Előzmények: Amerika úttörői filmesei Edison és csapata volt, akik ugye részben más üzleti modellben gondolkodtak, mint az európaiak, de ettől függetlenül ők is aktualitásokkal, egzotikumokkal kezdtek. A fejlesztés oroszlánrészét William K. Dickson végezte el, aki végül 1895-ben saját céget alapított. E cég alkalmazottja volt a négy Miles testvér, azaz Earl, Harry, Herbert és Joseph. 1902-ben megtaláltak - vagy létrehoztak - egy piaci rést: addig a filmeket közvetlenül filmesektől vásárolták a bemutató helyek, Miles-ék viszont közéjük ékelődve magasabb árat fizettek a filmekért a filmeseknek, de olcsóbban kölcsönadták a bemutatóknak. 1910-ben csődöt jelentettek, és szétváltak útjaik.

A film: A cím magyarul kb. "Utazás a Market utcán". A műfaj panoráma, azaz utcaképet látunk egy siklóvonatra felszerelt kamera nézetéből. Volt már ilyen, mindig érdekesek a korabeli épületek, járművek, a közlekedési kultúra, az emberek, bár a férfiak meglepően egyenöltözöttek. Érdekes volt látni, hogy már ekkor milyen sok autó van az úton, amíg a fent belinkelt írásban fel nem világosítottak, hogy a látvány kedvéért filmeseink felbéreltek sofőröket, és az egyik autó konkrétan hatszor elhalad a kamera mellett :D Az útvonal A 8. utca és a komp közötti szakasz (Google Maps-en innen), ami nem messze van Miles-k stúdiójától. Valószínűleg nem is lett volna különösebben ismert és fontos a film, ha pár nappal később nem jön a hírhedt 1906-os földrengés és tűzvész, amit láthattunk a San Francisco (1936) c. filmben is, és ami elpusztította az épületek 80%-át. A film végi komp épület tornya kibírta, de ezen a toronyból készült képen jól látható, hogy a Market utca épületei mind összeomlottak. A film is csak azért úszta meg, mert egy nappal a katasztrófa előtt elküldték New Yorkba. Egy filmes volt szíves száz évvel később megcsinálni ugyanezt a filmet.

Előzmények: Alice Guy (1873-1968) nemcsak az első női filmes volt, de az elsők között volt a narratív film megteremtésében is. Egy kamerákkal foglalkozó cég titkárnőjeként jó kapcsolatot ápolt a filmesekkel, ott volt az első Lumiere-demonstráción is, és mivel jó viszonyban volt a vezetéssel, kölcsönkért egy kamerát. Unva az aktualitásokat, 1896-ban leforgatta az első narratív filmet. 1906-ig itt (a Gaumont-nál) rendezett, majd 1907-ben az amerikai leányvállalat vezetője lett férjével. Annyira sikeresek voltak kezdetben, hogy az ország legnagyobb stúdióját tudhatták magukénak,azonban az 1920-as évekre áttevődött a súlypont Hollywoodra a keleti partról.

A film: A cím magyarul kb. "a feminizmus következményei." Nincs igazi cselekmény (nem teljesen igaz, mert egy férfi egy napját követhetjük nyomon, de ennek nincs különösebb jelentősége szerintem), életképeket láthatunk egy olyan világból, ahol a nők férfiként, a férfiak pedig nőként viselkednek. És ez vicces. Nem úgy, mint a modernebb kommersz filmekben, ahol az üzenet ugyanaz, de úgy vicces, hogy a férfi beöltözik nőnek (Van aki forrón szereti (1959), Aranyoskám (1982), Mrs Doubtfire (1993)) vagy egy meleg karakter femininen buzis. Itt valódi szerepcsere van, minden nő férfiasan viselkedik és viszont. Ez a hossz és a történetnélküliség sajnos alkalmatlan arra, hogy elgondolkodtassa az embert a problémán, pedig a legtöbb jelenet rámutat a nők kiszolgáltatottságára, és sokat mond, hogy sok férfi még mindig azon rinyál bő száz évvel később is, hogy a nemi egyenlőségtől elvész a férfiasságuk. Vizuálisan nem érdekes, a jelenetek színháziasan jól felszereltek használt kellékekkel és több karakterrel, szóval ebből a szempontból már érződik a fejlődés így az 1900-as évek közepére, hiszen egyre gyakrabbak a részletesebb képek. Kicsit jobban megcsinálva ez a film ma is ütne.

Előzmények: Fura mód pont a hagyományosan kiemelkedő svéd mozi kezdeteiről nem találtam infót, de nyilván ide is a Lumiere-ek hatására indult be a filmgyártás. A rendezőről sem találtam infót, még képet sem. Alább az operatőr látható, aki később több Soljstrom-filmben működött közre.

A film: A cím magyarul kb. "Haakon király fogadása Kristianiában." És máris egy érdekesség a cím miatt, mielőtt belevágnánk a filmbe: Norvégia fővárosa, Oslo a 17. században leégett és az újjáépített települést Kristianiának nevezték el, tehát a filmben azt láthatjuk, ahogy a norvég király megérkezik Norvégia fővárosába. 1925-ben vették fel újra az Oslo nevet. És ha már elkezdtünk törizni, akkor beszélni kell a film kontextusáról is: elnagyoltan arról van szó, hogy a 19. század elején a napóleoni háborúkban Svédország megszerezte Dániától az amúgy viszonylag autonóm Norvégiát, akik továbbra is autonómok maradtak és egyre kevésbé akartak más országoktól függeni, ezért 1905-ben végül kiváltak az unióból. Királynak a közös norvég és svéd gyökerekkel bíró dán herceget, a későbbi VII. Haakont (1872-1957) hívták meg a trónra, az ő megérkezését rögzíti a film. Jelenleg unokája, V. Harald (1937-) uralkodik. Maga a film igazából aktualitások sorozata híradós stílusban, sokat mozog a kamera, de tartalmi szempontból nézve nem igazán jó, nem hangsúlyozzák, építik fel a király érkezését és vonulását, inkább olyan, mintha valaki ma a a mobiljával a tömegből megpróbálná felvenni egy sztár vonulását.

Előzmények: A francia Georges Melies (1861-1938) már nem feltalálóként vagy annak környezetéből került a filmvilágba, hanem egy bűvészszínház igazgatójaként. Amikor 1895-ben látta a Lumiere-testvérek egyik bemutatóját, azonnal beszerzett ő is egy kamerát és forgatni kezdett kezdetben életképeket, de hamarosan stúdiót épített és egyre inkább a szórakoztatás felé mozdult el.

A film: Őszintén szólva feliratok híján sz*rt se értettem a sztoriból. A cím alapján feltételezhetnénk, hogy egy ismert ezeregyéjszaka meséjét látjuk, de nem, az csupán ihletés. Elvileg arról szól, hogy egy keleti uralkodó elutasítja lánya kérőjét, de szerencsére megjelenik a kérőnek egy szellem, aki veszélyeken átvezetve őt gazdaggá teszi, és így már oké a frigy. A hangsúly természetesen a látványon van, és arra nem lehet panaszunk, komoly mozgó díszleteket húztak fel, jók a kellékek, jelmezek, a melies-i trükköket már ismerjük, a színek szép élénkek. Egyedül a vadállatnak beöltözött emberek voltak bénák. Összességében látványos, de a sztorija nehezen érthető, és ezért gyengébb más Melies-filmeknél, ahol a képekből is megérthetjük, mi történik. (Igen, van egy katalógus, ahol előre elmondják a tartalmat, de ha más filmjei működtek anélkül, akkor itt is sikerülhetett volna.)

Előzmények: Gaston Velle (1868-1953) francia filmes volt, magyar apja utazó bűvész volt, ezzel kezdte Gaston is, majd a Lumiere-eknél és a Pathe-nál kezdett filmezni, ahol Melies-szel kellett volna versengenie. 1913-ban valamiért abbahagyta a filmezést, további információkat nem találtam róla.

A film: A cím magyarul kb. "az aranytojást tojó tyúk." A jól ismert történetben, amely eredetileg Aiszóposzé, egy paraszt pár leöli aranytojó libájukat, hogy kiszedjék belőle az aranyat, de nem találnak belül semmit, így kapzsiságukban elvesztik a gazdagságuk forrását. Ezzel azért érdemes tisztában lenni, mert a történet ismerte nélkül nem érthető a cselekmény. A filmben egy paraszt a tombolán nyer egy tyúkot, amiről otthon kiderül, hogy aranytojást toj. Meggazdagszanak, de amikor a tyúk nem toj több tojást, leölik, hátha találnak benne valamit. Arany helyett azonban a parasztot elragadják valamiféle tündérek. A történet mellékszálában van egy tolvaj páros, akik kirabolják főhősünket, de akár ki is maradhatott volna a szál - legalább rétegezte kicsit a cselekményt. A tyúk csodálatosságát azzal erősítik, hogy tündérré változik több másik tyúkkal. A nagy hibája a sztorinak, hogy a tojáson nem látszott, hogy arany, pedig kiszínezhették volna, ahogy tették a filmben más dolgok esetén. A kamerabeállítás statikus, szemközti, ebben a tekintetben nem túl izgalmas. Magamtól nem vettem volna észre, de a vásár-jelenetben a kamera bizony oldalaz, ami nem újdonság, de azért ritka. A vásár amúgy is tele van statisztákkal és díszlettel, az egy viszonylag erős jelenete a filmnek. Egy jó pontja egy animáció, illetve amikor főhősünkön elhatalmasodik a kapzsiság és ez vizuálisan is megjelenik, de összességében kissé zavaros volt. Érdekesség, hogy az operatőr elvilg de Chomon volt.