Rendezte: Segundo de Chomon Műfaj: néma Főbb szereplők: - Megjelenés: 1907, Franciaország Hossz: kb. 10 perc IMDB: 6,5 Ajánlott írás: - Műsoron: -
Előzmények: A francia Pathe-testvérek 1894-ben alapították meg fonográf boltjukat, ami az 1920-as évekre leáldozott ugyan, de szerencsére megtetszett nekik a film is, és már 1896-ban vetíteni kezdtek. Ők vezették be a filmhíradót, együtt dolgoztak Melies-szel is, de előtte még inkább rivlizálásban gondolkodtak, miután felfedezték a nekik ügynökösködő de Chomon tehetségét a trükkfilmekhez. A spanyol de Chomon 1871-ben született, színésznő felesége révén került az iparág közelébe, 1903-ban forgatta le első saját filmjét, majd idővel egyre inkább a trükkök kidolgozásának szentelte idejét. Dolgozott többek közt a Napóleonon (1927) is egyik utolsó filmjeként, mielőtt 1929-ben váratlanul elhunyt volna.
A film: A cím magyarul kb. "a vörös kísértet." A történetféleségben egy kísértet nőkkel bűvészkedik, egy tündér viszont gyakran útjába áll. A bűvészkedések lényegét nem értem, főleg a szaloncukor-trükköt, talán van neki valami korabeli jelentése. A trükkök jellemzően a szokásos vágásokkal és áttűnésekkel variálnak. Messze a leglátványosabb része, amikor a kamerához közelítve három üvegbe zárt mini-nőt tesz elénk, mint a Frankenstein menyasszonyában (1935), amivel jó 30 évvel megelőzi. Az is szokatlan - bár számomra értelmetlen - látvány volt, amikor díszlet-puzzledarabokból összerakott egy mozgóképet. A kor népszerű műfaja, ezért rendkívül hasonlít Melies filmjeire, de épp ebben az évben még maga de Chomon is kijött egy nagyon hasonló filmmel, a Satan se divierte-tel (1907). Közben meg ennél voltak sokkal érdekesebb filmjei már korábban is, pl. a La maison ensorcelee (1906), szóval ezt nem tudtam kedvelni.
Rendezte: Edwin S. Porter Műfaj: rövid Főbb szereplők: - Megjelenés: 1907, Egyesült Államok Hossz: kb. 9 perc IMDB: 5,6 Ajánlott írás: - Műsoron: -
Előzmények: Amerika úttörői filmesei Edison és csapata volt, akik ugye részben más üzleti modellben gondolkodtak, mint az európaiak, de ettől függetlenül ők is aktualitásokkal, egzotikumokkal kezdtek. A fejlesztés oroszlánrészét William K. Dickson végezte el, aki végül 1895-ben saját céget alapított. E cég alkalmazottja volt Edwin S. Porter (1870-1941), aki szintén feltalálói vénával volt megáldva. 1896-ban kezdett vetíteni, míg Edison alkalmazottja nem lett pár évvel később. Utazó vetítő múltjából tudta, mire gerjed a közönség, és a népszerű brit és francia történetmesélős filmek miatt pedig ő is hasonlókkal kezdett később előrukkolni.
A film: A történetecskében egy (fekete) nő fogorvoshoz megy a fájós fogával, fájdalomcsillapításra kéjgázt (nevetőgázt) kap, de a foghúzás után is kontrollt vesztve nevet egész nap, és bárki, akivel találkozik, szintén nevetésben tör ki. Ez lehetne vicces is, de a szituációk nem olyanok. Pl. egy temetésen vicces lenne. Lehet mondani, hogy szigorú vagyok, de ellenpéldának ott a nagyon hasonló alapötletű Les resultats du feminisme (1906), ami meg tök szellemes. Vizuálisan sem túl izgi, egy-egy arcközeli keretezi az amúgy megszokott közép-távoli beállításokat; ez legalább már mutatja a vizuális központozást, de még nagyon kevés, pedig Portertől már láttunk korábban ennél sokkal többet is. A film jelentősége valószínűleg abban áll, hogy a főszereplőnk fekete, ami azért finoman szólva is elég bátor dolog volt ekkor. De lehet, hogy épp az ellenkezője igaz, és egy fehér nőt nem akartak így mutatni. A kéjgázt egyébként a 18. század végén fedezték fel, eleinte az elit szívott be vele, míg a 19. század közepétől fogorvosok is elkezdték használni érzéstelenítésre.
Mi mással is kezdhetnénk, mint a Lumiere-testvérek 1895-ös aktualitás-sorozatával, aminek első nyilvános, fizetős vetítését tekintjük hagyományosan a mozi kezdetének. A sorozat első darabja A munkaidő vége, de személy szerint legjobban a Bocal aux poissons rouges-t kedveltem.
Tíz évvel később még mindig menők voltak az aktualitások, de ugye eddigre már kezdett kirajzolódni nagy részben a francia fantasy-filmes Melies nyomán, hogy igazán sikeresek a narratív filmek lesznek. Jelenleg a legnépszerűbb film az évből Melies-től A fekete ördög, de a legelismertebb meg pont egy aktualitás, A new yorki metró, futott még a Rover a kutya. Ezekhez képest szerintem a Dráma a szénbányában már egy sokkal modernebb film.
Egy évtizeddel később a film még mindig felnövőben van, de már kezdik átvenni az uralmat az egészestés filmek, ennek egy jelentős alakja az amerikai D. W. Griffith, aki az Egy nemzet születésével óriási sikert és kritikai elismerést is kapott, a film számos szempontból mérföldkő a filmtörténelemben. És nem mellesleg meghökkentően rasszista. Érdemes még megemlíteni az Assunta Spinát, de a kedvencem egyértelműen a legújabb felfedezettem, az orosz Bauer Posle smertije.
Milyen volt a mozi épp száz éve? A filmek és a filmipar már majdnem olyanok, mint ma; az első világháború elpusztította az európai filmstúdiókat, így végleg Amerikába, a közben megalapított Hollywoodba került a súlypont, Európában viszont ez bátrabb kísérletezést hozott. Az év sikerfilmjei Az aranyláz, a Ben Hur és A nagy parádé, a legnagyobb kritikai siker azonban a szintén új filmnyelvet felmutató Patyomkin páncélosé, de említsük meg a japán Orocsit is.
Ugrás az időben megint, lényegi különbség már nincs az ekkori és a mai filmek között, annál is inkább mert megjött a hangjuk. Nagy siker a 39 lépcsőfok és a Lázadás a Bountyn, az elismertség Az akarat diadalának, a Dalunak és a Frankenstein menyasszonyának jutott.
Hetven évvel visszaugorva statisztikailag alaposan megnőtt az esélye, hogy az olvasóim közül valaki ezeket a filmeket megjelenésükkor láthatta. A népszerűségi versenyt a Susi és Tekergő és a Cinerama Holiday nyerték, a kritikait az Ayyam wa layali, az Ige, a Jedda, Az út éneke és A vadász éjszakája. Számomra legemlékezetesebb talán a Rififi a férfiak közt a rablásos jelenet miatt.
Az év messze legkiemelkedőbb filmje a Vissza a jövőbe mind népszerűsége, mind elismertsége alapján, és magam is képes vagyok megnézni róla egy századik reakcióvideót is. Az elismertebb filmek közné tartoznak még a Bliss, a Káosz, a Soá és a Visages de femmes. Magyar filmek az évből a Redl ezredes és A tanítványok.
Az év sikerfilmjei a Csillagok háborúja és a Harry Potter sorozatok aktuális részei voltak, valamint Nolan Batman-trilógiájának első darabja. Kritikai elismerés járt a Juanita Narboni kutya egy élete, a King Kong, a Rejtély, a Túl a barátságon és a Zui hao de shi guang c. filmeknek. Magyar film a Sorstalanság, személyes kedvencem a V mint vérbosszú.
Ez az év már biztosan mindenkinek ismerős, olyan sikerfilmsorozatok indultak vagy folytatódtak, mint a Csillagok háborúja és a Bosszúállók, de a legelismertebb és legnépszerűbb a Mad Max: A harag útja lett. Emlékezetes lehetett még az Agymanók, a Carol, a Ragyogó nekropolisz, és persze ne feledkezzünk meg a magyar Saul fiáról sem, de a személyes kedvencem az évből A kígyó ölelése.
Cselekmény: A házasságellenes szingli élet megtestesítője, Mortimer (Cary Grant) nem tudott ellenállni a szomszéd Elaine-nek és összeházasodott vele, de csak titokban, hiszen mégiscsak vigyáznia kell a hírnevére. Nagynénjeihez tart elújságolni a hírt, akik a környék kedvenc, segítőkész vénlányai. Mortimer indulna is innen azonnal tovább a nászútra, amikor hullát talál az ablak alatti ládában. Teljes ledöbbenéssel hallgatja nagynénjei semleges beszámolóját, hogy eddig tizenkét embert mérgeztek meg pusztán szánalomból, mert magányos, idős férfiak voltak. Hogy védje nagynénjeit, Mortimer megpróbálja a velük egy háztartásban élő, magát Roosevelt elnöknek képzelő öccsére kenni a gyilkosságokat, aki azt hiszi a Panama-csatornát ássa, miközben a holttesteket temeti el a pincében. Amíg Mortimer a hivatalokba rohan elintézni a papírmunkát, váratlanul hazaállít Jonathan bátyja, aki világéletében szadista volt és most is épp egy börtönből szökött meg. Természetesen nála is van egy hulla...
Téma: Egy elemzés szerint az alaphelyzet Amerika azon attitűdjének jelképe, hogy az ország nagyszerűségének múltja erőszakot rejt (a pincébe temetett hullák), de ez eléggé erőltetett, még ha igaz is lehet, a történet ugyanis nem igazán utal erre. A végéből kiindulva a történet valódi ívének arról kellene szólnia, hogy a származásod határoz meg, de ezt messze elnyomja a történet szórakoztató része.
Tartalom: Tehát az öröklődés lenne a téma, amiről ne felejtsük, hogy a huszadik század első felében még érvényes elgondolásnak tűnt, hogy az örökölt testi-lelki tulajdonságok "tenyésztéssel" javíthatóak. Ezt alapozza meg a Brewster család ősi volta, a klasszikus környékük és házuk, és hogy már az őseik sem voltak százasok. Mortimernek ezzel kellene vívódnia a történet során, de jó ha két mondatot szán rá. Kérdezhetitek, hogy akkor miért ezt emelem ki; hát azért, mert ez a gyökere és motivációja a karaktereknek. Történetünk romantikus vígjátékként indul, ami váratlanul morbid bohózatba megy át, amint Mortimer felfedezi a hullát. A humor forrása a sötét titok rejtegetése, amit csak bonyolít a titkolózó Jonathan megérkezése, majd a helyzetkomikum és a káoszból fakadó félreértések. Volt sok jó poén, de ezek nem ugyanarra az elvre lettek felfűzve, úgyhogy nincs érelme sorolgatnom őket. Mortimernek kellene lennie a legárnyaltabb karakternek, ehhez képest csak egy fel-alá futkorászó alak lett, akinél még Jonathan is sokszínűbb. Mortimer felesége hiába főszereplő, alig látható; a legösszetettebb karakter a plasztikai sebész, aki komplexen viszonyul Jonathanhez.
Forma: Először is ez egy színdarab filmre vitele, így szinte kizárólag a Brewster-ház nappalijában vagyunk, ami nem feltétlenül baj, pl. a 12 dühös emberben (1957) ez nagyon jól működik, de itt nem volt különösebb értelme leszűkíteni a teret, minek a film formátum ehhez? Ezzel együtt adott hozzá bőven, a legnagyobb erénye egyértelműen a világítás volt, erősen expresszionista fény-árnyék játékokat láthattunk. Ami a színjátékot illeti, a legtöbb kritika Granttel van elfoglalva, aki itt túkarikírozta a szerepét, Jonathan és Einstein kettőse viszont remek volt szerintem, az egyik legjobb jelenet is hozzájuk fűződik, amikor az új plasztikai beavatkozást beszélik meg. A zenére kevésbé emlékszem, de a hanghatások emlékezetesek, amelyek a magát Rooseveltnek képzelő öcshöz kapcsolódnak.
Élmény: Vártam a filmet, végre egy jó kis békebeli Capra-film, az indulás jó is volt, de a morbid fordulattal nem tudtam mit kezdeni, onnantól kezdve nekem nagyon leült, és ebben benne volt az is, hogy Grant túlspilázta a végletekig a szerepét. Másodjára talán jobban élvezném, felkészülten.
Érdekességek
Korábban láttuk a főszereplők közül:
Cary Grant (Kár volt hazudni, Párducbébi, Csak az angyaloknak van szárnyuk, Pénteki barátnő, Philadelphiai történet, Forgószél, Észak-északnyugat, Amerikai fogócska)
Edward McNamara a film bemutatásának évében halt meg 60 évesen; Garry Owen 1951-ben hunyt el 49 évesen; Charles Lane csak 2007-ben hunyt el 102 évesen; Edward McWade a film bemutatója előtt hunyt el 78 évesen; Spencer Charters még szintén a film bemutatója előtt hunyt el 67 évesen.
Edward McNamara valóban rendőr volt, de kellemes hangjának köszönhetően felfedezte magának Hollywood is, így gyakran rendőrt játszott.
Peter Lorre (1900-1964) magyar volt, ahogy ezt már korábban említettük többször.
Ahogy említettem, a film alapja egy korabeli színdarab, ami nagy sikerrel futott 1941-1944 között. Az eredeti szereplők közül sikerült átmenteni a nagynéniket és az öcsöt, Jonathant viszont az eredetiben a Frankenstein (1931) Boris Karloffja játszotta, innen a hasonlóságára utaló poén, ami a színdarabban nyilván viccesebb volt, a filmet viszont nem tudta sajnos vállalni.
A film valójában 1941-ben kész volt, de addig nem jelenhetett meg, amíg ki nem futotta magát a színdarab. Ezért is tűnhetett fel fentebb, hogy többen meghaltak a forgatás és a bemutató között, hiszen ez nem a szokásos pár hónapot jelentette, hanem három évet.
A nagynénik alapja Amy Archer-Gilligan (1873-1962) volt, aki legalább öt lakóját mérgezte meg a pénzükért 1907-1917 között, de lehet hogy volt az 60 áldozat is. Beszámíthatatlanságra hivatkozva életfogytiglant kapott, amit elmegyógyintézetben töltött majd' negyven évig.
Országinfó
Földrajz: Az Egyesült Államok Észak-Amerikában van, a világ egyik legnagyobb országa, százszor nagyobb Magyarországnál, éghajlata kiterjedésének köszönhetően hol trópusi, hol sarkvidéki.
Társadalom: Kb. 330 millióan lakják, ezzel a világ egyik legnépesebb országa; kb. kétharmaduk európai (elsősorban német) felmenőkkel bír és keresztény. Gazdasága a legfejlettebbek egyike, ahogy demokráciájuk is, ám ehhez képest nagyok a társadalmi különbségek.
Történelem: Az emberiség bő 15 ezer évvel ezelőtt érkezhetett Amerikába Közép-Ázsiából, akik helyenként megmaradtak a gyűjtögető-vadászó szinten, helyenként fejlett mezőgazdaságot hoztak létre. Az európai felfedezők és gyarmatosítók a 15. században érkeztek meg, az őslakosokból pedig mára mindössze a népesség 1%-a maradt, miután háborúskodások és járványok során kihaltak. Az Anglia uralta területek öntudatos telepesei 1776-ban kinyilvánították függetlenségüket és a 19. század során a kontinens nyugati partjáig terjeszkedtek. Az egyik legnagyobb történelmi traumájuk a 19. század közepén bekövetkezett polgárháború, amely a rabszolgaság eltörlése és politikai törésvonalak mentén tört ki. A földosztások, a vasutak, az iparosodás, a modern találmányok, a bankszektor erősödése a 20. századra a világ legnagyobb gazdaságává tette az országot. Az első és a második világháborúk tovább gyengítették Európát, így Amerika szuperhatalommá válhatott gazdasági és katonai értelemben is, csupán a Szovjetunió tudta vele felvenni a versenyt néhány évtizedig. Innentől kezdve aktív külpolitikát folytatva jelentősebb háborúkat vívtak Koreában, Vietnámban, Afganisztánban és Irakban.
Film: A film és a mozi egyik bölcsője Amerika, az első fennmaradt amerikai film az 1890-es, Edison műhelyében kikísérletezett Csínytevések. Az első világháború miatt az európai stúdiók elbukták a versenyt az amerikai vetélytársaikkal szemben, akik az emblematikussá váló Hollywoodba telepítették székhelyeiket; innentől kezdve az Egyesült Államoké a mai napig a legnagyobb filmipar. Innen származik számos filmnyelvi megoldás, újítás, innen terjedt el a hangos és a színes film. Fontosabb filmek a blogról:
Rendezte: Alice Guy Műfaj: néma, rövid Főbb szereplők: - Megjelenés: 1906, Franciaország Hossz: kb. 5 perc IMDB: 5,7 Ajánlott írás: - Műsoron: -
Előzmények: Alice Guy (1873-1968) nemcsak az első női filmes volt, de az elsők között volt a narratív film megteremtésében is. Egy kamerákkal foglalkozó cég titkárnőjeként jó kapcsolatot ápolt a filmesekkel, ott volt az első Lumiere-demonstráción is, és mivel jó viszonyban volt a vezetéssel, kölcsönkért egy kamerát. Unva az aktualitásokat, 1896-ban leforgatta az első narratív filmet. 1906-ig itt (a Gaumont-nál) rendezett, majd 1907-ben az amerikai leányvállalat vezetője lett férjével. Annyira sikeresek voltak kezdetben, hogy az ország legnagyobb stúdióját tudhatták magukénak,azonban az 1920-as évekre áttevődött a súlypont Hollywoodra a keleti partról.
A film: A cím magyarul kb. "az asszony vágyai." A történetecskében a sétáló házaspár női tagja terhes, és mint ilyen, egészen váratlan dolgokat kíván meg. A vígjátéki elem, hogy ezeket el is veszi magának azonnal, legyen szó kisgyerek nyalókájáról vagy egy hajléktalan heringjéről, a felháborodott áldozatok pedig a férjnél méltatlankodnak. Vizuális is végtelenül egyszerű, láthatjuk a megkívánást-elvételt, majd a nő arcára vágva, ahogy élvezi a sóvárgása kielégülését. Ez a közelire váltás azért már ekkor sem olyan nagy szám, viszont több kritika a sóvárgás kielégülését szexuális áthallásként éli meg. Nekem ez merész gondolattársításnak tűnik, de azt adom, hogy ez egy női film, ahol nem a férfi szemszögén keresztül értelmezzük a nőt. Annál is inkább, hiszen Guy rendezte és ő maga is vállalta a főszerepet.
