Előzmények: Míg Amerikában vagy Franciaországban a film gyorsan céges formát öltött, Angliában egyének játéka maradt. Őket összefoglalva a brightoni iskolának nevezzük. mert ezen a környéken dolgoztak, de más kapcsolat nem feltétlenül volt köztük. Ilyen Robert W. Paul (1869-1943) is, aki műszerkészítőként kezdte, majd Edison kamerája megihlette és 1895-re előállt egy saját változattal, Kortársaival együtt haladva számtalan innovatív megoldással állt elő, sőt, ő építette fel az első angol stúdiót, de még Melies is tőle vette első kameráját. 1910-ig maradt a filmiparban, de még közben is kísérletezett más területeken is, legismertebb találmánya egy galvanométer.

A film: Nyilván nem sokat láthatunk, egy nő bosszús, mert késik a randija, és amikor a katona megérkezik, főhősünk kicsit duzzog, de aztán megölelik egymást. A film jelentősége abban áll, hogy ez a legkorábbi ismert, fikciós film. Érdekesség, hogy bár tudtak a filmről, 2011-ig elveszettnek hitték, amikor Olaszországban előkerült.

Cselekmény: Mollie-nak viszonya van főnökével (George Segal), aki azzal hitegeti, hogy rövidesen elválik. Amikor Mollie váratlanul teherbe esik, továbbra is hitelesen és kitartóan hitegeti, míg egy nap le nem bukik egy másik nővel. A stressztől a szülés beindul, James, a taxis (John Travolta) viszi kórházba, aki végig ott marad vele szülés alatt és később a pénztárcáját is visszajuttatja. A szülés után Mollie elhatározza, hogy szerez egy rendes apát a gyereknek, de az első kísérletek kudarcba fulladnak...

Téma: Könnyed rom-kom. Ha nagyon akarunk témát, akkor az a szülői szerep definíciója lehet, hiszen Albert valóban nem több spermadonornál, a valódi nevelői szerep James-é, aki idejét a gyerekkel tölti és ismeri.

Tartalom: A cselekmény gerince tehát az, ahogy Mollie teherbe esik szeretőként, kilép a kapcsolatból, majd megpróbál párt találni azzal a céllal, hogy legyen a gyereknek apja. Ehhez csapódik szinte mellékesként James szála, aki kényszerhelyzetében rosszul fizető munkákat vállal és Mikey-ra felügyel. Érdekes, hogy az ő történetszálát kidolgozatlanul és elvarratlanul hagyják, talán elkészült, csak kivágták, hiszen a hangsúly azon van, hogy hogyan válnak családdá (ez egyébként kétirányú, hiszen Mollie is belekeveredik James családi ügyeibe). Kicsit megbonyolítja a tisztánlátást, hogy gyakran Mikey szemszögéből látjuk a dolgokat, de ez is kell hozzá, hogy ne legyen egy unalmas és sablonos rom-kom. A legnagyobb problémám, hogy helyenként rendkívül hajmeresztő életszerűtlen események történnek, amiket épeszű emberek nem tennének meg (pl. James első napja bébiszitterként). Jellemfejlődés nem igazán érzékelek senkin azon kívül, hogy főszereplőink összemelegednek. Egyébként Albert érdekes figura, mert azt leszámítva, hogy alaposan kitol Mollie-val, valójában őszintének tűnik. A humor forrása sokszínű, vizuális gegektől a helyzetkomikumon át a kissé szürreálisig megy, amikor pl. Mollie fantáziáit láthatjuk. De persze a film arról ismert, ami ma kimerül cuki kisbabás netes videókban: Mikey egy, a világot még nem értő csecsemő szemszögéből narrál és cukiskodik.

Forma: A film formailag is sokszínű, persze csak konvencionális keretek közt. Vannak tehát vizuális gegjeink, így előfordulnak szokatlanabb kameraszögek vagy vágások. Az anyaméhben történő események animáltak, Mollie fantáziái/álmai pedig szürreális megoldásokat is megengednek (pl. felrobbanó fej). Nem kisebb szerepet játszanak a hangeffektek, ami nem csupán a narrációt jelenti, hanem pl. amikor Mollie szülés közben eltorzított hangon szólal meg Az ördögűzőt (1973) idézve, az jelzi, hogy ha csak csak enyhén is, de egy expresszionista filmet látunk, ahol beleférnek a valóságtól idegen elemek is a hatékonyabb önkifejezésért. Feltűnően sok volt az autós "üldözéses" akció, ami nyilvánvalóan az akció kedvéért került a filmbe, hogy minél sokszínűbb közönségigényt elégítsenek ki. A zene többnyire hangulatos slágerekből áll, de helyenként ezt is kreatívan alkalmazva integrálták a filmbe.

Élmény: Azt hiszem ez egy modernkori screwball, amibe beleférnek képtelenebb dolgok is és nem kíván életszerű lenni, de ehhez képest meg nem rugaszkodik el eléggé a valóságtól. Viccesebb, mint vártam, kevesebb benne a babanarráció, mint emlékeztem, és van egy-két szöveg, ami nem öregedett jól, de összességében jó szórakozás és dicséretes, hogy viszonylag eklektikus a stílusa. De azért mégiscsak egy egyszerű, felejthető rom-kom.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  
  • John Travolta (Carrie, Grease, Ponyvaregény, Az őrület határán)
  • George Segal (Nem félünk a farkastól)
  • Joy Boushel (A légy)
  • Abe Vigoda (A keresztapa 1-2)
  • Bruce Willis (Drágán add az életed, Még drágább az életed, Ponyvaregény, 12 majom, Az ötödik elem, Armageddon, A hatodik érzék)
  • Joan Rivers (Shrek 2)
• .Kirstie Alley tavaly hunyt el 71 évesen.
• Az ötlet ihletője az volt, hogy a rendezőnő viszonyt folytatott az Albertet ihlető Harold Ramis-szal, amiből gyerek is lett, akit - meglepetés - Mollie-nak hívnak.
• Még két folytatása készült a filmnek, napjainkban rebooton dolgoznak.

Cselekmény: 1947, Hollywood egy olyan világban, ahol az animált karakterek valós színészek és együtt élnek az emberekkel. Féltékenysége miatt az egyik ügyeletes sztár, az animált Roger nyúl (Charles Fleischer) állandóan bakizik, ezért a stúdió felbérli az ember magánnyomozó Eddie-t (Bob Hoskins), hogy szerezzen bizonyítékot Roger felesége, Jessica (énekhangja: Amy Irving) ellen, hogy a nő valóban megcsalja, ettől talán helyrejön. A nehéz anyagi körülmények között élő Eddie a pénzért elvállalja, pedig gyűlöli a firkákat, holott korábban testvérével épp hogy a rajzok híres szövetségeseinek számítottak, ám miután egyikük meggyilkolta a testvért, Eddie alkoholba fojtja bánatát. Eddie-nek valóban sikerül fényképes bizonyítékot szereznie arról, hogy Jessica megcsalja férjét Firkanegyed tulajával. A nyúl összeomlik, épp ezért amikor a tulajt másnap holtan találják, azonnal Roger nyúlra terelődik a gyanú, és nyomába ered Firkanegyed új és kegyetlen bírája, Doom (Christopher Lloyd). Eddie meglepetésére Roger nyulat épp az irodájában találja, aki régi hírnevére apellálva és ártatlanságát bizonygatva segítséget kér tőle...

Téma: A cím és a kevert világ, no meg a hollywoodi színhely miatt lehetne valami önreflexívebb témája, de még csak nem is paródia; egy film noirt ötvöztek a Bolondos dallamokkal. Témái csak annyira vannak, amennyi a történetből vagy a korszakból természetszerűen adódik: a jó/humor legyűri Eddie rasszizmusát és a Doom képviselte, elvtelen fogyasztói társadalmat. 

Tartalom: Klasszikus rajzfilmmel indítunk, hogy meglepje a nézőt, ahogy hirtelen kilépnek a firkák az emberi világba. Innen máris átsiklunk Eddie-re, aki valamiért gyűlöli a firkákat, majd kap egy tipikus noir feladatot (csalfa feleség megfigyelése), amiből aztán kirajzolódik egy sokkal fondorlatosabb ügy. Ha ez emlékeztet eddig a Kínai negyedre (1974), az nem véletlen, bevallottan nagy hatással volt rá. Bár egy-két utalás szintjén addig is tettenérhető, igazán akkor válik egyértelművé a firka-fekete párhuzam, amikor kiderül, hogy Eddie azért gyűlöli az összes firkát, mert egy firka megölte a testvérét. A krimi-szál egyébként elég jól hozza az 1940-es éveket, van iszákos, megkeseredett nyomozó, végzet asszonya, gazdag üzletember, bonyolult összeesküvés... stb. A másik témának nevezhető motívum a humor felsőbbrendűségét hirdeti, Eddie is ennek élt, Roger is ennek él, és mint kiderül, megfelelően használva többet érhet a pénznél (nem árulják el Rogert pénzért sem) vagy épp fegyverként is bevethető. A humor is többféle: egyrészt megtalálhatóak benne a noiros szellemeskedések, másrészt a Bolondos dallamok csetlős-botlós poénjai, ami szerencsére helyenként átmenti az elődök abszurditását is. A kettő elegye viszont furán vegyes hangulatot ad a történetnek, egyszerre benne van a noir kiábrándultsága és a rajzfilmek könnyedsége is.

Forma: A legszembetűnőbb látványelem természetesen a rajzolt és a valós valóság összecsúszása, és a rajzok nem csupán szépek (és kézzel rajzoltak), de különös hangsúlyt fektettek arra is, tényleg úgy tűnjön, fizikailag is ott vannak. A rajzok persze utólag kerültek csak a filmre, addig a színészek vagy a levegőbe vagy valamilyen bábuhoz beszéltek, a valós tárgyak mozgatására pedig mindenféle robotot és egyéb trükköt vetettek be. Attól hatnak mégis jelenvalónak, hogy a statikus kamerával szemben ezúttal mozog, valamint a fény-árnyjátékokra is külön gondot fordítottak. Az eredmény többnyire elfogadható, de azért sokszor látszik, hogy a két világ nem ugyanaz. A zene emlékezetes tud lenni, mert a történet szempontjából fontosak, nem csak úgy ott vannak. A színészeknél egyértelműen a Doomot alakítóé a pálma; Eddit-is dicsérik, de nekem nem volt meggyőző komédiásként.

Élmény: Gyerekként nagy élmény volt a moziban látni, akkoriban természetesen a noiros szálat még nem értettem, de Doom vérfagyasztóan ijesztő mai szemmel is. Mai szemmel azt is sokkal többre értékelem, hogy Spielberg közbenjárására sikerült szerepeltetni a Warner Bros firkáit is. Összességében egy kivételes film, mert bár korábban volt már hasonló próbálkozás (A Dél dala (1946), Mary Poppins (1964)), ennyire nem sikerült jól integrálniuk. Ugyanakkor nem próbálnak túlságosan filózni, pedig mennyi mindent ki lehetett volna ebből hozni...!

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  
  • Bob Hoskins (Brazil)
  • Christopher Lloyd (Száll a kakukk fészkére, Vissza a jövőbe)
  • Corey Burton (Aladdin, Toy Story 2)
  • Joanna Cassidy (Szárnyas fejvadász)
  • Alan Tilvern (Superman)
  • Richard LeParmentier (Csillagok háborúja)
  • Richard Ridings (A zongorista)
  • Mike Edmonds (Csillagok háborúja, Harry Potter)
  • Charles Fleischer (Vissza a jövőbe)
  • Amy Irving (Carrie)
  • Fred Newman (Sötét zsaruk)
  • June Foray (Hamupipőke, Pán Péter, Cápa)
  • Mel Blanc (Pinokkió)
  • Joe Alaskey (Forrest Gump)
  • Bill Farmer ( A szépség és a szörnyeteg, Toy Story, Szörny Rt.)
  • Russi Taylor (Babe, A Simpsons család)
  • Pat Buttram (Macskarisztokraták, A róka és a kutya, Vissza a jövőbe 3)
  • Jim Cummings (Aladdin, Az oroszlánkirály, Shrek, Szörny Rt, A Hihetetlen család
  • Nancy Cartwright (A Simpsons család
• Mel Blanck egy évvel a film megjelenése után, 81 évesen hunyt el.
• Wayne Allwine és Russi Taylor házasok voltak.
• Bár a legtöbb firka jogait sikerült megszerezni, így is maradtak a kívánságlistán: Popeye-t és Tom és Jerryt nem sikerült elnyerni.
• Se előtte, se utána nem sikerült egyszerre szerepeltetni a Disney és a Warner Bros karaktereit, ma már valószínűleg nem is mennének bele.

Cselekmény: (Elöljáróban annyit, hogy az első részben az ausztrál vidék krokodilvadásza, Mick Dundee összemelegedik Sue-val, az amerikai újságíróval. Követi őt New Yorkba, ahol rendre meggyűlik a baja a bonyolultabb és természettől elszakadt városi életformával.)

Dundee tehát New Yorkban próbál igazodni a városi életformához. Eközben Sue exe Kolumbiában sikeresen lencsevégre kap egy régóta figyelt drogbárót, aki személyesen lő agyon valakit - megvan a bizonyíték. Mivel csak Sue-ban bízik, neki küldi a filmet, de ő maga már nem éli túl az utat, a gengszterek utolérik. A film nyomába eredve New Yorkban elrabolják Sue-t a levélért, ám az a mit sem sejtő Dundee-nál van. Miután megzsarolják Sue-val, az első két ráküldött embert nemcsak elintézi, de ki is szedi belőlük, hol van a drogbáró háza...

Téma: Ha nagyon bele akarom látni, akkor mondjuk szólhat arról, hogy az emberi kapcsolatok érzelmi alapon erősebbek, mint érdek alapon, hiszen Dundee-t szeretik, és barátai segítségével ellensúlyozni tud bármilyen nagyhatalmú veszedelmet. De ne legyünk ennyire nagyvonalúak, ez a történet nem akar több lenni egy szórakoztató, pátoszos, ausztrál önfényezésnél.

Tartalom: Az első részt természetesen láttam, de nem a blog keretein belül. Ahogy írtam fentebb, ott az ausztrál vidék zsenije a történet második felében városba kerülve produkál vicces szituációkat. Itt a szerkezet fordított, a városban kezdünk, majd visszamegyünk az ausztrál vidékre, de ennek sok értelme nincs, hiszen nem azt látjuk, hogy hogyan szerencsétlenkednek városi amerikaiak Ausztráliában, hanem azt, hogy Dundee hazai pályán is könnyen aláz mindenkit. Az alapvetés, miszerint a természet gyermeke a városban is ugyanúgy tud érvényesülni, amúgy eleve hamis, hiszen Dundee-nak nem kell helytállnia valódi városi helyzetekben, de ezt nyilván nem rójuk fel egy vígjátéknak. A történettel nem foglalkoznék sokat, hiszen nincs jellemfejlődés, dráma, jelképek. A középpontban Dundee áll történjék is bármi, minden más csak körítés. Ő a vidék egyszerű, tiszta gyermeke, akit mindenki szeret és akin nem fog a kifinomultabb életmód, átlát minden szitán a józan paraszti eszével...stb., ismerjük ezt a karaktertípust. Ez adja a humor alapját is, hogy a városi életforma (vidéki szemszögből) különcségein rendre fennakad, miközben saját terepen már kedvére játszadozik a rosszfiúkkal. Egyébként ez bevett sztorinak számíthat, mert hasonló volt a Kalandos vakáció (1947) és a Jedda (1955) is.

Forma: A legtöbb kritika az önismétlés (az első rész újszerűnek hatott, ez a film csak ismétli annak elemeit) mellett a vontatottságát emeli ki negatívumként, és bár valóban lassú, szerintem a joviális karakterhez ez a tempó illik, nem pedig az Airplane-féle (1980) sorozatlövés. Látványra hozza a korabeli akciófilmek szintjét, de az ausztrál vidéken sajnos nem időzik el, pedig ott lehetett volna szép képeket készíteni. Egyedül azt a nagyon pátoszos momentumot vették fel szépen, amikor Dundee bennszülöttként "telefonál", mint egy mitikus ausztrál isten. A színjáték elmegy, nem a színészek hibája, hogy sablonkaraktereket kell eljátszaniuk sablonhelyzetekben úgy, hogy egyben vígjátékként is kell funkcionálnia a filmnek. A zene is nagyon retró, de jellemzően fel se tűnt.

Élmény: Tehát bár láttam mindhárom részt, csak a második volt eddig a blogon, így ez is újszerűnek hatott nekem viszonylag, ellentétben a korabeli nézővel, akinél már elveszett az újdonság varázsa. Sokszor azonban ugyanazt akarjuk látni kicsit máshogy, és ezt tökéletesen hozta a film, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy az évtized egyik legtöbb bevételt összehozó filmje lett. Szerencsére vagy sem, korábbi filmélményeimnek köszönhetően valamennyire már képben vagyok az ausztrál őslakossággal és a vidékkel, így kissé kevésnek éreztem, hogy nem adják meg a vidéknek azt a metafizikai szerepet, amit korábban igen. Összességében kellemes kikapcsolódás kellő humorral, akcióval.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  
  • John Meillon (Félelemben élni)
    
  • Charles S. Dutton (Hetedik)
  • Stephen Root (Ghost, Némó nyomában, Nem vénnek való vidék)
  • Luis Guzman (Boogie Nights, Magnólia, Kótyagos szerelem
• John Meillon egy évvel a film megjelenése után, 55 évesen elhunyt. Kenneth Welsh tavaly hunyt el 80 évesen.
• A Dundee-t és a Sue-t alakító színészek az első rész forgatásán valóban összejöttek, rövidesen összeházasodtak, bár bő húsz év után meg elváltak.

Cselekmény: Az afrikai Zamunda dúsgazdag hercege, Akeem (Eddie Murphy) épp ma töltötte be 21. születésnapját ennek alkalmából megismerkedhet kijelölt feleségével eljegyzési estély keretében. Csakhogy Akeemnak elege van abból, hogy szó szerint még a fenekét is kitörlik, és szeretne egy kicsit világot látni és önálló lenne, és nem mellesleg olyan nőre vágyik, aki nem csak aláveti magát minden kívánságának, hanem személyiségéért szereti. Személyi szolgájával, Semmivel elindulnak hát Amerikába egy hétköznapi helyet keresve, ahol nem hercegi mivolta miatt ítélik majd meg. Feleség után kutatva előbb egy bárba mennek felmérni a helyzetet, ám mindegyik jelölt felszínes, ezért következő útjuk egy jótékonysági eseményre vezet, ahol Akeemot azonnal elbűvöli Lisa, a helyi gyorséttermes lánya, aki a gyűjtést szervezte. Másnap Akeemék be is állnak gyorséttermi dolgozónak, hogy megismerkedhessenek Lisával...

Téma: A téma az a tipikus kifordított helyzet, amikor a társadalomnak tükörképet tart egy azon kívülről érkező. Persze ez csak egy felszínes vígjáték, amely elsősorban a szerelmi aspektusával foglalkozik, azzal se túl mélyen, arról nem is beszélve, hogy mennyire nem volt már a huszadik század végén életszerű az elrendezett házasság. Lényeg a lényeg, a történet tanulsága szerint a szerelemben a személyiség számít, nem a társadalmi helyzet.

Tartalom: Akeem, az afrikai herceg végletekig eltúlzott kiszolgálásával nyitunk, nem csoda, hogy egy kis önállóságra vágyik, különösen miután párkapcsolatban inkább valódi társra vágyna és nem szolgára. Ez a rész nyilván erősen túlzó, hiszen több olyan tevékenységet szolgákkal végeztetnek, amit szinte senki nem akarna, miközben meg más tevékenységekre egyedül marad főhősünk. Akeem kiszakad hát ebből a környezetből és egy amerikai gettóba költözik párt találni. Ezt egy komolyabb filmben arra használnák, hogy rávilágítsanak a társadalom fonákságaira, itt azonban csak humorforrás, hogy az idegen elem hogyan akad fenn egyes hétköznapi amerikai sajátságokon. Persze nagyon kényelmesre vették, Akeem csak akkor idegen elem, amikor poént lehet belőle csinálni, amúgy épp úgy viselkedik, mint egy amerikai (például felmosóvödröt még életében nem látott, de a vásárlás vagy főzés nem okoz neki gondot, vagy pont azokat az angol szavakat nem érti, amitől vicces lesz a szitu, amúgy perfekt). Ennek a humortípusnak külön alkategóriája a mellékszereplők, akikből pont csak annyi van, hogy még ne legyen belőle szkeccsfilm. Akeem talál egy lányt, akit persze nem érdekel Akeem alacsonynak vélt státusza, elvarázsolja a személyisége, lesz egy kis bonyodalom helyzetkomikummal, majd jön hepiend. Bár karakterfejlődés nem igazán van, pozitívum, hogy a többség nem fekete-fehér, hibáik emberivé teszik őket és nem karikatúrává. Ami nekem továbbra sem vicces, pedig a történet egy jelentős részét kiteszi, az a gyorsan és hangosan szövegelő, nagydumás karakter. Ezen valamiért sokan fetrengenek, nekem sosem volt esetem.

Forma: A szegényes díszlet ellenére az eleje igazán pazar a sok statisztának és az "afrikai" helyszínnek köszönhetően, amit még egzotikus állatokkal is feldobtak. A humor/vágás ütemezése rendben van, esztétikus, művészi megoldások nyilván nincsenek benne. A színjáték elmegy, a többség azért itt nem igazi, nagy színész, ami helyenként azért tud zavaró lenni. Kiemelkedett a szememben a Lisa apját játszó színész, aki a túlzó vígjátéki gesztikuláció mellett is őszintének hatott, illetve a Lisát alakító színésznek volt időnként egy természetessége. És persze nem árt megemlíteni, hogy Eddie Murphy és szolgája mindketten több mellékkaraktert is alakítottak. A zeneválasztás hangulatos, több esetben poénforrás is, de messze legnagyobb kedvencem a reklámzene.

Élmény: Igazi "békebeli" vígjáték. Ma már nem tudom, mennyire számít viccesnek, én azért tudtam nevetni rajta. Nem váltja meg a világot, de jó szórakozás.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  
  • Eddie Murphy (Beverly Hills-i zsaru, Shrek)
  • James Earl Jones (Dr. Strangelove, Csillagok háborúja, Az oroszlánkirály)
  • Madge Sinclair (Az oroszlánkirály)
  • Eriq La Salle (Logan)
  • Frankie Faison (Szemet szemért, A bárányok hallgatnak)
  • Louie Anderson (Meglógtam a Ferrarival)
  • Jake Steinfeld (L'ecsó)
  • Calvin Lockhart (Kleopátra)
  • Samuel L. Jackson (Szemet szemért, Nagymenők, Jurassic Park, Tiszta románc, Az élet mindig drága, Ponyvaregény, Kill Bill, A Hihetetlen család, Csillagok háborúja, Becstelen brigantyk, Django elszabadul, Amerika kapitány, A bosszúállók, Pókember)
  • Garcelle Beauvais (Pókember)
  • Ralph Bellamy (Kár volt hazudni, Pénteki barátnő, Rosemary gyermeke)
• Louie Anderson tavaly hunyt el 68 évesen
• Szinte azonnal készült tévésorozat is belőle, azonban nem került adásba. 2021-ben elkészült a második rész is, amelyben a legtöbb főszereplő visszatér.
• A filmben két hajléktalan szerepel, okkal: a rendező és Murphy 1983-as, Szerepcsere c. filmjének voltak gazdag szereplői, akik annak a filmnek a végére nincstelenné váltak.