Cselekmény, téma, tartalom: Bár a film nem rövid vagy avantgárd, mégis egybeveszem most a szokásos három bekezdésemet, mert a cselekmény minimális: a gyári munkás "Savanyú" (Zala Márk) és friss jegyese, Juli élik mindennapjaikat, míg egy nap Julinak meg nem tetszik egy utazó zenekar csellistája, Géza (Balázsovits Lajos). Hogy innen mi történik, az nem is fontos, mert mindez csak alkalmat ad annak, hogy zenekarok játszhassanak és a fiatalok életképeit láthassuk. Kb. ez a felépítés: munka-koncert-házfoglalás-kocsma-koncert-vidéki koncert. Több weboldal is átvette azt a hivatalos leírást, miszerint:

A film a beat korszakban fellazuló társadalmi struktúrákat elemzi, miközben a hatvanas évek legnépszerűbb beat-együttesei zenélnek. A film pontos lenyomata annak a bulizós, depressziós korhangulatnak, amely hatvannyolcas mozgalmak leverését követően Európában meghatározó volt.

Namármost Juli kb. a legpasszívabb Mészáros-hősnő, akit eddig láttam, szóval itt legfeljebb az erkölcsök lazultak fel, amikor Juli a jegyessége ellenére nem tiltakozik másik pasi ellen sem. Erre persze mondhatjuk, hogy a teljes kiszolgáltatottságot láthatjuk, hiszen Juli csak sodródik az őt körülvevő férfiak vágyaiban, akik kellően rámenősek, hogy meg se kérdezzék a lányt, mit szeretne. Komplexebb cselekmény híján nem tudok felvonultatni karaktereket, jelképeket, eseményeket. Van ugyan jó sok zenénk, adná magát, hogy a dalszövegek fejezzék ki azt, amit el akarnak nekünk mondani, de a dalszövegek se nem passzolnak tökéletesen a történetünkhöz, se nem túl mélyek. Mondjuk verselemzésben sosem voltam jó, szóval a tévedés jogát fenntartom. Két kivétel van, egyszer amikor a nagykoncerten meghatározzák, hogy a magyar pop mostantól ne csak a Nyugat utánzása legyen, hanem merítkezzen a magyar irodalomból (József Attila, Radnóti) és népköltészetből is, a másik alkalom, amikor felvesznek egy stoppost, aki véletlenül pont egy költő (és pont a szárnyait bontogató Bari Károly). Valóban van egy generációs ellentét, az idősebbek általában negatív figuraként vagy legalábbis autoritásként jelennek meg (házvezető, rendőr) - helyzetük legkifejezőbb jelenete a házfoglalós rész.

Forma: Így legyen lottóötösöm. Az Eltávozott nap (1968) még csak mutatóba tartalmazott zenét, a Holdudvar (1969) már sokkal tudatosabban váltogatott a műfajok között és nagyobb teret engedett nekik, és ekkor ugye meg is említettem, hogy az a film lehetett volna zenés is. Hát tessék, itt már párpercenként elhangzik egy popdal, van itt Illés, Metro, Syrius, Tolcsvay és Kex. Csakhogy ahogy nem illeszkednek a dalszövegek szervesen a történethez, úgy a zene is csak "van", nem illik bele annyira, mint a Holdudvarban (1969). A kamera ezúttal gyakrabban mutat távolabbi képeket, ahol az egyén kisebb és a tömeg jelentősebb, ami ugye a közösség érzetét erősíti. Ebből következően színjáték se nagyon van, Juli is csak egy test. Bár annak kétségkívül szemrevaló, főleg, hogy csak 13-14 éves volt ekkor az őt alakító színésznő, de Mészáros valamiért előszeretettel gyönyörködik benne.

Élmény: Szóval ja, egyre gondoltunk a rendezővel, hogy musical kellene ide, de én nem ilyennek képzeltem :D Az alapötletekből sokkal többet ki lehetett volna hozni, kissé szétszórtnak éreztem, az előző két filmje erősebb volt.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  • Sir Kati (Napló gyermekeimnek)
  • Zala Márk és Cserhalmi Erzsébet (Még kér a nép)
  • Balázsovits Lajos (Fényes szelek, Még kér a nép, Szerelmem Elektra, Bizalom, Napló anyámnak apámnak)
  • Blaskó Péter (Fényes szelek, Jób lázadása, Roncsfilm)
  • Kosztolányi Balázs (Fényes szelek)
  • Tardy Balázs (Még kér a nép, Szerelmem Elektra, Napló apámnak anyámnak)
  • Schütz Ila (Csend és kiáltás)
  • Szamosi Judit (Szindbád)
  • Bujtor István (Szegénylegények, Csend és kiáltás, Holdudvar)
• Színészdinasztiák: Sir Kati férje Reviczky Gábor; Balázsovits Lajos felesége Almási Éva; Piros Ildikó férje Huszti Péter; Cserhalmi Erzsébet férje Cserhalmi György; Bujtor István féltestvére Latinovits Zoltán;
• Még életben vannak: Balázsovits Lajos (76), Piros Ildikó (75), Blaskó Péter (74), Sir Kati (73), Takács Katalin (72), Szamosi Judit (68), Jaroslava Schallerova (66)

Cselekmény: Edit (Törőcsik Mari) pártember férje váratlanul elhuny. Kisebbik fia vidékre utazik a nagyihoz, Edit bezárkózna kicsit, de hamar hazajön a hírre nagyobbik fia, István (Balázsovits Lajos) magával hozva egyetemista barátnőjét, Katit (Kovács Kati). Beszélgetésükből kiderül, hogy Edit és férje állandóan veszekedtek, Edit pedig nem érzi magáénak sem az örökölt vagyont, sem az özvegy politikusi szerepet...

Téma: Kicsi spoiler: az igazi történet itt kezdődik, István ugyanis nem akarja, hogy anyja feladja ezt a szerepet, és azt akarja, hogy továbbra is legyen apja imidzsének része. Innentől kezdve a téma innen 2023-ból nézve a patriarchátussá válik, 1969-ben talán ez még inkább a diktatúra volt, de talán csak túlságosan konkretizálom és egyszerűen csak az egyén és társadalom szerepeinek börtöne a téma.

Tartalom: A holdudvar itt valószínűleg nem a természeti, hanem a pszichológiai jelenségre utal, amikor valakinek egy tulajdonsága alapján ítéljük meg a többi tulajdonságát is. A hold itt bizonyára a magas beosztású férj, az udvar pedig Edit és ahogy viselkednie kellene az elvárások alapján. Az elején nem is veszünk észre semmit, csak lassan kezdjük sejteni, hogy Edit pókerarca mögött nem elrejtett gyász van, hanem kiüresedettség. Később ki is derül, hogy egyáltalán nem volt már bensőséges kapcsolata a férjével, fia megrökönyödésére pedig otthagyná az addigi életét. Ez az első csavar a történetben, István ugyanis kezdetben csak simán tolakodónak tűnik, hogy bejelentés nélkül beköltözteti barátnőjét vagy hogy elzavarja anyja barátnőit, később azonban vérfagyasztóan irányítása alá akarja vonni. Ekkor Mészáros megint beveti az Eltávozott nap (1968) receptjét és áthelyezi karaktereinket vidékre, ahol élesebbé válik a régi és új közötti kontraszt. A második csavar a történetben, hogy Katira terelődik a hangsúly, aki kezdetben együttműködik Istvánnal, de egyre nyilvánvalóbbá váli a párhuzam az elhunyt apa/István és Edit/Kati között, így neki is döntést kell hoznia. A nemzedékváltás legegyértelműbb jele a már popzenét hallgató kisebbik fiú, aki nem kér bátyja protekciójából, bár a lányokkal ő sem bánik jobban. Ami a karaktereket illeti, az eddigiek után csak annyit emelnék még ki, hogy bár Edit látszólag változtatna a dolgokon, csak nem hagyják, abban igaza van kritikusainak, hogy annyira azért nem is igyekszik. Már beletörődött sorsába.

Forma: A képi világban nem fedeztem fel semmi markánst (bocsánat, nem értek hozzá eléggé), ellenben a zene - vagy annak hiánya - erősen jelen volt; ez simán lehetett volna egy újhullámos, zenés film. A főtéma az Illés Holdfény '69 c. dala, természetesen az új időket jelzi, míg a régi időket a klasszikusok. De van ezeknél egy sokkal jobb rész, mégpedig amikor parasztasszonyaink népdalokat énekelnek. Az egy jó poén, hogy Törőcsik épp a "Jaj de széles, jaj de hosszú ez az út" c. népdalt adja elő, amit miatta énekeltek el a Körhintában (1956), de valamiért iszonyatos erővel kapott el a Csillagok, csillagok. Le kellene hántani ezekről a művi népdalstílust, és meg is lenne a magyar Távoli hangok, csendélet (1988). A színészek ezúttal is visszafogottak voltak.

Élmény: Kicsit ismétlésnek érzem az Eltávozott nap (1968) után, de fókuszáltabb, viszont kevésbé erős. Mai szemmel érthetetlen, hogy nem egy pszichothriller lett belőle, de ahogy fentebb írtam, musicalként egész érdekes lenne. És mint az előbbi filmnél, itt is igaz, hogy gyakorlatilag nincs magyar leírás a filmről, szóval tessék megnézni.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  • Törőcsik Mari (Körhinta, Csend és kiáltás, A Pál utcai fiúk, Szerelem, Szerelmem Elektra, Napló apámnak anyámnak)
  • Kovács Kati (Eltávozott nap, Fényes szelek)
  • Balázsovits Lajos (Fényes szelek, Még kér a nép, Szerelmem Elektra, Bizalom, Napló anyámnak apámnak)
  • Mészáros Ági (Talpalatnyi föld, Tűzoltó utca 25.)
  • Bürös Gyöngyi (Tízezer nap, Még kér a nép)
  • Szemes Mari (Tűzoltó utca 25., Fehérlófia, Napló gyermekeimnek)
  • Somogyvári Rudolf (Hannibál tanár úr, Szegénylegények, Csontváry)
  • Avar István (Szegénylegények)
  • Földi Teri (Napló gyermekeimnek)
  • Gurnik Ilona (Eltávozott nap, Még kér a nép)
• Színészdinasztiák: Törőcsik Mari férje Bodrogi Gyula; Balázsovits Lajos felesége Almási Éva;
• Még életben vannak: Bürös Gyöngyi (87), Kovács Kati (78), Balázsovits Lajos (76), Horváth Károly (75)
• Feltűnik a filmben kisebb szerep erejéig a gyakran cameozó Fábri Zoltán, de láthatjuk a fiatal Charlie-t is.

Cselekmény: A már felnőtt, árvaházi Erzsinek (Kovács Kati) már elege van az intézményből, és miután levelet kap addig nem ismert anyjától, Zsámbokinétől (Horváth Teri), elhatározza, hogy felkeresi őt. A találkozó nem sikerül túl jól, a falun élő Zsámbokiné ugyanis már küldött egy újabb levelet, hogy Erzsi inkább ne látogassa meg, de ezt a levelet főhősünk már nem látta. De Erzsi már ott van, így jobb híján azt hazudják a családnak, hogy a lány távoli rokon átutazóban...

Téma: Mészáros ezt nyilatkozta a Filmvilágnak:

...hiába talál rá anyjára, az annyira benne él már a hazugságban, hogy végképp nem alakulhat ki közöttük normális emberi kapcsolat. S ez a másik alapmotívum, amely valamennyi filmben jelen van: a hazugság természetrajzának vizsgálata. Mennyit hazudnak az emberek, mi mindent találnak ki magukról, részben a környezetük, részben önmaguk altatására; – mindig az izgatott, ki mennyire képes vállalni önmagát...

Mély tisztelettel nem értek egyet; ez akkor lenne igaz, ha a hangsúly Zsámbokinén lenne, de nem rajta van, hanem Erzsin. Persze lehet, hogy ezt csak korunk mondatja velem, de számomra sokkal inkább az jött le, ahogy egy patriarchális, de emancipálódó világban Erzsi megtanulja kezelni a férfiakat.

Tartalom: Női árvaházzal indítunk, főszereplőnk, Erzsi ugyanis árva, de már felnőtt és kikerült onnan, nagyvárosban dolgozik, önálló életet él - tehát ő már egy női világban szocializálódott, de onnan kikerülve is a maga ura maradt. A férfiak azonban ott ólálkodnak körülötte, sosem hagyják egyedül, mindig megpróbálnak a bugyijába jutni, és ez elég félelmetes. Először azt hittem, csak beképzelem magamnak, de hát ha egyszer fenyegetően hat a felbukkanásuk, akkor az. Erzsi ellenpontját vidéki anyja nyújtja, akinek erőtlenségét rendre tapasztalhatjuk férjével szemben, amíg Erzsi a vendégük. Még a neve is csak Zsámbokiné, háztartásbeli, fejkendős, ellenvetése nem lehet. A vidék-város / hagyományos-modern szembenállás a falusi bálban mutatkozik meg legjobban, ahol szerintem történik valami, amit nem spoilerezek el, de ez lesz a fordulópont, Erzsi elmenekül a faluból és realizálja, hogy azon kívül szabad; ezzel veszi kezdetét, ahogy a férfiak fölé nő. Végül újra kapunk egy bál-jelenetet, ezúttal már a nagyvárosban, de az erőfelosztás itt már vegyes képet mutat, mert Erzsi válik elnyomóvá azzal, hogy elszereti más pasiját (vagy annyira felszabadulttá, hogy túllép a hagyományos kereteken).

Forma: Annyira nem karakteres, hogy feltűnő formai megoldásokat alkalmazzon, de jellegzetesen újhullámosnak kell elképzelni főleg abban, ahogy színészeit mozgatja. A leghatásosabb rész egyértelműen az oldalazva felvett asszonysor előbb az árvaházban, majd a faluban, ami előtt idegesen jár-kel Zsámbokiné. Mészáros láthatóan szívesen használta a kimerevítést is, bár ennek céljában nem vagyok biztos. Ahogy fentebb említettem, a film első felében a férfiak megjelenése kifejezetten fenyegetőnek hatott, ezt részben kamerabeállítással, részben azzal érte el, hogy a férfiakat mindig sötét ruhába öltöztette. Amint változik az erőviszony, menten világosabb ruhákra is váltanak. A zene korabeli beat, a végén elvileg hangsúlyos lenne a címadó dal (az Illés és Kovács Kati előadásában, de nem igazán érzem odavalónak, még ha energikusságában ki is fejezi Erzsi állapotát. A színészi játék is újhullámos abból a szempontból, hogy viszonylag kifejezéstelen; a fiatalok csak a jelenlétüket adták, hagyományosabb színjátékot az idősebbektől láthattunk. A csókjelenetek bántóan színpadiasak voltak, de talán ez is volt velük a cél.

Élmény: Mai szemmel nem tűnik annyira erősnek a film, a maga korában talán jobban hatott, de azért voltak erős részei, ráadásul ne felejtsük, hogy ez volt Mészáros első filmje, ezzel pedig az elsői nő rendezte magyar film is. Ezért mindenképpen ajánlom, van olyan jó, mint más korabeli film. Már csak azért is, mert Mészáros elismertebbnek tűnik külföldön, mint itthon, legalábbis ami a fellelhető leírások számát illeti.

Érdekességek

• Korábban láttuk:
  
  • Kovács Kati (Fényes szelek)
  • Horváth Teri (Talpalatnyi föld, Zöldár)
  • Szirtes Ádám (Talpalatnyi föld, Körhinta, Bakaruhában)
  • Agárdy Gábor (Szegénylegények, A tizedes meg a többiek)
  • Kozák András (Szegénylegények, Apa, Tízezer nap, Csillagosok katonák, Csend és kiáltás, Fényes szelek)
  • Harsányi Gábor (A Pál utcai fiúk, Magasiskola)
  • Juhász Jácint (Szegénylegények, Csillagosok katonák, Fényes szelek, Még kér a nép, Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten)
  • Gurnik Ilona (Még kér a nép)
  • Siménfalvy Ida (Zöldár, Szegénylegények, Apa, Tízezer nap, csend és kiáltás)
  • Körtvélyessy Zsolt (Csend és kiáltás, Fényes szelek, Szerelmem Elektra)
• Színészdinasztiák: Szirtes Ádám felesége Szirtes Ági;
• Még életben vannak: Körtvélyessy Zsolt (82), Kovács Kati (78), Harsányi Gábor (77), Pálos Zsuzsa (77)
• Siménfalvy Ida egy évvel a bemutató után hunyt el 79 évesen.
• Ha egy filmben elhangzanak beazonosítható konkrétumok, akkor rájuk szoktam keresni, esetünkben a Várkút nevű falura. Nincs ilyen, legalábbis Magyarországon nincs, csak Szlovákiában. Már elintéztem magamban annyival, hogy csak egy fiktív település, amikor elhangzott, hogy Sirok és Recsk követi a mátrai falut. Azért ez már elég konkrét. A környéken körbenézve azonban nincs ilyen település. Van viszont Verpelét, ami azért tűnt fel, mert e poszt szereplői után olvasva emlékeztem: itt született Kovács Kati.

Előzmények: A filmet tehát nagyjából egyszerre fejlesztették ki - egymástól nem függetlenül - a világ több pontján, de világszerte a Lumiere-testvérek agresszív kereskedelmi gyakorlata terjesztette el az ő felvevő-vetítő gépüket. Így jutott el Argentínába is 1896-ban a mozi. A tegnapi Un caz de hemiplegie isterica vindecat prin sugestie hipnoticához (1899) hasonlóan jelen filmünk "rendezője", Alejandro Posadas (1870-1902) is orvos volt. Nem találtam sok infót róla, így nem tudom, hogyan került kapcsolatba a filmezéssel, de ő volt az első, aki rögzített műtétet. Egy felfedezése nyomán az ő tiszteletére neveztek el egy tüdőbetegséget okozó gombát. Mindössze 31 évesen elvitte a tbc.

A film: A filmben egy tüdő operációját láthatjuk, pontosabban szerencsére nem láthatjuk jól a rosszminőségű felvétel miatt, különben elég horrorisztikus lenne. Ezúttal sem lehet sokat mondani a filmről, történeti jelentősége van, esztétikai nem igazán, de hát ez is orvosi céllal készült.

Előzmények: Amerikában Edison feltalálóműhelyéhez kapcsolódik a film születése, Európában is a feltalálók játékszere volt, míg a Lumiere-testvérek elő nem álltak egy olcsó és könnyű felvevő-vetítőgéppel, amit agresszívan terjeszteni kezdtek világszerte. Romániába is így jutott el a film 1896-ban, és most egy szokatlan fordulat jön: nem lemásolta valaki a kamerát vagy egy szakmabeli vásárolta meg, hanem az orvos Gheorghe Marinescu (1863-1938) 1898-ban, aki tudományos célból rögzített felvételeket betegeiről, ezzel nemcsak az első román filmes lett, hanem elkészítette a világ első dokumentumfilmjeit is.

A film: 1:36-tól látható a minket érdeklő részlet, ami egy előtte-utána felvétel. A cím magyarul kb.: "Hipnotikus szuggesztióval gyógyított hisztérikus hemiplégia esete"; a hemiplégia féloldali bénulást jelent. A filmben egy nő sétál bicegve, majd vágás után jön az utána rész, amelyben már normálisnak tűnik a mozgása. Hogy mi történik közte, azt vélhetően a cím adja meg, ezt nekünk érdekesebb lett volna látni, de hát ez orvosi felvétel, nem esztétikai-szórakozási céllal készült. Történeti jelentsége van, ennyi.