Artúr filmélményei

Tatlong taong walang Diyos (1976)

2022. november 25. 23:59 - Liberális Artúr

Rendezte: Mario O'Hara
Műfaj: kosztümös
Főbb szereplők: Nora Aunor, Christopher De Leon, Rafael Roco Jr.
Megjelenés: 1976, Fülöp-szigetek
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,3
Ajánlott írás: https://criticafterdark.blogspot.com/2007/02/tatlong-taong-walang-diyos-three-years.html
Mikor látható: -

Cselekmény: ...avagy "három év isten nélkül", amikor a japánok pusztítanak a Fülöp-szigeteken 1942-1945 között. A vidéki szerelmespár, Rosa (Nora Aunor) és Crispin (Bembol Roco) búcsúznak, amikor a férfi bevonul katonának a második világháborúban. Rosa és családja félvállról veszik a háborút bízva Istenben és az amerikaiak védelmében, ám a hadifogságból megszökő Crispin, gyilkolászástól traumatizált, ugyanakkor elszánt, hiszen muszáj küzdeni a japánok ellen. Crispin a hegyekbe vonul gerilláskodni, Rosa és családja élik tovább életük egyre szerényebb körülmények között. A tragédia akkor következik be, amikor a filippínó-japán katona Masugi egy este beállít a családhoz és részegen megerőszakolja Rosát, aki teherbe is esik. "Szerencsére" Masugi beleszeret a lányba, ezért rendre visszatér kedveskedni neki étellel, aminek a család örül, Rosa viszont undorodva a helyzettől visszautasít mindent...

Téma: Ha nagyon elnagyoltan akarok fogalmazni, akkor a történet magva az, hogy Isten épp a legsötétebb időkben mutatkozik meg azáltal, hogy a hit, a remény, a szeretet még ezekben a legnehezebb időkben is viszi az embert. És mindez a második világháborús Fülöp-szigeteken, azaz Amerika és Japán ütköző-érdekszférájának kontextusában történik.

Tartalom: Történetünk gyorsan ledarálja a japán megszállás első hónapjait, gyakorlatilag Crispin (és a helyiek) beszámolójából értesülünk, hogy a japánok nagyon kegyetlenek és kiűzték az amerikaiakat. A történet igazán akkor kezdődik, amikor Masugi megerőszakolja Rosát, és ekkor még természetesen teljesen a lánnyal vagyunk, csakhogy a sztori elkezd minket puhítani és megmutatni Masugi emberi arcát, aki tulajdonképpen szintén a háború áldozata. Sokkal érdekesebb persze Rosa karaktere, akinek meg kell küzdeni a japán veszéllyel, Masugival, önmaga anyaságával, Crispin szerelmével és még az őt kollaboránsnak tartó helyiekkel is. Crispin és Masugi konfliktusa rövid ugyan, de rámutat, hogy mindkét félnek igaza van, hiszen vagy az amerikai vagy a japán befolyás mellett kell letenniük a voksuk, így elkerülhetetlen a tragédia - ebből a szempontból Rosa az ország jelképeként is értelmezhető. Nagyjából ez a fordulópont, a cselekmény második felére Rosa átkerül Masugi révén a másik oldalra és most nem a japánok kegyetlenkedéseit, hanem a filippínókét kell elvszenvednie. Bár a cím és a fentebb vázolt téma alapján azt gondolhatnák, hogy nagyobb szerepet kap a spiritualitás, de szinte szóba sem kerülnek ezek a dolgok a végéig, amíg a pap le nem vonja nekünk a tanulságot.

Forma: Formailag meglepően jó lett, több látványos eszközt is használ az üzenet felerősítésére. "Körítésnek" rengeteg a bevágott, második világháborús archív anyag, illetve hangsúlyosak a gyors, montázsszerű vágások. De nem fél használni színezést sem, vallásos klasszikust megjeleníteni, a kedvencem pedig az volt, amikor messze megelőzve korát hagyta az akciót elmenni a kamera mellett és az rajta maradt a csendes, békés természeten (valójában a bujkálókat akarta megmutatni inkább, de nem érdekel, én így értelmeztem :D ). A zene rendben van, a főcímdal egy hatásos ballada, bár ma már elég ósdinak hangzik, a színészekkel sem volt különösebb baj, bár elsősorban a Rosát alakító színésznő teljesített jól (el is nyerte életében először a legfontosabb díjakat), és külön öröm, hogy nem akartak mindent szájba rágni, sokszor csak az arcjátékra hagyatkoztak.

Élmény: A legutóbbi filippínó filmélményeim nem voltak igazán erősek, ezért nem voltak nagy elvárásaim, szerencsére ezúttal azonban kellemesen csalódhattam, mind a sztori jól működött egyéni és magasabb szinten, mind a képi világ kellően hatásos volt. Pedig a történet viszonylag sablonos, lehetett volna könnyen egy unalmas melodráma, de magával tudott ragadni a tragédia.

Érdekességek

  • Korábban láttuk:
    • Nora Aunor (Himala)
    • Bembol Roco (Manila a fény markában, A veszélyes élet éve)
    • Hilda Koronel (Az anya, a lány és a szerető)
  • Nora Aunor és Christopher de Leon házasok voltak ekkor és egyben a film producerei
  • Japán szinte egyszerre bombázta le az amerikai erőket Pearl Harbornál és indított támadást Óceánia és Délkelet-Ázsia ellen, beleértve az akkor még amerikai Fülöp-szigeteket. Mintegy félmillió filippínó halt meg a háborúban, az ország pedig - ami akkor Ázsia egyik leggazdagabbja volt - a földdel vált egyenlővé.

Országinfó

  • Földrajz: A Fülöp-szigetek Ázsiában, Délkelet-Ázsiában van, több ezer szigetből áll, bő háromszor nagyobb Magyarországnál, éghajlata trópusi, sok a vulkánkitörés és a földrengés.
  • Társadalom: Az egyik legnépesebb ország 110 millió lakosával, kb. közel 200 kisebb-nagyobb etnikumból áll, harmaduk viszajan, negyedük tagalog, túlnyomó részük keresztény, gazdasága közepesen fejlett, Magyarországhoz hasonlóan sérült demokrácia.
  • Történelem: Már 10-50 ezer éve is éltek itt negritók, majd három-négyezer évvel ezelőtt az ő tajvani leszármazottaik, az ausztronézek fejlett hajóikkal rövid idő alatt ellepték az Indiai és a Csendes-óceán partvidékét Kelet-Afrikától Polinéziáig. Alacsony népsűrűsége miatt birodalmak helyett városállamok alakultak ki, míg spanyol gyarmatosítók meg nem érkeztek a 16. században, az elfoglalt területeket egy adminisztrációba szervezték, kereszténységre térítették és elnevezték II. Fülöp spanyol királyról. A 19. században a filippínók nemzeti öntudatra ébredtek és 1898-ban kikiáltották ugyan függetlenségüket, ám közben az amerikaiak elnyerték az országot a spanyoloktól az amerikai-spanyol háborúban és leverték a forradalmat. Szerencsére úgy ítélték meg, hogy nem éri meg megtartani a szigetországot, ezért gazdasági és katonai kiszolgáltatottság mellett 1946-ban beleegyeztek az ország függetlenedésébe, amely egy közel 15 éves diktatórikus időszakot leszámítva viszonylag demokratikus tudott maradni, bár közel sem problémamentes.
  • Film: Természetesen ide is Lumiere-ék hozták a filmet 1897-ben, és már az 1910-es években megszülettek az első komolyabb filippínó filmek és a mai napig az egyik legkomolyabb filmipara van a délkelet-ázsiai régióban. Igazán a második világháború után indult be mind a szórakoztatóipar, mind a művészfilmes világ, az 1970-es évektől a független filmesek is sikereket tudtak elérni, de egyelőre most, a 21. században vannak a topon. Fontosabb filmek a blogról:
Szólj hozzá!
Címkék: 1976 kosztümös 20. század Ázsia Fülöp-szigetek 1970-es évek Délkelet-Ázsia 2 órás IMDB 7 Bembol Roco Nora Aunor Mario OHara Christopher de Leon

Manila a fény markában (1975)

2022. november 19. 23:58 - Liberális Artúr

Rendezte: Lino Brocka
Műfaj: dráma
Főbb szereplők: Hilda Koronel, Lou Salvador Jr., Tommy Abuel
Megjelenés: 1975, Fülöp-szigetek
Hossz: kb. 2 óra
IMDB: 7,8
Ajánlott írás: https://www.criterion.com/current/posts/5741-manila-in-the-claws-of-light-a-proletarian-inferno
Mikor látható: -

Cselekmény: A vidéki Ligaya (Hilda Koronel) elszegődött Manilába egy gyári munkára kecsegtető feltételek mellett, de egy nap levél érkezik munkaadójától, hogy a lány eltűnt egy pár drága fülbevalóval. Szerelme, Julio (Bembol Roco) azonnal nyomába ered, egy építkezésen helyezkedik el éhbérért, ahol kollégái révén megismerkedik a városi nyomorral és a kiszolgáltatottsággal, miközben Ligaya vélt lakhelye előtt szobrozik éjszakánként, hátha megpillantja szerelmét...

Téma: A cselekmény az 1970-es évekre jellemző szocialista nézőpontból mutatja be a kizsákmányolt, legalsóbb munkásosztály nyomorát és kiszolgáltatottságát, meg persze van benne egy adag "romantika" a régi vidéki idill és a modern nagyvárosi fertő ellentétéről. Nem tudom, hogy véletlen vagy szándékos, mindenesetre beleláthatunk némi etnicista Kína-ellenességet is harmadik motívumként.

Tartalom: Javarészt az alsóbb társadalmi csoportok kiszolgáltatottságát követhetjük nyomon Julio életén keresztül, aki ugye vidékről jön fel a fővárosba szerelme után. Építkezésen vállal munkát éhbérért, de még ebből a bérből is kiforgatják vadkapitalista felettesei, akiket ráadásul a hatóságok is támogatnak, mint később kiderül (ekkor vagyunk a kellős közepén a Marcos-diktatúrának). Utcán alszik vagy kollégái tákolmányaiban, szexmunkásnak áll (ezt erősen megvágták, ezért kissé értelmetlen lett a szál); a szex egyébként is központi téma, hiszen Ligaya is nyilván prostituált lett, ahogy egy földönfutóvá váló karakter is, a férfimunkások pedig nem veszik észre, hogy ők is fenntartói e rendszernek, amikor igénybe veszik a szolgáltatást, miközben megvetik azt. Ezt leszámítva már idillien erős a szolidaritás a munkások között, a nagy szegénységben is megosztják egymással mindenüket - amikor viszont Julio belebotlik egy tüntetésbe, simán átsétál rajtuk, önmagával van elfoglalva. A vidék-város/idill-fertő ellentétet Julio visszaemlékezései mutatják, mert bár ott is nagy a szegénység és nem ritka az erőszak, az emberek még boldogulnak önerőből, Manilában már nem. Julio karaktere ezt jelképezi, teljesen naiv, egykedvűen elfogad minden rosszat és nehézséget, szinte már fatalista, ahogy Ligayát is rábeszéli tervére később. Erre már túl későn későn, csak a legvégén ébred rá. Ami a kínai szálat illeti, ez mindössze abból adódik, hogy Ligayát kínaiak kényszerítik prostitúcióra és a kínai negyedben vagyunk emiatt állandóan, de nem találtam különösebben erős filippínó-kínai ellentétet a Wikin. A címet nem sikerült értelmeznem.

Forma: Alapvetően a vágásokkal, pontosabban azok ütemével machinál a film, ezen kívül olyan nagy kreativitást nem fedeztem fel a megvalósításban. A cím alapján több fény-árnyjátékot vártam, de csak egyszer bandukol neonfényekben Julio az éjszakában. A város személytelenségének egyik kifejezőeleme, hogy gyakran nem látjuk, mi történik, csupán elbeszélésekből értesülünk róluk. A zene részben az 1970-es elektronikáját hozza, ami mai füllel már-már viccesen retró, részben népszerű popdalokat, amelyek áthallásosak az amerikai kulturális gyarmatosítással. A színészek rendben voltak, helyenként egyes karakterek túlzóak, de a főszereplők nem.

Élmény: Ez Az anya, a lány és a szerető (1976) és a Himala (1982) világa nagyjából, kissé nyomorpornó érzéseket váltott ki belőlem, hiszen Julio fokozatosan csúszott lefelé. Rendben van egyébként, nem tudok különösebben belekötni, kordokumentumként fontos, csak ilyen típusú sztorikból már láttam sokat.

Érdekességek

  • Korábban láttuk:
    • Bembol Roco (A veszélyes élet éve)
    • Hilda Koronel (Az anya, a lány és a szerető)
  • Az író maga is építkezéseken dolgozott évekig, így tapasztalatai hitelesek; a férfiprosti-szál azonban a meleg rendező kérésére került bele.

Országinfó

  • Földrajz: A Fülöp-szigetek Ázsiában, Délkelet-Ázsiában van, több ezer szigetből áll, bő háromszor nagyobb Magyarországnál, éghajlata trópusi, sok a vulkánkitörés és a földrengés.
  • Társadalom: Az egyik legnépesebb ország 110 millió lakosával, kb. közel 200 kisebb-nagyobb etnikumból áll, harmaduk viszajan, negyedük tagalog, túlnyomó részük keresztény, gazdasága közepesen fejlett, Magyarországhoz hasonlóan sérült demokrácia.
  • Történelem: Már 10-50 ezer éve is éltek itt negritók, majd három-négyezer évvel ezelőtt az ő tajvani leszármazottaik, az ausztronézek fejlett hajóikkal rövid idő alatt ellepték az Indiai és a Csendes-óceán partvidékét Kelet-Afrikától Polinéziáig. Alacsony népsűrűsége miatt birodalmak helyett városállamok alakultak ki, míg spanyol gyarmatosítók meg nem érkeztek a 16. században, az elfoglalt területeket egy adminisztrációba szervezték, kereszténységre térítették és elnevezték II. Fülöp spanyol királyról. A 19. században a filippínók nemzeti öntudatra ébredtek és 1898-ban kikiáltották ugyan függetlenségüket, ám közben az amerikaiak elnyerték az országot a spanyoloktól az amerikai-spanyol háborúban és leverték a forradalmat. Szerencsére úgy ítélték meg, hogy nem éri meg megtartani a szigetországot, ezért gazdasági és katonai kiszolgáltatottság mellett 1946-ban beleegyeztek az ország függetlenedésébe, amely egy közel 15 éves diktatórikus időszakot leszámítva viszonylag demokratikus tudott maradni, bár közel sem problémamantes.
  • Film: Természetesen ide is Lumiere-ék hozták a filmet 1897-ben, és már az 1910-es években megszülettek az első komolyabb filippínó filmek és a mai napig az egyik legkomolyabb filmipara van a délkelet-ázsiai régióban. Igazán a második világháború után indult be mind a szórakoztatóipar, mind a művészfilmes világ, az 1970-es évektől a független filmesek is sikereket tudtak elérni, de egyelőre most, a 21. században vannak a topon. Fontosabb filmek a blogról:
Szólj hozzá!
Címkék: dráma 1975 20. század Ázsia Fülöp-szigetek 1970-es évek Délkelet-Ázsia 2 órás IMDB 8 Lino Brocka Hilda Koronel Lou Salvador Jr. Tommy Abuel

O Bandido da Luz Vermelha (1968)

2022. október 23. 22:01 - Liberális Artúr

Rendezte: Rogerio Sganzerla
Műfaj: krimi
Főbb szereplők: Paulo Villaca, Luiz Linhares, Helena Ignez, Pagano Sobrinho, Roberto Luna
Megjelenés: 1968, Brazília
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 7,3
Ajánlott írás: -
Mikor látható: -

Cselekmény: ...avagy a "vöröslámpás bandita". Mert vörösfényű zseblámpával járja a házakat, amiket kirabol, és gondolkodás nélkül megerőszakolja a nőket és lelövi őket. Már az anyja is el akart vetetni, de nem jött össze, megszületett a nyomorba, betörésekből tarja fenn magát, rettegésben tartja a várost, hiszen tucatnyi áldozata van már. Nyomában Sade nyomozó, de eredménytelenül...

Téma: Jaj, nem is tudom, ez olyan, mint egy Godard-film (egyes jelenetekben konkrétan őt láttam megidézni), de ezúttal nem azért nehezen követhető a film, mert túl sok és nehéz gondolat hangzik el, hanem mert töredezettek, a közöttük lévő kapcsolathoz pedig szükség lenne gondolom a korabeli kontextusra, ami értelemszerűen 2022-ben egy kelet-európainak nincs meg. Annyi azért így is átjött, hogy a szokásos, hatvanas évekbeli társadalomkritika rajzolódik fel elénk, amelyben alapvetően a rendszer a felelős a nagy társadalmi különbségekért és az ebből fakadó "rossz válaszokért", mint amilyen a bandita.

Tartalom: Bár látszólag lineáris a cselekmény, a jelenetek nem egymásból következnek, tehát az előbb említett töredezettség nem csupán formaiságot vagy időbeniséget jelent, hanem hiányoznak dramaturgiai pontok is. Ugyanakkor ez nem a több szempontból is erre a filmre hajazó Bang Bang (1971), ahol tényleg összefüggéstelenek voltak a jelenetek, itt azért van némi íve a cselekménynek. Három főbb szálunk van, az első a banditáé, aki a nyomorból a bűnözésbe menekült, miután rájött, hogy máshogy nem tud belőle kitörni, és gyakorlatilag ennyit látunk belőle, hétköznapi dolgokat csinál vagy épp betör, ezért írtam, hogy nem igazán halad a cselekmény. A második szálunk az utána nyomozó rendőrség, de ez a szál kihasználatlanul marad. Azt hittem, Sade ellenpontja vagy tükörképe lesz, mert ő sem volt kibékülve a társadalommal és nincs hatalma változtatni rajta. Váratlanul lépett be kb. a történet felénél a nagypolitika J. B. elnökjelölt személyében, akiről üvölt a gerinctelen korrumpálhatóság és ugyanúgy erőszakkal és erővel szerzi meg, amit akar, csak másik pályán mozog. Nyíltan ki is mondja, hogy fenn kell tartani a szegénységet is; vélhetően ő jelképezi a politikai elitet, míg a bandita legalább a szegényeket, ha nem egész Brazíliát. A pusztulás felé közeledő ország helyzetét ("akin cipő van, az nem marad életben") végül egy terrorista csoport változtatja meg, illetve átmegy egy allegorikus végkifejletbe, de nem lövöm le a poént, hadd legyen meg mindenki a "hát ez meg mi a f*sz" élmény :D

Forma: A cím ellenére fekete-fehér, dinamikus, sokat mozgó kézikamerás a stílusa, ami jól passzol a töredezett stílushoz, de egyben nehezebben követhetővé is teszi az egészet. Rendszeres mozilátogató lévén a banditának köszönhetően kapunk filmjeleneteket is, ám ezek nem azok a nagy klasszikusok, amelyeket ismernék. A zene hasonlóan változatos a poptól a komolyzenéig, ám az igazi fő formai megoldás ezúttal nem a képekben vagy a zenében van, hanem a narrációban. Van ugyan párbeszéd és belső monológ, de a szöveg nagyját két rádióbemondó(?) adja egymás szavába vágva, akik egyfelől a nyilvánosságot/nézőket képviselik, de gyakran kommentálják vagy értékelik is az eseményeket.

Élmény: Nem ez lesz a kedvenc dél-amerikai filmem, tematikájában nagyjából ugyanaz, mint kortársai, kevésbé drámai és intelligens, de kétségkívül energikus és ironikus, így nem unatkozik rajta az ember. Talán jobb lett volna, ha egy léptékkel ironikusabbra veszik, így egy picit komoly lett, ahhoz pedig nagyobb mélység illett volna.

Érdekességek

  • Korábban láttuk: Sonia Braga (Aquarius)
  • Még életben van: Helena Ignez (80), Sonia Braga (72)
  • Sérgio Mamberti tavaly hunyt el 82 évesen; Maurice Capovilla szintén tavaly hunyt el 85 évesen
  • Helena Ignez egyben a rendező felesége is volt, 2010-ben leforgatta a film második részét
  • A történetet a létező vöröslámpás bandita ihlette, Joao Acacio Pereira da Costa (1942-1998), aki szokásos életutat bejárva a nyomorból a bűn útjára lépett. Négyféle jellegzetes bűncselekmény-típust követett el, így sokáig négy különböző bűnözőnek hitték, végül 1967-ben kaptál el és ítélték életfogytiglanra négy gyilkosság,több mint száz nemi erőszak és közel nyolcvan rablás után. Harminc év után a törvények értelmében szabadulhatott, így 1997-ben szabad lett, ám 1998-ban egy kocsmai konfliktus során lelőtték.

Országinfó

  • Földrajz: Brazília Dél-Amerikában van, a világ egyik legnagyobbjaként kilencvenszer nagyobb Magyarországnál, itt folyik át a világ legnagyobb folyójának, az Amazonas-nak a nagyja, földrajzilag változatos a félsivatagoktól a hegyekig át van minden, éghajlata többnyire trópusi, a világ egyik legváltozatosabb élővilágával rendelkezik.
  • Társadalom: Kb. 215 millióan lakják, kb. fele-fele arányban európai származású fehérek és "keverékek", a pardok; az őslakosok aránya 0,5% alá csökkent. Túlnyomórészt keresztények. Gazdasága közepesen fejlett, de óriásiak a társadalmi különbségek; sérült demokrácia. 
  • Történelem: Legalább 11 ezer éve lakott, körülbelül kétezer félnomád törzs élt a területen, míg 1500-ban meg nem érkeztek portugál gyarmatosítók Cabral vezetésével. Természetesen sok volt a konfliktus a különböző európai és őslakos csoportok között, utóbbiakat rabszolgasorba kényszerítették, emellé pedig közel 3 millió rabszolgát vittek Afrikából is. Függetlenségüket 1822-ben kiáltották ki, miután a Napóleon elől Brazíliába menekülő portugál uralkodó ottléte idejére királysággá emelte gyarmati sorból az országot, és a brazíliai portugálok nem akartak újra gyarmattá válni. A császártól a hadsereg 1889-ben átvetet a hatalmat és formailag köztársaságot kiáltottak ki, innentől kezdve felváltva követték egymást civilebb és katonai kormányok. Egy menetrendszerű katonai diktatúra és gazdasági válság után végül civilek vették át újra a hatalmat 1985-ben, azóta  ez változatlan egyelőre.
  • Film: A. Fontosabb filmek a blogról:
    • Amerika: Sandow (1896), A gabonatőzsde spekulánsai (1909), Türelmetlenség (1916), Virradat (1927), Nagyvárosi fények (1931), Aranypolgár (1941), Ének az esőben (1952), Az üldözők (1956), Szédülés (1958), Pszichó (1960), A keresztapa (1972), Taxisofőr (1976), Apokalipszis most (1979), Dühöngő bika (1980), Ponyvaregény (1994), A sötétség útja (2001), Vérző olaj (2007), Az élet fája (2011)
      • Dél-Amerika: Nobleza gaucha (1915), Fragmentos da vida (1929), Limite (1931), Isten fizesse meg (1948), Fekete Orfeusz (1959), Aszály (1963), Isten és ördög a Nap földjén (1964), A föld transzban (1967), O Bandido da Luz Vermelha (1968), A tűzhelyek órája (1968), A halál Antoniója (1969), Iracema (1975), Cabra Marcado para Morrer (1984), Központi pályaudvar (1998), Az ingovány (2001), Isten városa (2002), Zama (2017)
        • Brazília: Fragmentos da vida (1929), Limite (1931), Fekete Orfeusz (1959), Aszály (1963), Isten és ördög a Nap földjén (1964), A föld transzban (1967), O Bandido da Luz Vermelha (1968), A halál Antoniója (1969), Iracema (1975), Cabra Marcado para Morrer (1984), Központi pályaudvar (1998), Isten városa (2002), Jogo de Cena (2007), O Som ao Redor (2012)
Szólj hozzá!
Címkék: krimi 1968 20. század Amerika Brazília Dél-Amerika 1960-as évek 2 órás IMDB 7 Rogerio Sganzerla Paulo Villaca Luiz Linhares Helena Ignez Pagano Sobrinho Roberto Luna

A Babadook (2014)

2022. október 09. 22:45 - Liberális Artúr

Rendezte: Jennifer Kent
Műfaj: horror, pszichológiai
Főbb szereplők: Essie Davis, Noah Wiseman
Megjelenés: 2014, Ausztrália
Hossz: kb. 1,5 óra
IMDB: 6,8
Ajánlott írás: -
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/a-babadook-the-babadook/movie-176247

Cselekmény: Amelia egyedül neveli kisfiát, Samet, miután annak idején épp szülés miatt a kórházba igyekezve autóbalesetet szenvedtek és a férje meghalt. Sajnos Sam sem egyszerű eset, túl élénk, mániája fegyvereket barkácsolni, amivel majd szörnyeket öldöshet. Egy este a a Babadook című mesekönyv kerül terítékre, amit Amelia gyanútlanul elkezd felolvasni, míg rá nem jön, hogy ez valami beteg mesekönyv, hiszen egy szörnyről szóló versike, aki halálra rémiszt mindenkit. Sam persze azonnal mindenhol Babadookot véli látni és nem száll le a témáról, Amelia meg eleve nem tudta még feldolgozni férje halálát, így a szörnytől szorongó, apahiányos, nehezen kezelhető gyerek könnyen földbe tudja döngölni anyját verbálisan a brutálisan őszinte gyerekszájával. Egy rosszul sikerült gyerekzsúr után még pánikrohamot is kap, így végre eljutnak pszichológushoz...

Téma: Nem túl nehéz az értelmezés, a Babadook a gyerek anya- és az anya gyerekgyűlöletét testesíti meg, ahol mindkettő alapja a férj/apa elvesztése. Sam az anyját hibáztatja, amiért nincs apja (vagy legalábbis az emléke, mert Amelia hallgat róla), Amelia pedig ha csak áttételesen is, de Samhez köti a férj és nőisége elvesztését - ezt vehetjük akár annak is, hogy milyen szerepbe kényszeríti az anyát a társadalom.

Tartalom: A történet nagyja Amelia és Sam kapcsolatából, interakcióiból áll, és először szerintem Amelia oldalára állunk, mert Sam ritka idegesítő gyerek, benne pedig az önfeláldozó anyát látjuk. Aztán persze kibújik a szög a zsákból, Ameliánál is elszakad a cérna, ő is ki tud fakadni Samre - ám alapvetően Amelia nézőpontját láthatjuk. Sam fegyvereket gyárt, rémisztgeti gyerektársait, amikor erre kifakad Amelia, hogy miért nem tudsz normális lenni, na abból még mém is született. Mivel a természetfeletti lénnyel kicsit elterelik a figyelmünket, csak később esett le, hogy Sam is milyen durva dolgokat tesz az anyjával (pl. törött üveg). Más férfi nincs is a filmben Samen és az apa emlékén kívül, csak néhány nyúlfarknyi szerepben, ott is általában az autoritást képviselik. Ameliáról kevesebbet fogok tudni írni, mert nem akarom elspoilerezni, de egyfelől nyilván hajtja az anyai szeretet/kötelességtudat, másfelől gyűlöli a helyzet révén Samet, hiszen nem élhet normális életet.

Forma: Tele van horroros sablonelemekkel, mint pl. hogy szinte mindig este van, sok a sötét sarok, főhőseink általában egyedül vagy kettesben vannak, villódzik a lámpafény, a háttérben történnek dolgok (vagy legalábbis mintha mindjárt történnének dolgok). A színek hidegek, a vágások ijesztgetősek, de szerencsére nincs jumpscare. A csend uralkodik, minden környezeti zaj sokkal erősebb. Jó volt látni, hogy egészen régi horrorfilmekig visszanyúltak, pl. voltak jelenetek Melies-től vagy de Chomontól. A színészek rendben voltak, de ez nyilván elsősorban Amelia terhe volt. A kisfiút valamiért sokan támadják, de szerintem olyan volt pont, mint egy hétéves. A speciális effektekből nem volt sok, szörnyünk alig-alig tűnik fel és nem volt igazán ijesztő (szerencsémre :D )

Élmény: Nem szeretem a horrorfilmeket, mert akármilyen gagyi, a jumpscare akkor is frászt hoz rám, így mindig feszülten állok neki az ilyen filmeknek. Szerencsére itt nem nagyon volt, de ezt ugye nem tudhattam, hogy végig így lesz-e. Egyébként a pszichológiai horrorok nyomdokain jár a film, a rendező fel is sorolta kb. az összes klasszikust, hogy melyek voltak rá hatással a Nosferatutól (1922) az Engedj be-ig (2008), engem a tematika miatt az Iszonyatra (1965), Rosemary gyermekére (1968) és A ragyogásra (1980) emlékeztetett. Nem rossz a film, de hiányzik belőle a horror igazi tragédiája, hiszen alapvetően happy enddel zárult, ami elveszi a horrorok lelkét szerintem. Ja és amúgy valahol szomorú, hogy a történet egyetlen gyilkosságát - nyilván a túlérzékenység miatt - nem merték rendesen megmutatni.

Érdekességek

  • A Babadook a bad book, azaz "rossz könyv" anagrammája. Illusztrátora a magyar származású, de amerikai Alexander Juhasz.

Országinfó

  • Földrajz: Ausztrália Óceániában, az Ausztrália és Új-Zéland régióban van, a világ egyik legnagyobb országa, nyolcvanszor nagyobb Magyarországnál, éghajlata javarészt sivatagos, de a partmenti részek trópusi-mediterrán jellegűek.
  • Társadalom: Kb. 25 millióan lakják, túlnyomó részük brit felmenőkkel bír és kb. egyenlő arányban keresztények illetve vallástalanok. Kb. 3%-uk őslakos. Gazdasága a legfejlettebbek egyike, ahogy demokráciájuk is, a társadalmi különbségek közepesek.
  • Történelem: Az ausztrál őslakosok 65 ezer éve érkezhettek Kelet-Délkelet-Ázsiából, amikor még nem vagy alig választotta el víz a kontinenseket. Bár a hollandok már a 17. század elején felfedezték, a britek vették birtokukba később és az első európai telepesek csak 1788-ban érkeztek, hogy börtönszigetet hozzanak létre, ez azonban csak bő húsz éves történet volt, hamarosan civilesedtek és a britektől viszonylag autonóm módon élhettek, bár elítéltek még 1840-ig érkeztek. Az 1870-es évekre fedezték fel a teljes szigetet, 1901-gyel alakultak az államok szövetséggé, ezzel megszületett Ausztrália. A huszadik századot végigharcolták brit és amerikai szövetségeseik oldalán, a második világháborúban még bombázások is érték az országot rendszeresen. Azóta töretlenül fejlődik az ország.
  • Film: ide is Lumiere-ék hozták el a filmet már 1896-ban, ebben az évben meg is született az első ausztrál film. Az első egészestés film ausztrál, 1906-ban készült, de nagyja elveszett. Az első világháborúig viszonylag termékeny volt a filmipar, majd Hollywooddal szerencsére nagy volt az átjárhatóság, gondoljunk csak az ausztrál Errol Flynnre; első Oscarjukat már 1942-ben elnyerték. Az ausztrál újhulllám az 1970-es évekkel indult meg, illetve népszerű volt az exploitation-jellegű műfaj is, gondoljunk csak a Mad Maxre. Azóta rendre érkeznek a pénzügyileg vagy szakmailag elismert filmek. Fontosabb filmek a blogról:
Szólj hozzá!
Címkék: horror 2014 pszichológiai 21. század Ausztrália Óceánia 2010-es évek Essie Davis Noah Wiseman IMDB 7 1 órás Jennifer Kent Ausztrália és Új-Zéland

Angyal az asztalomnál (1990)

2022. október 08. 22:56 - Liberális Artúr

Rendezte: Jane Campion
Műfaj: dráma, életrajzi
Főbb szereplők: Kerry Fox
Megjelenés: 1990, Ausztrália
Hossz: kb. 2,5 óra
IMDB: 7,7
Ajánlott írás: https://www.ozmovies.com.au/movie/about/angel-at-my-table#about
Mikor látható: https://port.hu/adatlap/film/tv/angyal-az-asztalomnal-an-angel-at-my-table/movie-58575

Cselekmény: Az 1930-as években vagyunk, a kis munkáscsaládbéli, élénk bohóchajú Janet éli a kisgyerekek mindennapi életét: testvéreivel játszik, pénzt lop apjától, amiért kikap az iskolában, barátkozik, amíg egy nap ki nem derül, hogy tehetsége van az irodalomhoz. Innentől kezdve többet olvas és hagyják írni is. Kamaszként balesetben elveszíti nővérét, egyetlen barátnőjével szétválnak útjaik, megjön a menstruációja. Felnőttkorára beiratkozik az egyetemre, elkezdik érdekelni a fiúk, bár a fogai csúnyák...

Téma: Janet Frame író önéletrajzának megfilmesítésével állunk szemben, így nem vagyok benne biztos, hogy van önmagán túlmutató jelentéstöbblete. Persze a történet önmagában is ilyen, hiszen láthatjuk Janetet, ahogy a társadalom teljesen kitaszítottja, majd ennek ellenére mégis megtalálja a helyét a világban.

Tartalom: Az eredetileg háromrészes tévésorozatnak szánt történet értelemszerűn három szakaszra bomlik, az elsőben Janet kisiskolás, akit életkörülményei és jellegzetes külseje miatt valamelyest kitaszítanak. A második, rövidke kamaszkori rész a kamaszok tipikus problémáival jön: szeretne népszerű lenni, menstruál, de már el van könyvelve a "furák" közé. Az igazi vesszőfutás fiatal felnőttként éri az egyetemtől kezdve, itt már senkivel sem mer barátkozni, félénksége miatt szívesebben van egyedül és ez már így marad végig. A továbbiakban megpróbálok spoilermentesen írni: íróként szerencsére sikeres lesz, ez konkrétan megmenti az életét és szerez neki akkora megbecsültséget, hogy elnézzék neki önkéntes magányát. A hármas tagolás csak nagyjából fedi a valóságot, valójában epizodikus a szerkezet, de az epizódok általában összefüggőek a cselekmény szempontjából, így szépen lekövethetjük Janet fejlődését, míg más karaktereknek csak villanásnyi szerep jut.

Forma: A Sweetie (1989) merészebb volt, ezúttal kevésbé voltak vadak a képek, ellenben nem kevésbé szépek. Eredetileg tévére szánták, hogy javarészt közeliekből áll Janettel a középpontban; sok a jó beállítás, az epizodikus szerkezethez úgy érzem próbáltak egy-egy kulcsmomentumot belőni és aköré építették a többit a megvilágítással, színekkel. A színészek közül a főszerep központúsága miatt csak a főszereplőnek van értékelhető teljesítménye, ő pedig elég jól hozta az állandóan bizonytalant. A zenére nem emlékszem, bocsánat.

Élmény: Éretteb a Sweetie-nél (1989), már látszik, hogy mindjárt eljut a rendező a Zongoraleckéig (1993). Életrajzi filmként működik, hiszen belelátunk Janet fejlődésének lényegébe, csak jó lenne tudni, hogy ez mennyire a rendező olvasata és mennyire egyezik a könyvekkel.

Érdekességek

  • Korábban láttuk:
    • Martyn Sanderson (A gyűrűk ura)
  • Janet Frame (1924-2004) élete valóban ilyen volt, 1945-ben hagyta ott az egyetemet és került be az elmegyógyintézetbe, miközben 1951-ben megjelent és díjat nyert első könyve. Többek között ennek köszönhetően szabadult 1955-ben, 1956-ban pedig már el is utazott Európába 1963-ig, eddig tart a beszámolója és így a film is. Utolsó regénye 1989-ben jelent meg.

Országinfó

  • Földrajz: Ausztrália Óceániában, az Ausztrália és Új-Zéland régióban van, a világ egyik legnagyobb országa, nyolcvanszor nagyobb Magyarországnál, éghajlata javarészt sivatagos, de a partmenti részek trópusi-mediterrán jellegűek.
  • Társadalom: Kb. 25 millióan lakják, túlnyomó részük brit felmenőkkel bír és kb. egyenlő arányban keresztények illetve vallástalanok. Kb. 3%-uk őslakos. Gazdasága a legfejlettebbek egyike, ahogy demokráciájuk is, a társadalmi különbségek közepesek.
  • Történelem: Az ausztrál őslakosok 65 ezer éve érkezhettek Kelet-Délkelet-Ázsiából, amikor még nem vagy alig választotta el víz a kontinenseket. Bár a hollandok már a 17. század elején felfedezték, a britek vették birtokukba később és az első európai telepesek csak 1788-ban érkeztek, hogy börtönszigetet hozzanak létre, ez azonban csak bő húsz éves történet volt, hamarosan civilesedtek és a britektől viszonylag autonóm módon élhettek, bár elítéltek még 1840-ig érkeztek. Az 1870-es évekre fedezték fel a teljes szigetet, 1901-gyel alakultak az államok szövetséggé, ezzel megszületett Ausztrália. A huszadik századot végigharcolták brit és amerikai szövetségeseik oldalán, a második világháborúban még bombázások is érték az országot rendszeresen. Azóta töretlenül fejlődik az ország.
  • Film: ide is Lumiere-ék hozták el a filmet már 1896-ban, ebben az évben meg is született az első ausztrál film. Az első egészestés film ausztrál, 1906-ban készült, de nagyja elveszett. Az első világháborúig viszonylag termékeny volt a filmipar, majd Hollywooddal szerencsére nagy volt az átjárhatóság, gondoljunk csak az ausztrál Errol Flynnre; első Oscarjukat már 1942-ben elnyerték. Az ausztrál újhulllám az 1970-es évekkel indult meg, illetve népszerű volt az exploitation-jellegű műfaj is, gondoljunk csak a Mad Maxre. Azóta rendre érkeznek a pénzügyileg vagy szakmailag elismert filmek. Fontosabb filmek a blogról:
Szólj hozzá!
Címkék: életrajzi dráma 1990 20. század Ausztrália Kerry Fox Óceánia 1990-es évek IMDB 8 3 órás Jane Campion Ausztrália és Új-Zéland
süti beállítások módosítása