Cselekmény: A fiatal Eva eladóként dolgozik nem túl magas heti bérrel, cserébe neki kell eltartania szüleit és három testvérét. Bosszús is apjára, aki dolgozhatna, de inkább otthon olvasgat egész nap. A cipője is szétment, kellene egy új, de nem engedheti meg magának. Egy alattomos férfi észreveszi, ahogy sóvárogva nézi a cipőket a kirakatban...

Téma: A történet már a felvezető szöveggel ellövi, hogy Eva prostituálni fogja magát egy pár új cipőért, úgyhogy innentől kezdve ez egy szociográfia az Evahoz hasonló helyzetű lányokról. A patriarchátussal viszont nem foglalkozik, tehát feministának nem mondanám a sztorit, itt csak Eva nyomoráról esik szó.

Tartalom: Az első percek felvezetik az alaphelyzetet: Eva egyedül dolgozik és tartja el a családot, cipő kellene neki, egy prédára leső férfi már az elején kiszemeli magának. Innentől kezdve igazából már csak elnyújtják az egészet, Eva cipője egyre rosszabb állapotú, vele párhuzamosan a lány testi és lelki állapota is romlik. Csak az szakítja meg a lejtmenetet, amikor egy szebb életet képzel el magának. Összességében tehát nem a cselekmény lesz sokrétűbb, hanem a már ismert helyzet nyomatékosul, ezért egyre jobban átérezzük Eva állapotát, így elsősorban a karakterfejlődésen van a hangsúly: a kezdetben vidám Eva egyre kétségbeesettebb lesz. A film 1916-os, úgyhogy még nem igazán írták meg jól a karaktert, hogy átérezzük, hogyan lépi át belül a határt, ez az egy pont nagyon hiányzik belőle pl. egy nagy veszekedés vagy drámai összeomlás formájában. Eva mellett még a barátnőjének van némi jelleme, illetve az anya az, aki láthatóan őrlődik, mert lehetetlen beosztani a kevés pénzt.

Forma: A Suspense-re(1913) emlékezve korát megelőző formai megoldásokra számítottam Webertől, amit meg is kaptam, meg nem is; ugye említettem feljebb, hogy hiányzott egy nagy érzelmi törés Eva játékából a teljes átéléshez, a színész viszont végig visszafogott és belül szenvedős maradt. Ez nem kritika, meglepő módon egész közeli felvételek is voltak, ahol hiteles volt a színjáték. Hasonlóképp a vizuális megoldások sem voltak jellemzően látványosak, és azt hiszem ez így passzolt a stílushoz. De így is előfordultak a lábakat/cipőket követő és azokra koncentráló felvételek, vagy az a zseniális megoldás, amikor a megtört Eva egy törött tükörből néz magára. Sőt, még egy német expresszionizmust előrevetítő álomjelenet is belekerült.

Élmény: 1916-hoz képes érzékeny téma (bár állítólag divatos volt ekkortájt ez a műfaj) kreatív vizualitással, erős színészi játékkal. A sztori felépítésén érződik legjobban az idő, de így is ajánlott.

Érdekességek

• A filmet csak a 2010-es években tudták teljes egészében helyreállítani.
• Ennek egyik tényezője pont egy, a filmből gúnyt űző film volt, az 1932-es The Unshod Maiden, ami a Cipők (1916) tízpercesre vágott változata. A hangosfilm megjelenésével gyakori eljárás lett, amit mi is megismerhettünk az internet elterjedésével, hogy videókat vicceskedve utószinkronizálnak. Nyilván a téma miatt ez inkább ízléstelen, viszont ez a film ki tudta pótolni az eredeti elveszett részleteit.

Cselekmény, téma, tartalom: A rövidke, háromjelenetes filmben a főhősünk egy pincér (Charlie Chaplin), aki nem elég, hogy ügyetlen, de nemtörődöm is, felforgatva ezzel a hely és a vendégek életét. A vendégek között van egy lányos apa, aki egy nagydarab ember feleségével randizik, de ott van a nagydarab ember is, aki az apa lányára hajtana... És ezzel a szituval nem kezdenek semmit, pedig ebből lehetne csak igazi helyzetkomikum. Az első, éttermi jelenetben tehát megismerjük a főszereplőinket, de összességében nem több a rész, mint összefüggéstelen poénok sorozata. A címadó cselekmény a második és részben harmadik jelenetekben van, de sztori szempontjából elhanyagolhatóak ezek is. A karakterek karikírozottak, de hát börleszkről beszélünk, ráadásul meglehetősen régiről.

Forma: Filmes szempontból érdektelen. Az utóbbi időkben ugye elég sok 1900-as évekbeli filmet néztem, ezért mindenképpen "modernnek" hatnak a feliratok vagy a helyszínek közötti váltogatás, de nincs kameramozgás, beállítások, világítás... stb. Kivéve az elején, ott volt egy érdekesebb szög, ami Bauer korabeli filmjeire emlékeztet, amikor Chaplin a háttér mélységéből jön fel a képbe. Persze Chaplin koreográfiája meg-megvillan már az éttermi jelenetben is, de kreatív nem igazán lesz. A koreográfia viszont szintet lép a korcsolyázós jelenetekkel, főleg amikor több ember mozgását hangolják össze - bár állítólag Chaplin többször improvizált és a többiek csak próbáltak ehhez alkalmazkodni. A film erőssége Chaplin korcsolyatudása, amit megvillantott később a Modern időkben (1936) is, de eleve ez volt az egyik sikerszáma, amikor még kabaréban lépett fel. Nem egy ponton Jackie Channel vetekszik akrobatikussága.

Élmény: Persze, lehet azt mondani, hogy ez egy 1916-os film, de az a Türelmetlenség (1916) is. Chaplin itt még nem ért meg. Van már pár jó poén, de ahogy most visszanézem a posztjaimat, az igazán jó első filmjei 1917-esek, amikor már önállóan és sokat beletéve dolgozhatott.

Érdekességek

• A főszereplőket korábban láttuk:
  
  • Charlie Chaplin (Reménytelen szerelem, A bevándorló, Chaplin a rendőr, A szökött fegyenc, Chaplin a katona, Kutyaélet, A kölyök, Aranyláz, Nagyvárosi fények, Modern idők, A diktátor, Monsieur Verdoux)
• Eric Campbell egy évvel a film után, 38 évesen hunyt el autóbalesetben; Fred Goodwins 1923-ban, 32 évesen hunyt el.

Előzmények: A francia Georges Melies (1861-1938) már nem feltalálóként vagy annak környezetéből került a filmvilágba, hanem egy bűvészszínház igazgatójaként. Amikor 1895-ben látta a Lumiere testvérek egyik bemutatóját, azonnal beszerzett ő is egy kamerát és forgatni kezdett kezdetben életképeket, de hamarosan stúdiót épített és egyre inkább a szórakoztatás felé mozdult el.

A film: A keretsztori, hogy egy mérnöknek megmutatja egy alkimista a kreálmányait, amelyek közül az egyik valóra váltja a mérnök álmát, egy világkörüli utat. Az alkimista még pénzt se kér érte, csak egy aláírást; persze az alkimista valójában az ördög és a mérnök ezzel eladta a lelkét. A mit sem sejtő mérnök megkapja a csodajárművét és útnak indul. A többit nem részletezem, de nem is fontos, mert ahogy Melies-t ismerjük, cselekmény gyakorlatilag nincs, csak arra szolgálnak a különböző jelenetek, hogy más-más környezetben vethessen be trükköket és mókás kellékeket. Nem vethetem Melies szemére a viszonylag random eseményeket, de így is szürreálisabbnak hatott a többi filmjénél, annyira váratlan és kaotikus volt minden. A legjobb része a filmnek a díszlet és a kellékek, ötletesek és groteszkebbek voltak a megszokottnál. A film egyes részei egyébként eredetileg egy színpadi darab kiegészítői voltak, ezeket bővítette filmmé Melies, és ez sajnos meglátszik, mert vágás helyett láthatóan a színpad aknáiba tűnnek el az ördögök gyakran. A nemlétező sztori miatt nem tudom ajánlani, vizuális viszont a színpadia hatás ellenére is szemkápráztató, de 1906-ban ez már kezd kevés lenni.

(A képen: a Kunt and the Gang egy 2024-es koncertjén)

Napló

• Nem sok változott tavalyhoz képest, nincs motivációm semmihez, csak fekszem az ágyon, és elmegy az idő. Mindjárt az élet is. A filmnézésnek se látom értelmét.
• Ennek ellenére nem várt helyről jött meg az ihlet: annyira belemerültem a filmreakciók nézésébe, hogy nyáron végül újra elkezdtem filmeket nézni.
• Nem adtam még fel ugyan a filmeskönyv projektet, de annyira nehezemre esik néhány filmjét megnézni, hogy inkább más koncepciók alapján kezdtem haladni, ami persze folyamatosan finomodik és változik, de ez már csak így szokott lenni. Most épp a fő rendezési elvem az, hogy egy elismert film után egy népszerűt nézek meg.
• Az egyik koncepcióm az lett volna, hogy nézzek százéves filmeket, de ahhoz ugye látni kellett az 1924 előttieket először, ezért elkezdtem nagyüzemben nézni a korai rövidfilmeket, el is jutottam 1906-ig. Még majd folytatom, aztán lehet, hogy érdekességképpen majd mindig lesz egy ilyen filmpáros egy évszázadnyi különbséggel. Pl. egyik alkalommal Türelmetlenség (1916), utána Holdfény (2016).

Emlékezetes filmélményeim

• Az év elején a szórakoztatóbb élmények közé tartozott a Ruben Brandt (2018), nyáron a Barbie (2023).
• Ősszel néztem meg a legtöbb filmet, és voltak filmek jó pillanatokkal, voltak a maguk műfajában tökéletes filmek, de a kedvencem innen mégis egy kezdetleges rövidfilm, az Egy női csalót fényképezve (1904), mert teljesen váratlanul ért.

Számokban

A kitűzött cél az volt, hogy:

• jó lenne heti legalább egy filmet látni - ez sikerült, több mint 50 filmet láttam
• befejezni a filmeskönyv projektemet - ez nem sikerült, de közelebb kerültem a végéhez
• javítani a filmek térbeni-időbeni megoszlásán - térben nem sikerült, időben igen

• A látogatottság sosem volt szempont, de azért érdekes figyelni az alakulását. A romlásra a tippem az, hogy vagy az inaktivitásom miatt eltűntek az olvasók, vagy maguk az olvasók tűntek el, és a blog egy haldokló műfaj - legalábbis a blog.hu-n. Már gondolkodtam és próbálkoztam korábban azzal, hogy áttérek a YouTube-ra, a rövid videós műfaj passzolna a stílusomhoz, de sem személyiségem, sem hardveres erőforrásom nincs meg ehhez. Egy ponton majd valószínűleg elhagyom a blog.hu-t és saját weboldalt csinálok, ami testreszabhatóbb.

Írások, egyebek

• Miért (ne) nézzünk reakcióvideókat

2024-ben látott filmek

2025 - Tervek:

• Céljaim nem változtak: jó lenne heti legalább egy filmet látni
• befejezni a filmeskönyv projektemet
• javítani a filmek térbeni-időbeni megoszlásán

Cselekmény: A tehetős Margot-nak (Grace Kelly) viszonya van a bűnügyi regényíróval, Markkal. Két dolog aggasztja a nőt: az egyik, hogy a teniszt nemrég abbahagyó férje, Tony (Ray Milland) megváltozott, a másik, hogy egy a viszonyát igazoló szerelmeslevél eltűnt, és később valaki zsarolni kezdte vele, de a zsaroló idővel eltűnt, a pénzt se vitte el. Rutinos krimiismerők már sejthetik, hogy Tony természetesen tud a viszonyról, sőt ő volt a titkos zsaroló. Egy autóhirdetés ürügyén magához hívja Lesgate kapitányt, akivel kiderül, hogy ismerik egymást már egyetemista korukból. Tony persze ezt is tudta, sőt ennél sokkal többet is, ugyanis követte az elmúlt hónapokban Lesgate-et, akiről tudvalevő, hogy börtönviselt. Talált is eleget, hogy zsarolhassa, jó eséllyel ugyanis Lesgate megmérgezett egy nőt. Tony alaposan kitervelte, hogyan ölesse meg vele Margot-t a vagyonáért és közben alibije is legyen, Lesgate pedig nyomtalanul eltűnhessen, mintha csak egy rosszul sikerült betörés lett volna az akció. A terv egyik pontja szerint a Markkal partizó Tony majd felhívja a lakását, és amikor Margot felveszi a kagylót, az addig függöny mögött várakozó Lesgate megfojthatja - innen a cím...

Téma: Nincs neki, ha csak nem az, hogy "ember tervez, isten végez", azaz nincs olyan tökéletes gyilkosság, ami a tervek szerint alakulna, vagy ahogy a rendőr viccesen mondja, "az ég óvja a rendőröket a tehetséges amatőröktől."

Tartalom: Színházi alapmű lévén néhány hosszabb jelenetből áll csupán a történet: az elsőben megismerjük Margot és Mark viszonyát az eltűnt levéllel, a másodikban Tony befűzi a gyilkost, és máris eltelt a film fele anélkül, hogy elhagytuk volna a nappalit. Konkrét cselekmény szinte alig van, majdnem mindent párbeszédekből tudunk meg. A nézők idegeit kicsit húzzák, a tervezett gyilkosság előtt majdnem minden lépés rosszul jön ki Tonynak. A továbbiakat és a fordulatokat nem lövöm el, csak annyit - ami remélem nem nagy spoiler - , hogy a későbbiekben lesz egy nyomozónk. A többiek sótlan karaktereihez képest felüdülés, Tonyt kivéve még csak egydimenziósnak se nevezhetjük őket. A nyomozóban viszont van egy adag játékosság

Forma: A zene nem tűnt fel, a színjáték a gyenge karakterek miatt értékelhetetlen. Néhol kissé teátrális, ez gondolom részben annak köszönhető, hogy Lesgate és a nyomozó is szerepeltek az eredeti színdarabban. Rendkívül emlékeztet A kötélre (1948), mert egy-két pillanatra lépünk csak ki a szobából, tulajdonképpen az egész film abból áll, hogy egyetlen szobában beszélgetnek karaktereink. Csak épp hiányzik belőle annak az etikai és pszichológiai vonzata. A kameramozgásra és beállításokra nem lehet panasz, mesterien tudják mutatni vagy nem mutatni, amit épp kell. Ami feltűnt azonnal, de nem értettem, hogy miért van mindig elöl a fókuszban egy lámpa? Miért mozognak a szereplők annyit feleslegesen párbeszéd közben? Nos, hülyén halok meg, ha nem botlok bele az utánaolvasás során Scorsese egyik videójába, ahol  elmagyarázza, hogy jól vettem észre ezeket, csak vele együtt elkövettem azt a hibát, hogy sima "vetítésen" néztem meg a filmet 3D helyet. Ugyanis ekkor volt a nagy 3D-láz (ld. Panoptikum (1953)), amire Hitchcock nagyon tudatosan rájátszott és folyamatosan játszik a mélységbeli hangsúlyozással.

Élmény: Lehet, hogy sokkal izgalmasabb film, mint amilyennek éreztem, de ennek egy fő oka van: pontosan ugyanolyan, mint bármelyik Columbo-epizód, csak Hitchcock nyilván sokkal jobb rendező. De a sztori alapvetően gyenge, és valószínűleg sokat rontott az élményen, hogy nem 3D-ben láttam. Ha lesz ilyen vetítés, mindenki menjen el rá :)

Érdekességek

• Korábban láttuk a főszereplők közül:
  
  • Ray Milland (Sullivan utazásai)
  • Grace Kelly (Délidőben, Hátsó ablak)
• A filmnek több feldolgozása készült, nagyobb költségvetésű filmként az 1998-as, nem túl jól sikerült Tökéletes gyilkosság.
• Hitchcock cameója ezen a képen.