyarok.
- Színészek, akiket már láthattunk korábban: Morgan Freeman (A sötét lovag), Mark Rolston (A bolygó neve: Halál).
- Andy szerepére többen is várományosak voltak (Kevin Costner, Tom Cruise, Tom Hanks, Brad Pitt), és Redére is (Clint Eastwood, Harrison Ford, Paul Newman, Robert Redford).