Cselekmény: Malcolm (Jeff Goldblum) a Jurassic Park (1993) eseményeit hiába tárja fel, bizonyítékok hiányában nem hisznek neki, a cég új vezetője, Ludlow (Arliss Howard) pedig mindent elkövet, hogy ez így is maradjon, hiszen a cég hírneve forog kockán. Közben a vezetésből kitúrt Hammond (Richard Attenborough) bevallja Malcolmnak, hogy létezik egy másik sziget is tele dínókkal, de fél, hogy a cég fel akarja használni profitszerzésre, amibe belerokkanna az élővilág, ezért szervezett egy csapatot, hogy a baj előtt még dokumentáljanak alaposan mindent, hátha a nyilvánosság elé tárva segít megvédeni a szigetet. Természetesen Malcolm is a csapat tagja lenne, aminek a férfi persze ellenáll tanulva a korábbi veszélyekből, legalábbis amíg meg nem tudja, hogy szerelme, a paleontológus Harding (Julianne Moore) már a szigeten van a csapat tagjaként. Azonnal útnak indul, és hogy még rosszabb legyen a helyzet, a szigetre érve kiderül, hogy kislánya is velük ment potyautasként. Malcolm menten indulna vissza, ám ekkor tucatnyi helikopter érkezik felfegyverzett vadászokkal, akiknek nem kevesebb a céljuk, mint a dínókat hazaszállítani egy amerikai nagyvárosba az állatkertbe. Malcolmék megpróbálják elszabotálni a műveletet...

Téma: Nagyon próbálják erőltetni "az élet mindig utat tör magának" mottót, de vajmi kevés köze van a cselekményhez és annak ívéhez a tételmondatnak. valójában végig azt bizonygatja a történet, hogy ne játssz a tűzzel, de ezt meg nem tudatosan teszi, szóval maradjunk annyiban, hogy ez egy önmagáért való akciófilm.

Tartalom: Kb. minden kritika erről szól, így az én írásomban is azt fogom taglalni, hogy mennyire rossz lett a forgatókönyv (és nem csak az). Már a bevezető jelenetek is mintha egy szappanoperából lettek volna kivágva, beszéddel helyettesítik az eseményeket, majd a szigetre érve az akciók hol önmagukért valóak és nem igazán mozdítanak elő semmit, hol ordítóan dramaturgiai eszközként vannak jelen, és pl. amilyen gyorsan feltűnik egy dínó az akció kedvéért, ugyanolyan gyorsan fel is szívódnak, mintha fél perccel korábban még nem az életükért küzdöttek volna főhőseink. Az egyik legjobbnak tartott jelenet a mobil labor zuhanása, de olyan sokáig nyújtották el különösebb értelem nélkül, hogy a közepén nagyon eluntam. Nem akarom sértegetni Spielberget, de egy útját kereső Michael Bayre emlékeztetett, aki csak a történet végén meri igazán elengedni magát és poénra venni az egészet. Ezt nem akarom elspoilerezni, pedig lehetne róla beszélni bőven, hogy vajon mi ihlethette. A karakterek hasonlóan nem működnek, Malcolm nem egy akcióhős alkat, Harding mintha nem is a szerelme lenne... stb.

Forma: Ha már a sztori nem megy, legalább a látvány rendben van ugye, hiszen Spielbergnek mégiscsak vannak mindig zseniális húzásai? Hát most otthon hagyta őket. A sejtelmes éjszakai megvilágítás csak kiemeli, mennyire stúdióban vagyunk, ami nagyon illúzióromboló tud lenni. Ehhez járul hozzá, hogy 1997-ben az animálás még eléggé gyermekcipőben járt és ez helyenként nagyon látszik. Máskor viszont nem és mai szemmel is megállják a helyüket, ezekhez gratulálunk. A zene nem igazán tűnt fel a színészek pedig rendes karakterek híján nem igazán tudták produkálni magukat, ez alól csak a vadász jelent némi kivételt.

Élmény: Az alapvető problémám az a filmmel, hogy ez pornó, két kézzel szórják elénk a dínókat, hogy kielégítsék a vágyainkat, és teljesen hiányzik ezek lassú, hatásos felépítése, ami az első részben még megvolt. Az átlagnézőnek mindenesetre bizonyára megfeleltek ezek is, hiszen az év egyik legnézettebb filmje volt. Én untam magam és az utolsó szakaszt leszámítva nem igazán fedeztem fel benn értéket.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  • Jeff Goldblum (Nashville, Annie Hall, A légy, Jurassic Park, Függetlenség napja)
  • Julianne Moore (Elkülönítve, Boogie Nights, A nagy Lebowski, Magnólia)
  • Pete Postlethwaite (Távoli hangok csendélet, A közönséges bűnözők, Eredet)
  • Arliss Howard (Acéllövedék)
  • Richard Attenborough (Diadalmas szerelem, A nagy szökés, Jurassic Park)
  • Peter Stormare (Fanny és Alexander, Fargo, Armageddon, A nagy Lebowski)
  • Richard Schiff (Hetedik)
  • Thomas F. Duffy (Függetlenség napja)
  • Joseph Mazzello (Jurassic Park, A közösségi háló)
  • Ariana Richards (Jurassic Park)
• Rutinos filmnézőnek biztosan jelzett a csengő, amikor a dínók felfaltak valakit nagyon kiemelten. Ha így van, jól sejtettétek, az áldozat a forgatókönyvíró volt.

Cselekmény: Főhősünk négy piti bűnöző azzal a mestertervvel, hogy összegyűjtenek 100 ezer fontot a beugróra (ez most kb. 90 millió forint), hogy a kártyazseni Eddie (Nick Moran) beszállhasson a nagymenő alvilágiak közé egy estére és megkopassza őket. A terv persze nem jön össze, a dörzsölt gengszter, Harry csalással eléri, hogy még Eddie tartozzon neki a visszafizethetetlen 500 ezer fonttal. Egy hetük van összeszedni a pénzt, különben szó szerint végük. Szerencsére vékony a fal, a szomszédban drogdíler lakik, és ami eddig csak mulatságos hallgatózás volt, most életmentő tipp lesz, amikor meghallják, hogy egy amatőr, marihuánában utazó csapat egyetemista dugig van készpénzzel az drogkereskedésnek köszönhetően. Elhatározzák, hogy kirabolják őket...

Téma: Nem tulajdonítanék neki különösebb témát, hacsak nem a szerencsejáték veszélyeire próbálja felhívni a figyelmet azzal, hogy folyamatosan keresztülhúzza mindenki túlságosan magabiztos számítását. De nem hiszem, hogy ez cél volt, ez csupán egy kabaré akar lenni, melynek helyszíne London piti alvilága.

Tartalom: Egy pörgős, több szálon futó, sok karakterrel dolgozó sztoriól beszélünk. Főhőseink csak annyiban főhősök, hogy véletlenül az ő nézőpontjukból figyeljük a történteket, pedig lehetett volna másik szál irányából is megközelíteni. Négy főhősünkről megtudjuk azonnal, hogy piti csalók, és nagyjából ennyiben is marad karakterük, Eddie-nek jut egy picit nagyobb mélység. Nem mondanám ökölszabálynak, de jellemzően mindegyik szálnak volt egy ilyen árnyaltabb karaktere - túl nagy komplexitást azért ne várjunk tőlük sem. A sztori maga klasszikus kabaré, helyzetkomikum, amelyben mindig van egy véletlen, amely keresztülhúzza a terveket és kellemetlen helyzetbe sodor valakit. A pikantériát az adja, hogy közben meg véresen komoly a körítés, kegyetlen gengszterdráma is lehetne. tehát minden brutalitás ellenére is ez egy vígjáték, ahol a poénokat a véletlen helyzetek adják és helyenként az ügyefogyott vagy fura karakterek. Talán a briteknek van még más vetülete is, sőt biztos hogy van, pl. a brit rögvalóságot hozhatja a közlekedési rendőr karaktere.

Forma: A reklámszakmából érkezett rendezőn meglátszik a múltja, videóklippesen tempós, változatos a stílus lassításokkal, zenés részletekkel, feszes vágásokkal. Színvilága kopottas, fakó, ezzel is a környék pitiánerségét jelezve. Egyik fő erénye a karakterekben van, mivel kis költségvetésű film lévén kezdőkkel, amatőrökkel töltették be a szerepeket, többen valóban alvilági figurák karakteres arccal. A zene egyfelől változatos, másfelől meg nem, ugyanis a fő zenei motívum az elején komoly energialöketet ad, ám újbóli visszatéréseinél már monotonnak hat az egyszerű dallam.

Élmény: Visszaolvastam a Blöffhöz (2000) készült írásomat, szinte szóról-szóra bemásolhattam volna. Emlékeim szerint az viccesebb volt egy fokkal. Sajnos én elég érzékeny vagyok és nehezen tudok átváltani humor-módba egy ilyen véresen komolynak tűnő helyzetnél, félek a gengszterektől, az erőszaktól, ezért sokáig tartott, mire felszabadultan, vígjátékként tudtam kezelni a filmet. Őszintén szólva nem fogott meg a film humora ezután sem, a sztorinak nincs különösebb értelme, vizuálisan pedig bár a maga módján tökéletes, nem fedeztem benne semmi számomra izgalmasat.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  • Nick Moran (Harry Potter)
  • Jason Flemyng, Jason Statham, Vinnie Jones és Alan Ford (Blöff)
  • Frank Harper (Hol alszik Romeo, Ez itt Anglia)
  • Victor McGuire (Csillagok háborúja)
  • Rob Brydon (Haláli hullák hajnala)
• Lenny McLean még a film megjelenése előtt, 49 évesen elhunyt mellhártyagyulladásban.

Cselekmény: Négy végzős, bezsongott középiskolás fiú minden gondolata a szex körül forog, de korántsem olyan egyszerű elveszíteni a szüzességet. Jimnek például nagyon tetszik a cseh cserediáklány, de oda se mer menni hozzá. Oz béna, macsó dumáit kinevetik, Finch sikertelenül játssza a kifinomult úriembert, Kevinnek pedig ugyan van barátnője, de a lány nem akarja beadni egyelőre a derekát. Egy rosszul sikerült buli után elhatározzák, hogy még középiskolásként mindenképpen túlesnek a dolgon, és újult erővel vetik bele magukat a próbálkozásba: Kevin megpróbálja először csúcsra juttatni barátnőjét, hogy ezek után kedve legyen többhöz is; Jim online randira regisztrál; Oz beszáll egy kórusba, hogy ez alkalommal az érzékeny srácot előadva jusson be egy bugyiba; Finch elhiteti magáról, hogy átlagon felüli méretekkel bír...

Téma: Felszínesnek mondják, de szerintem nem teljesen tartalmatlan, hiszen van egy szép íve annak, ahogy a mindent betöltő és pusztán testiséget jelentő szextől eljutnak a fiúk a felismerésig, hogy van élet ezen túl is. A legérdekesebb Kevin egészen felnőttes kapcsolata lehetne, de a történet jellege nem engedi kibontani a drámáját.

Tartalom: Valójában nem csak négy, hanem sokszereplős a történet; elvileg az író alteregójaként működő Jim lenne a főszereplő, de szerencsére mások is kapnak teret bőven. Inkább csak három fő történetszál van: Az első Jim, ő a legkevésbé érdekes, hiszen tapasztalatlanként fél a csajoktól és végig csak a szexre hajt, bár a végén elkeseredésében megérti, hogy nem ezen áll vagy bukik a világ. Második főbb karakterünk Oz, aki látszólag az izomagyú kategóriát képviseli, de csak látszólag; valójában alapból sem olyan, így nem nevezném igazi jellemfejlődésnek, hogy a történet végére megtanulja emberszámba venni a nőket és fontosabbnak tartani a kapcsolatot a szexnél. A harmadik főbb karakterünk Kevin, akinek már van komoly kapcsolata, de a lány halogatja a szexet a tökéletes pillanatra várva, Kevin meg a "szeretlek" szó kimondását, míg meg nem értik, hogy nincsenek tökéletes pillanatok, nem kell túlmisztifikálni a dolgot. Az ő utolsó jelenetükben egy csomó mindent le lehetne szűrni a kényszerszextől a kapcsolati hazugságokig, de mivel a történet nem fejtette ki részletesebben, én sem fogom. A többiek, még Finch is, különféle mellékkarakterek a poénok kedvéért, nincs különösebb szerepük azon kívül, hogy ugyanazt a jellegű viccet elsüssék. A poénok altestiek, kamaszosak, alapvetően a kamaszos bénázásból és a helyzetkomikumból adódnak. És bár voltak hasonló, kendőzetlen vígjátékok jóval korábban is (pl. Party zóna (1978)), Ebert szerint itt érte el Hollywood az altesti poénok kimaxolását.

Forma: A kamerakezelés nyilván nem egy művészi kivitelezés, a zene gyakran utal más filmekre (Diploma előtt (1967), Nulladik óra (1985)), Oz esetében a dalszöveggel még építik is a dramaturgiát, szóval minden rendben van. Ami nem volt az, az a vágás vagy legalábbis az ütemezés, mert sokszor indokolatlanul sok idő telt el egy poén és a reakció között. Nagy a vizuális humor szerepe, elvégre szexuális helyzetekben vagyunk benne folyamatosan, helyenként sikerül kreatívnak is lennie, pl. a sörivós jelenet egészen hitchcocki egy darabig azzal, hogy húzzák a halaszthatatlant. A kedvenc elemem azonban a színjáték volt, egészen pontosan Jim és apja kettőse. Sosem értettem korábban ezt a "működik kettejük között a kémia" dolgot, de most nagyon átjött, ahogy élvezik egymás társaságát, hogy Jim majdnem elröhögi magát, hogy az apja állítólag végig improvizálta a szövegeit.

Élmény: Nagyjából egyidős vagyok a filmmel, mármint hasonló életkorú vagyok, mint a szereplői; fergeteges vígjátékként élt a fejemben. Talán a korral jár, talán már más időket élünk, de egyes részei nem hogy nem voltak viccesek, de ma már épp ellenkezőleg hatnak, mint pl. a webkamerás jelenet. Szóval sajnos ez már csak egy közepesen vicces tinivígjáték. A kritikák szerint már 1999-ben is az volt...

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  • Tara Reid (A nagy Lebowski)
  • Mena Suvari (Amerikai szépség)
  • Eugene Levy (Családi vakáció, Guffmanre várva)
  • Shannon Elizabeth (Igazából szerelem)
  • Molly Cheek (Pókember 2)
  • Casey Affleck (Good Will Hunting, Csillagok között, A régi város)
• A filmnek még három folytatása készült, jóval kisebb sikerrel.
• A Jessicát alakító színész részben magyar származású, anyai nagyszülei magyarok, de arról nem találtam infót, hogy kötöttek ki végül Amerikában. Az anyja már Franciaországban született.

Cselekmény: Egyiptom. Az i. e. 13. században a fáraó nagyhatalmú főpapja, Imhotep és a fáraó szeretője titkos viszonyt folytatnak, míg le nem buknak, ami során megölik a fáraót. A szerető végez magával (későbbi feltámadás reményében), az uralkodó testőrei pedig a holtak városának, Hamunaptra egyik sírjába zárják a főpapot és kiszabadulásának megakadályozását továbbörökítik utódaiknak is. Ugrás a "jelenbe", 1923-ba, ahol az amerikai O'Connell az idegenlégiójával véletlenül felfedezi a legendás, kincseket rejtő romvárost, Hamunaptrát, bár épphogy csak élve megússza a kalandot. Később szerencséjére megváltja egy halálbüntetéstől egy régészetben utazó brit testvérpár, Evelyn és Jonathan (John Hannah), cserébe annyit kérnek, hogy vezesse el őket Hamunaptrába. El is jutnak a romvárosba, ám a sírokat halálos csapdák védik...

Téma: Nincs, kalandfilmmel van dolgunk, ami két óra kikapcsolódást nyújthat. ami érdekes, mert azért még egy hollywoodi film is legalább szokott annyi üzenettel bírni, hogy a jók jók, a rosszak meg rosszak vagy hogy a szerelem minden akadályt legyőz, de itt Imhotepet szerintem nem sorolhatjuk be egyértelműen a rosszak közé, az ő szerelme pedig egyértelműen erősebb Evelynénél.

Tartalom: Tekintettel arra, hogy nincs témája, így a cselekmény nem tudja azt kifejezni, szóval nem fogok tudni sokat írni ide. Műfajilag kellemes elegye a horrornak, kalandnak, akciónak, humornak és kicsit a romantikának. A horrorral nem túlzok, az eleje elég brutális, ebben is állja a párhuzamot az Indiana Jones filmekkel - ehhez képest csak 12-es besorolást kapott, hát lelkük rajta. Bezzeg Evelyn melleit ki kellett retusálni, hogy elég családbarát legyen. Fuck logic. A karakterek elnagyoltak, sőt, bugyuták, nagy kár érte. Pedig üdítő volt, hogy O'Connell egyáltalán nem olyan központi alak, mint mondjuk Indiana Jones, Evelyn sokkal közelebb állt a főszerephez, de az ő felépítését is abbahagyták az elején, a többi főhős meg szóra sem érdemes. Nem úgy Imhotep, akiben szintén rohadt nagy lehetőség lett volna, hiszen ő is egy hősszerelmes volt. Milyen izgalmas dráma lehetett volna abból, hogy két hősszerelmes összecsap a szerelméért a szerelem nevében!

Forma: A gyenge karakterek miatt a színészi teljesítmény sem volt ütős, persze nem is szempont egy ilyen filmnél, de azért bosszantó egy szint alatt a mesterkéltség, a túlzás. Sajnos már abban a korban vagyunk, amikor megpróbálták animációval kiváltani a díszleteket, ami még most sem meg, képzelhetitek, hogy nézett akkor ez ki egy bő húszéves filmen. Az első jelenetekről pedig üvöltött a CGI, annál nagyobb volt a kontraszt, amikor jött utána egy "természetes" csatajelenet. Amikor azonban nem nagyszabású az animálás, akkor épp úgy használják, ahogy azt kell, pl. a homok formálása, a bőr alatt mozgó rovarok teljesen korrektek mai szemmel is. Az akciójelenetek koreográfiái általában unalmasak voltak pár kivételtől eltekintve. A zene olyan, amilyet egy egyiptomi környezethez elképzelsz, kicsit keleties. Az egzotikus helyszíneket jobban kihasználhatták volna, ha már ténylegesen ott voltak (Marokkóban), a homokon kívül szinte semmi nem utalt arra, hogy Észak-Afrikában lennénk.

Élmény: Hozzászoktam már nagyon a művészfilmekhez, ezért borzasztóan zavart, hogy ennyire sablonos és felszínes a sztori és hogy nem szól tulajdonképpen semmiről. Vissza kell magam nevelnem a hollywoodi filmekre, mert igazságtalan lenne azt mondani, hogy ez rossz film volt, csak épp mások a szempontjai. Ahogy írtam korábban, kellemes elegye volt a kalandnak, akciónak, humornak, volt rejtély, félelmetes volt, igazi békebeli kalandfilm, nem véletlenül lett az év egyik sikerfilmje.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  • John Hannah (Négy esküvő és egy temetés)
  • Kevin J. O'Connor (Vérző olaj)
  • Jonathan Hyde és Bernard Fox (Titanic)
  • Erick Avari (Függetlenség napja)
  • Stephen Dunham (Kapj el, ha tudsz)
  • Corey Johnson (Ryan közlegény megmentése)
  • Omid Djalili (Gladiátor, A Karib-tenger kalózai)
• Evelyn, azaz Rachel Weisz természetesen magyar származású, apja a budapesti Weisz György mérnök volt, aki a náci fenyegetettség elől menekült Angliába még a második világháború előtt. Számomra a filmből nem derült ki, bár állítólag magyarul is beszél benne - Beni, teljes nevén Beni Gabor elvileg magyar karakter.
• A film egy 1932-es film feldolgozása, állítólag elég jól leköveti a történetet. Ardeth Bay, a medjay vezetőjének neve ezen eredeti filmnek állít emléket, abban ugyanis a múmia szintén Ardeth Bay álnéven vegyült az emberek közé. Ennek a filmnek még két folytatása és egy spinoffja született, 2017-ben pedig megpróbálták rebootolni, de nagy bukta lett.
• Az akasztós jelenetnél O'Connell majdnem tényleg meghalt, véletlenül túl szorosra húzták a kötelet és leállt a légzése, újra kellett éleszteni.
• Egy egyiptológus szerint viszonylag korrekt a film történelmi hűsége.
• Imhotep az i. e. 27. században élt és valójában építész volt. Anheszenamon az i. e. 14. században élt, egy fáraó lánya és egy másik felesége volt. A medjay egy létező csoport volt, afféle rendőrség, akik többek között valóban a fáraók sírjait védték; az i. e. 11-12. századtól kezdve nem maradt róluk emlék.
• Evelyn alapja Evelyn Beauchamp (1902-1980) volt, akinek az apja megtalálta 1922-ben Tutanhamon sírját, a lány is ott volt a sír feltárásakor. Jonathan alapja ebben az esetben bátyja, Henry (1898-1987) lehetett, aki harcolt mindkét világháborúban és nőcsábász hírében állt.

Cselekmény, téma, tartalom: Gyakorlatilag egy zenés fényképmontázzsal van dolgunk vagy videóklippel, ha úgy tetszik, amely az egyesült államokbéli feketék rasszista elnyomását mutatja be röviden. Helyezzük picit kontextusba a dolgot, hogy mi volt az apropó: egyrészt a rendező maga is ott élt egy darabig, tehát személyes tapasztalatok vannak, nem a kommunista Kuba trollkodása a film; másodszor 1965-öt írunk, benne vagyunk nyakig az Egyesült Államok fekete polgárjogi mozgalmában. A képek tematikájában nincs nagy változatosság, egy békés megbeszélést ábrázoló képpel nyitunk, utána az énekesnő képe jön, aki maga is aktivista volt, ezután tüntetéseket láthatunk, de ezután azonnal a tüntetéseket leverő rendőrök képei következnek, ez teszi ki a játékidő nagyját. Egy ponton még befurakszanak fajvédő szervezetek képei, a vége újra tüntetőket ábrázol. Illetve a vége főcím géppuska hangján írja ki, hogy "most!". Nem nehéz értelmezni, propagandisztikusan rámutat a feketék elnyomására és bátorítja a tüntetéseket, a vége pedig talán konkrét fegyveres harcra buzdít (megint csak a kontextus: még javában zajlik Kuba forradalom-exportja). Maga a dalszöveg is arról szól, hogy elég a sehova sem vezető beszédekből, most már cselekedni kell.

Forma: Ahogy írtam, gyakorlatilag egy zenei videóklipp. Elsősorban fényképek váltogatják egymást, helyenként rövid filmfelvétel. Az 1960-as években vagyunk, ráadásul Kubában, szóval nem finomkodnak, láthatunk bőven hullákat is hasonló finomságokat. A zene üteméhez igazodik a montázs üteme, illetve a képekre időnként ráközelít, adva nekik némi dinamizmust a vágáson túl is, de olyan nagyon nem kísérletezik, hogy az ember eldobja tőle az agyát. A dal dallama a Hava Nagila izraeli klasszikus, amely egy izraeli győzelem alkalmából született, bár nem biztos, hogy tudatos volt a dallamválasztás. A Now! c. dal viszont nyilván igen, ami Lena Horne énekes-színész-aktivista 1963-as dala, amit be is tiltottak az Egyesült Államokban, az indoklás szerint azért, mert nyugtalanságokhoz vezethet.

Élmény: Az a bajom, hogy már túl vagyunk az MTV-korszakon, azaz a videóklippek már teljesen megszokottak, így e formátumban nincs semmi érdekes mai szemmel nézve. Tartalmilag pedig propaganda, ami nem feltétlenül jelent rosszat, illetve értem, hogy kevés az idő, de azért mégis jó lett volna valami kis magyarázatot fűzni a képekhez, hogy ki nyom el kit és miért, mert így egy fogalmatlan néző akár azt is hihetné, hogy most van itt az idő tenni a feketék állandó rendbontásai ellen :D

Érdekességek

• Lena Horne énekesnőről még annyit érdekes tudni blogunk szempontjából, hogy Sidney Lumet anyósa volt.
• A film kiváltó eseménye állítólag a watts-i (Los Angeles városrésze) zavargás volt 1965 augusztusában, ahol az etnikai feszültségek akkor robbantak fel, amikor egy ittas, fekete sofőr ellenállt a rendőri intézkedésnek, és elterjedt a pletyka, hogy megverték egy terhes nővel együtt. Az egy hétig tartó zavargásokban több tucatnyian meghaltak.
• Santiago Alvarez rendező dolgozott a A tűzhelyek óráján (1968), illetve 1998-as halálakor többek közt neki ajánlotta Godard A film története(i) (1998) c. filmesszéjét.